Az egyes betegségek jellemzően bizonyos adott életkorban fordulnak elő leggyakrabban. A fejlődési rendellenességek értelemszerűen már a születést követően vagy gyermekkorban észlelésre kerülnek. A sérülések és balesetek két csoportot érintenek leginkább: a fiatal felnőtteket, és a 60-70-80 éves korosztályt, míg az ízületek kopása (ún. degeneratív ízületi elváltozások) zömmel a felnőttkor közepén, 40-50 éves korban okoz először panaszokat. Az ízületi porcfelszín degenerációja, kopása létrejöhet évtizedeken át fennálló megerőltetés, túlterhelés következtében, de kialakulhat az ízületet korábban ért valamely károsodás következményeként is. Általában az alsó végtag ízületei érintettek (csípő- és térdízület), hiszen itt jóval nagyobb a terhelés, mint a felső végtagokon. Emiatt a váll, a csukló és a kéz kisízületeinek kopása jóval ritkábban igényel orvosi kezelést. Az utóbbi évtizedekben megemelkedett az ágyéki és nyaki gerincszakaszra lokalizálódó fájdalom miatt orvoshoz forduló betegek száma, mely többnyire életmódbeli okokkal magyarázható (ülő életforma, a sportolás hiánya, stb.).
A leggyakoribb tünet a fájdalom, mely az adott ízületre lokalizálódik. Többnyire egy ízületben jelentkezik, előfordulhat azonban egyidőben több ízület érintettsége is. A fájdalom jellemzően nyugalomban is fennáll, a mozgás megkezdésekor fokozódik, később az ízület bejáratódik, és a fájdalom mértéke csökken. Valamivel később észlelik a betegek az ízület mozgásának beszűkülését (a cipő és zokni felvétele egyre nehezebbé válik, a lehajlás nem megy, a legfelső polcot már nehezen érik el). Sokszor érezhető az ízületben dörzsölés, recsegés-ropogás is, mely aktív és passzív mozgatáskor egyaránt fennáll. A fenti tünetek mellett gyakran észlelhetők gyulladásos jelek is, melyek általában másodlagosan alakulnak ki, a hosszabb ideje fennálló kopás következményeként. Az érintett ízület duzzadttá válik, körülötte a bőr piros és melegebb tapintatú.
Abban az esetben, ha a tünetek már kialakultak, törekedni kell az állapot rosszabbodásának a lassítására, mivel ezáltal elkerülhető a kórházi kezelés, a műtéti beavatkozás. Törekedjünk a háziorvos, illetve a szakorvos tanácsainak betartására, nehogy később saját magunknak kelljen szemrehányást tennünk amiatt, hogy elmulasztottuk az egyszerű lehetőségeket.
A gyógyszeres kezelés mellett igen nagy szerepe van a helyileg alkalmazott készítményeknek. Ezen szerek a fájdalom csillapítása mellett a gyulladásos folyamatot is csökkentik. A spray formák előnye, hogy a bőr bedörzsölése nélkül is elérhető a kívánt hatás. A mellékhatások miatt a tabletták csak korlátozott ideig és mennyiségben szedhetők, mivel a fájdalomcsillapítók mértéktelen szedése következtében fellépő súlyos elváltozások (allergia, gyomor- és bélpanaszok, máj- és vesekárosodás, vérképzőszervi problémák) gyakran komolyabb problémát jelentenek, mint maga az alapbetegség.
Abban az esetben, ha a rendszeresen alkalmazott gyógytorna, gyógyszeres kezelés, fizioterápia és életmódbeli változások mellett a panaszok fokozódnak ortopéd sebészeti kezelés jön szóba.
Legjobban: