Életünk folyamán 80 százalék eséllyel szenvedünk legalább egy alkalommal komolyabb deréktáji fájdalomtól. A krónikus gerincpanasz a táppénzes állományba vétel leggyakoribb oka a fejlett országokban. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint 2001-ben meghaladta a 86 ezret a lumbágó, isiász miatt keresőképtelenek száma, akik 3,135 millió napra estek ki a munkából, s egy napra 1500 forinttal számolva 4,7 milliárd forintot tett ki a számukra kifizetett táppénz.
A gerincpanaszok oka igen gyakran a csigolyák közötti kötőszövet, a porckorong kóros elváltozása vagy a csigolyákon kialakuló csontos kinövés. Porckorongsérvről akkor beszélünk, ha csigolyák közötti rugalmas kötőszövet kipúposodik, és fájdalmas nyomást gyakorol a környékbeli idegekre, ízületekre. Ez az elváltozás az esetek legnagyobb részében konzervatív kezeléssel panaszmentessé tehető, egyes esetekben azonban műtéti úton kell eltávolítani az elroncsolódott korongot, illetve a csontos kinövéseket.
A gerincoszlop mérnöki szemmel nézve is zseniális szerkezet: tökéletesen védi a benne húzódó létfontosságú idegpályákat, bonyolult mozdulatokat tesz lehetővé, lazán de mégis stabilan tartja a törzsünkhöz illeszkedő koponyát, és nem utolsó sorban hordozza és támasztja egész testünket. Valószínűleg még ma sem lenne képes a tudomány olyan mechanikus szerkezetet alkotni, amely mindezeknek a feladatoknak 60-80 éven át "üzemzavarok nélkül" képes megfelelni. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mégoly tökéletes gerincoszlop is sérülékeny.
Többi civilizációs ártalom következményeivel is találkozhatunk, ami a gerincünk esetében azt jelenti, hogy a rendkívüli igénybevételre már nagyon korán deformitásokkal válaszol ez az impozáns csontépítmény.
A csigolyatestek között elhelyezkedő porckorongokban normális körülmények között is korán, gyakran már huszonéves korban megkezdődnek a degeneratív elváltozások. A korongok táplálására szolgáló erek elzáródnak, és innentől kezdve csökken az anyagcseréjük, hiszen az már csak a környezettel való diffúzió útján mehet végbe. A korongok belsejében található kötőszövet, a nucleus pulposus víztartalma a születéskor még 85 százalék, amely folyamatosan csökken, idősebb korban már csak 60 százalék. Ennek következtében a porckorongok veszítenek magasságukból, illetve rugalmasságukból. A korongokat kívülről körülvevő kollagén, a rostokból álló annulus az idő múlásával egyre könnyebben szakad, akár kisebb traumák hatására is. Ezt a folyamatot bizonyos alkati hajlam, kötőszöveti gyengeség is gyorsíthatja.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az ellaposodó és szétterülő porckorong a vele érintkező csigolyán csontosodási folyamatot indít el, ezt nevezik spondylosisnak. Ezek a kinövések csökkenthetik a gerinccsatorna átmérőjét, sőt, néha magát a gerincvelőt is veszélyeztetik. A csigolyák külső felületén keletkező csontos felrakódások nyomást gyakorolnak a kilépő ideggyökökre, ami igen nagy fájdalommal járhat.
A gerincoszlopon mindenütt kialakulhat porckorongsérv, illetve spondylosis, de ennek valószínűsége az egyes gerincszakaszokon különböző. A nyaki gerincet hét csigolya alkotja, amelyeken jóval ritkábban fordul elő sérv, mint az ágyéki szakaszon. Az ún. lágysérv kialakulásában - ez az annulus kitüremkedése vagy kiszakadása spondylosis nélkül - a legnagyobb valószínűséggel a sorozatos apróbb traumák játszanak szerepet, amelyek a már megindult folyamatokat felerősítik. Külön megemlítendő az ún. "ostorcsapásos sérülés", ami a leggyakrabban közlekedési baleseteknél következik be. A hirtelen fékezésnél a tehetetlenségi erő miatt nagyot rándulnak a nyakcsigolyák, ami súlyos esetben akár csigolyatörést is okozhat, kisebb erő fellépése hatására pedig porckorongszakadáshoz vezet.
A nyaki porckorongsérvre általában jellemző, hogy a páciensek nyaktáji és felsővégtagi fájdalomra panaszkodnak, és az adott ideggyöknek megfelelő területen bizonytalan, esetleg zsibbadásszerű fájdalmat is éreznek. Jellegzetes továbbá, hogy a nyaki gerinc mozgástartománya beszűkül, mert a mozgás fájdalmas, a beteg a fejét kissé hajlítva az érintett oldal felé tartja, mert ilyenkor a nyomás alatt lévő ideggyök némileg ellazul. Az orvos a fájdalom, illetve zsibbadás jelentkezési helye alapján pontosan be tudja határolni, melyik csigolyánál, és milyen irányba boltosodott ki a porckorong. Ez sokszor eldönti azt is, hogy mennyire súlyos az eset, például veszélyezteti-e a gerincvelőt.
A nyaki porckorongsérv miatt a felső végtagba sugárzó fájdalom az esetek nagy részében a konzervatív kezelés eredményeként elmúlik. A kezelés elemei: ágynyugalom, a nyaki gerincet rögzítő Schanz-gallér, nem szteroid gyulladáscsökkentők, izomlazítók alkalmazása, makacsabb panaszok esetén komplex reumatológiai kezelés.
Műtét akkor indokolt, ha a konzervatív kezelés mellett folyamatosan fennáll és nem enyhül a fájdalom, vagy krónikusan visszatér, illetve, ha a gerincvelő érintettségére utaló tünetek jelentkeznek. A modern képalkotó eljárások bevezetése óta nagyon jó technikai eszközök állnak rendelkezésre az általában bonyolult gerinc-, porckorong-elváltozások diagnosztizálására. A CT és MR vizsgálatok a korábbinál sokkal pontosabb műtéti tervet tesznek lehetővé. A nyaki porckorongműtét a kórosan deformálódott korongrészlet vagy akár az egész korong eltávolítását jelenti. Az operáció után néhány hónappal a csigolyatestek spontán összenőnek. Egyes esetekben azonban már a műtét előtti kivizsgáláskor kiderül, hogy a porckorong eltávolítása után instabillá válhatnak a csigolyák, ezért ilyenkor a csigolyatesteket lemezzel és csavarokkal rögzítik egymáshoz.
Ez is érdekelhet
A fenti műtéti eljárások után a betegek két-három napon belül felkelhetnek, ezt követően tanácsos puha Schanz-gallér viselése. Ezeknek az ún. lágy nyaki porckorongsérveknek a műtét utáni javulási-gyógyulási aránya 80-90 százalékos.
