A csigolyameszesedés, vagyis a spondylosis a gerinc csigolyái közötti kisízületek kopásos elváltozása. A degeneratív folyamat során a csigolyák közötti, rugalmas, fánk alakú porckorongok elveszítik a rugalmasságukat, nedvességtartalmukat, így összezsugorodhatnak.
A gerinc ennek következtében bemerevedhet, a mozgás is beszűkülhet, a csigolyák egymásra csúsznak, akár össze is dörzsölődhetnek, ami jelentős fájdalommal járhat. A probléma a gerinc bármelyik szakaszát érintheti, de a spodylosis leggyakrabban a nyaktájékon, illetve a gerinc deréktájéki, lumbális részén jelentkezik. A spondylosis nagyon gyakori elváltozás, a 65 éven felüli népességnek akár 90 százalékát is érintheti.
A betegség kezelésénél a legfontosabb a fájdalom csökkentése és a mozgásképesség visszaállítása. A legtöbb esetben a pihenés, a kímélő életmód sokat segít, de bizonyos esetekben (például, ha több hét is eltelik javulás nélkül), a kezelőorvos kiegészítő terápiákat javasolhat a gyógyszeres kezelés mellé.
A mozgás több szempontból is jótékony hatású lehet a spondylosis esetén. Javítja vagy fenntartja az ízületek mozgékonyságát, ellazítja a túlságosan feszes (és emiatt görcsös) izmokat, a vérkeringés felpezsdítésével javít az ízületek tápanyagokkal való ellátottságán, javítja a tartásunkat és a mozgáskoordinációnkat is. Ezek mellett nagy szerepe van az egészséges testsúly megtartásában: a súlyfelesleg nagyon megterheli a gerincet!
Az egyénre szabott, speciális gyakorlatokat tartalmazó gyógytorna célja a nyak, a hát és a hasi izmok megerősítésére, és a visszatérő fájdalom megakadályozása. A rövid gyakorlatsort naponta érdemes elvégezni. Kutatások szerint a jógának és a sétának is nagyon jó hatása van a krónikus hátfájdalom mérséklésében.
A vízben végzett mozgások, mint a vízi torna és az úszás szintén igen jótékony hatásúak, és idősebbek, nagy súlyfelesleggel rendelkezők is végezhetik ezeket, hiszen a víz felhajtóerejének hatására csökken a gerincre, illetve az ízületekre nehezedő nyomás. Nem ajánlottak azonban a túlzott rázkódással járó mozgásformák (például a futás, a lovaglás, az ugrálós aerobic), és azok sem, melyeknél sokszor kell előre hajolgatni.
Legjobban: