A berlini Charité egyetemi kórház szakértői 9 sarkkutató agyát szkennelték, akik 14 hónapos antarktiszi küldetésen vettek részt. Az alanyok a Weddell-tenger mellett fekvő Ekström-selfjégen lévő Neumayer III állomáson tartózkodtak, amely hidraulikusan mozgatható lábakon áll, és kilenc embernek ad otthont, akik átvészelhetik benne a sarkvidéki telet. A kutatók munkájuk közben alig lépnek ki a szabadba, minden tevékenységüket az állomás belsejében végzik.
Elutazásuk előtt MRI -vel szkennelték le az agyukat, ezenkívül megmérték a BDNF-szintjüket (ez egy agyi eredetű növekedési fehérje, ami segíti az új idegsejtek képződését és összekapcsolódását). A méréseket kiegészítették kognitív tesztekkel is, és mindezt megismételték a misszió után is. Az eredmények pedig - amelyeket a The New England Journal of Medicine című tudományos lapban publikáltak - világosan kimutatták, hogy az agyi térfogat jelentősen csökkent a küldetés alatt, különösen a hippokampusz területén.
Élmények nélküli agy
A hippokampusz a memóriáért és tanulásért felelős agyi terület, ezenkívül az érzelmi viselkedés szabályozásában és a kommunikációs képességek megőrzésében is fontos szerepet játszik. Egyike azon részeknek az agyunkban, amelyekben normál esetben felnőttkorban is intenzív agysejttermelődés folyik.
Ezek alapján az orvoscsapat úgy véli, a hosszú izoláltság, bezárkózás, magány miatt a hippokampusz nem kap elég stimulációt, emiatt nem jönnek létre új idegsejtek és csökken a terület mérete. A friss neuronok az új élmények hatására születő memórianyomok elraktározásában vesznek részt. A kutatásból most azonban kiderült, hogy ha nincsenek új élményeink, mert monoton környezetben élünk, ez a folyamat megakad, agyunk pedig elkezd zsugorodni.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Forrás: Live Science
