Általában az emberek a legkorábbi emlékeiket az óvoda időszakából tudják felidézni, az annál korábbi évekből legfeljebb érzések vagy homályos emlékfoszlányok idézhetőek csak fel. Pedig friss kutatások szerint az agy emlékek feldolgozásáért felelős része már a három hónapos csecsemőknél is aktív, annak ellenére, hogy az ki sem alakult még teljesen. Miért esnek ki akkor szinte teljesen az agyunkból az első évek történései?
Miért nem emlékszünk rá, mikor olyan sokat tanulunk?
Az emlékek tárolásában, illetve a térbeli tájékozódásban legnagyobb szerepe az előagy részét képező hippokampusznak van. Ennek a kulcsfontosságú agyi régiónak a kifejlődéséhez szükség van néhány évre, ezzel a hosszas fejlődési idővel magyarázták korábban azt is, hogy képtelenek vagyunk a csecsemő- és kisgyermekkorból emlékeket felidézni. Ennek az elméletnek viszont ellentmond a Current Biology folyóiratban közzétett tanulmány, mely szerint a hippokampusz már fiatal csecsemőkörban is képes kódolni emlékeket, pontosabban egyfajta "statisztikai tanuláshoz" segíti hozzá a gyermekeket.
Ennek a tanulásnak a lényege, hogy a csecsemő képes felismerni és értelmezni a környezetéből érkező reakciókat, az ismétlődő történésekre pedig egy idő után már számítanak. Nem a teljes emlék, csupán egy bizonyos esemény, vagy annak hatása rögzül a memóriájukban. "Az emberi természet alapvető rejtélye, hogy szinte semmire sem emlékszünk a születéstől a kora gyermekkorig, mégis rengeteg dolgot tanulunk meg ez idő alatt - az első szavainkat, a járást, vagy a környezetünkben lévő tárgyakat" - mondta el Nick Turk-Browne professzor, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók 17, három hónap és két év közötti csecsemő agyát vizsgálták, miközben kétféle képsorozatot vetítettek le nekik. Az egyik sorozat véletlenszerű, nem összekapcsolt képekből állt, míg a másik vetítésen strukturált sorrendben jelentek meg a képek, melyeket könnyen értelmezhető módon lehetett összekapcsolni.
A kisgyermekekben a hippokampusz akkor volt a legaktívabb, amikor ez utóbbi képsorozatot nézték, ami azt mutatja, hogy az agy felismerte és eltárolta a mintázatokat. Viszont ez az aktivitás elsősorban a hippokampusz elülső régióiban következett be, amelyek jellemzően nem kapcsolódnak epizodikus memóriaképződéshez. Vagyis a gyermek úgy tanul meg dolgokat, hogy konkrét emlékeket nem kapcsol ehhez a folyamathoz, ez elsősorban a későbbi életszakaszban alakul ki.
Legjobban: