Mint azt megírtuk, január végén Elon Musk amerikai üzletember bejelentette, hogy biotechnológiai cége, a Neuralink beültette kísérleti agy-számítógép interfészét az első emberi páciensbe. Nem a Neuralink kutatócsapata azonban az egyetlen a világon, amely hasonló megoldáson dolgozik, miközben az ilyen irányú fejlesztésekről élénk tudományos vita zajlik azok biztonságossága, valamint a felmerülő etikai és idegtudományi kérdések körül egyaránt. A The Conversation felkért két szakértőt, a Washingtoni Egyetemen dolgozó Nancy Jecker bioetikust és Andrew Ko idegsebészt, aki maga is végez agyi chipbeültetést, hogy segítsenek jobban megérteni az idegtudomány új horizontjának hátterét.
Hogyan működnek az agyi chipek?
A Neuralink N1 névre keresztelt eszköze alig akkora, mint egy pénzérme. Úgy tervezték meg, hogy segítse a mozgáskorlátozott betegeket különféle tevékenységek végrehajtásában egyfajta gondolatvezérelt módon. A cég PRIME kísérletének alanyai először egy műtéten esnek át, amelynek során az eszközt agyuk mozgásirányításért felelős részébe ültetik be. Ezután a chip rögzíti és feldolgozza az agy elektromos aktivitását, hogy aztán az így kapott adatokat egy külső eszközbe továbbítsa, például egy okostelefonba vagy számítógépbe. A külső eszköz dekódolja a páciens agyi aktivitását, gépi tanulással elsajátítva, hogy bizonyos mintázatokat hogyan társítson a páciens céljaihoz: például ahhoz, hogy mozgatni tudjon egy kurzort egy kijelzőn. Hosszú távon a szoftver egyre részletesebben megismeri a páciens idegi jeleit, majd képes is lesz végrehajtani azokat.
A Neuralink jelenleg zajló kísérlete arra fókuszál, hogy a végtagi bénulással küzdő emberek számára segítséget nyújtson számítógépek és telefonok használatában. Ugyanakkor az agy-számítógép interfészek akár olyan célokra is felhasználhatók lehetnek, mint például egy elektromos kerekesszék gondolatvezérelt irányítása.
Mitől különleges a Neuralink?
A világon több cég is folytat teszteléseket agy-számítógép interfészekkel. Valójában hosszú ideje zajlanak klinikai kísérletek olyan nem invazív eszközökkel, amelyeket kívülről lehet ráhelyezni egy ember fejére. Ezek kereskedelmi célú fejlesztésére azonban mindeddig nem adott engedélyet az amerikai gyógyszerhatóság (FDA). Léteznek más, az N1-hez hasonlóan beültethető, vezeték nélküli agy-számítógépek interfészek is. Ugyanakkor a Neuralink implantátuma több technológiát is kombinál egyetlen eszközben: képes önállóan megcélozni egyes neuronokat, az agy több ezer pontjáról tud adatokat rögzíteni, újratöltése pedig szintén megoldható vezeték nélkül. Ezek mind nagyon fontos előrelépést jelentenek, egyszersmind nagyobb hatékonysággal kecsegtetve.
Arról is beszámoltunk, hogy az FDA még tavaly májusban hagyta jóvá a Neuralink humán kísérleti programját. És bár azóta meg is történt az első beültetés, mindeddig kevés információ látott napvilágot magáról az implantátumról, leszámítva a kísérleti alanyok toborzásához kiadott brosúrában foglaltakat. A Neuralink még az amerikai kormányzati ClinicalTrials.gov oldalon sem regisztrálta kísérletét, ahogyan az megszokott, illetve amit számos akadémiai folyóirat meg is követel.
Az átláthatóság hiánya sok szakembert aggodalommal tölt el. A klinikai kísérletek tapasztalatainak megosztása tudományos szempontból nagyon fontos, hiszen segíthet más kutatóknak releváns információkhoz jutni a saját kutatásaik kapcsán, összességében javítva a betegellátást. Annál is inkább, mert a tudományos folyóiratok eleve a sikeres eredményekről számolnak be leginkább, megnehezítve, hogy a kutatók a sikertelen kísérletekből is okulni tudjanak. Elon Muskot a Hastings bioetikai központ is figyelmeztette, hogy a pusztán sajtóközleményeken keresztül közölt tudomány, noha egyre gyakoribb, továbbra sem valódi tudomány. Meglátásuk szerint kockázatos egy olyan személyre hagyatkozni egyedüli információforrásként, akinek hatalmas pénzügyi részesedése van egy-egy kutatási eredményben.
Ezzel kapcsolatban Jecker és Ko arra mutat rá, hogy amíg kormányzati ügynökségek és nonprofit szervezetek finanszírozzák a tudományos kutatásokat, addig azok célja a közjó előmozdítása. A Neuralink viszont egy magántőkemodellt testesít meg, amely egyre elterjedtebb a tudományban. Azok a cégek, amelyek magánbefektetőktől gyűjtik a tudományos áttörésekhez szükséges támogatást, noha jóra törekedhetnek, mégiscsak figyelembe kell venniük a profit maximalizálását. Mindez pedig ütközhet a betegek érdekeivel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
További etikai aggályok a Neuralink kísérlete kapcsán
Amikor egy agy-számítógép interfész segít a mozgáskorlátozott pácienseknek abban, hogy önállóbbak lehessenek, például úgy, hogy segíti a kommunikációjukat, mozgásukat, az nyilvánvalóan alapjaiban javíthatja az életminőségüket is. Különösen hasznos abban, hogy visszanyerjék az érintettek önrendelkezésük, autonómiájuk érzetét, ami az orvosi etika egyik legfontosabb alapelve. Mindazonáltal még a legjobb szándékkal kifejlesztett orvosi eszközök is nemkívánatos következményekhez vezethetnek. Az agy-számítógép interfészek kapcsán a tudomány képviselőit különösen aggasztja a személyazonosság-lopás, a jelszófeltörés és a zsarolás veszélye. Tekintettel arra, ahogyan ezek az eszközök hozzáférést nyújtanak a felhasználók gondolataihoz, fennáll annak veszélye, hogy autonómiájukat egy harmadik fél manipulálja.
Az orvosi etika megköveteli, hogy az orvosok segítsék a betegeket, közben minimalizálva a potenciális kockázatokat. Az esetleges működési hibákon és az adatavédelmi kockázatokon túl a szakértők aggódnak az N1-hez hasonló beültetett eszközök esetleges káros hatásai miatt is, mivel az eszköz alkatrészeit a beültetést követően már bonyolult kicserélni. Emellett fontos szempont az is, hogy bármilyen invazív orvosi beavatkozásnál mérlegelni kell a kockázatok és a várt haszon arányát. Márpedig a biztonság és megbízhatóság jelenlegi szintjét tekintve az implantátumok előnyeinek nagyon nagynak kell lenniük ahhoz, hogy valóban fontolóra lehessen venni a beültetésüket.
Mit hozhat a jövő?
A Neuralink kísérlete jelenleg bénult páciensekre fókuszál. Elon Musk korábban bejelentései alapján azonban a végős cél az, hogy az agy-számítógép interfészek a teljes emberiséget segítsék abban, hogy lépést tudjon tartani a mesterséges intelligenciával. Ez azonban kérdéseket vet fel az orvosi etika egy másik alaptételével kapcsolatban is: az igazságosság kapcsán. Elvégre súlyosbíthatja a társadalmi egyenlőtlenségeket, ha a legújabb fejlesztésekhez csak a gazdag emberek férhetnek hozzá.
Ez is érdekelhet
Ami pedig még akutabban jelentkező veszély, hogy a mozgáskorlátozottak számára egyre inkább hasznosnak tűnő eszköz egyik pillanatról a másikra elérhetetlenné válhat, ha esetleg elapadnak a kutatási támogatások. Azon páciensek számára, akik hozzáférése az eszközhöz egy kísérleti programhoz kötődik, rendkívül súlyos helyzetet teremthet, ha a program lezárultával elveszítik azt. Így aztán kérdéses, hogy mennyire etikus korai hozzáférést biztosítani áttörést jelenti orvosi fejlesztésekhez, mielőtt még azok teljes jóváhagyást kapnának a gyógyszerhatóságok részéről.
