A hormonkezelés célja az életminőség javítása a változókorban és azután. Erre pedig azért van szükség, mert a statisztikák is azt mondják, hogy a mai nők még 30 gyönyörű évet tölthetnek el a menopauza beköszönte után, ha figyelnek testi és lelki egészségükre.
A hormonpótló terápiák esetében azokat a nemihormonokat juttatjuk gyógyszer formájában a szervezetbe, amelyek már nem termelődnek kellő mennyiségben.
Általánosságban elmondható, hogy csökkenti a klimaktérium beálltakor fellépő panaszokat, mint például az emberre hirtelen rátörő hőhullámokat és izzadást, kimutathatóan csökkenti a csontritkulásból eredő csonttörések esélyét, megszünteti a száraz nyálkahártyák miatti panaszokat, különösen a hüvely- és húgyúti problémákat, csökkenti az inkontinencia-hajlamot, mérsékli a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát. Ezen kívül javítja az általános körérzetet és a hangulatot is, a kollagéntartalom növelésével javítja a bőr és a haj minőségét.
Mindezekre a jótékony hatásokra természetesen csak akkor van szükség, ha a szervezet igényli a pótlást, amiről orvos hivatott dönteni. Vannak olyan nők, akik nem szívesen szednek hormonkészítményeket, és természetesen ez is mérlegelendő. Minden esetre fontos, hogy akár az orvossal való beszélgetésre és tanácsadásra is mindenki felkészülten menjen. Itt ugyanis nem közvetlenül egy betegség csaknem kötelező gyógymódjáról van szó, hanem egy lehetőségről, ami a rizikótényezők ismeretében bizonyos esetekben erősen javallott. Ugyanakkor a változókor semmiképpen nem tekinthető betegségnek, és mindenkinek lehetősége van eldönteni, hogy mennyire érzi terhesnek a változókori panaszokat. A postmenopauza idején jelentkező betegségek megelőzése ugyanolyan fontos szempont.
A változókorban folyamatosan csökken mindkét nemi hormon (progeszteron és ösztrogén) termelése, de az ekkor oly jellemző tünetekért elsősorban az ösztrogénhiány a felelős, akárcsak a posztmenopauza idején jelentkező betegségekért is.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A legfontosabb ösztrogének az ösztradiol, az ösztron és az ösztriol. Amikor hormonpotlásról beszélünk, lényegében ösztrogénpótlásról van szó, melynek két formája van, az egyik, amikor csak ösztrogént kap a páciens, vagy amikor az ösztrogént kombinált formában kapja.
Előbbit azoknak az asszonyoknak ajánlják, akiknél a méhet műtéti úton eltávolították. Azoknál a nőknél viszont, akiknél a méh egészséges, az ösztrogénterápia a méhnyálkahártya túlzott növekedését okozhatja.
A kombinált terápia esetén a hormonokat váltakozva szedik a nők, először ösztrogént, majd a kezelési ciklus második felében progeszteron hatású szert is kap. A ciklust néhány hormonkészítmény nélküli nap zárja, amikor menstruációs vérzéshez hasonlóan távozik a méhnyálkahártya. A kombinált terápiák ideje a vérzések leállta előtti periódus, illetve az utolsó rendszeres vérzést követő egy évben van.
A folyamatos hormonszedéses terápiáknál a havivérzéshez hasonló vérzés is kimarad. Formájukat tekintve a terápiák nagyon sokfélék lehetnek, az egyszerű szájon át bevehető tablettáktól kezdve a különböző hormontapaszokon és injekciókon át, ráadásul az egyes terápiák kombinálhatóak is. Ugyancsak léteznek ösztrogéntartalmú hüvelykúpok is, amelyek elsősorban a helyi tünetek enyhítésére alkalmasak, hosszú távú betegségmegelőző hatást nem várhatunk tőlük.
A hormonkezelés időtartama teljesen az egyéntől függ. A változáskori panaszok enyhítésére a kezelés a panaszok fennállása idejére indokolt, az oszteoporózis és a keringési betegségek megelőzéséhez legalább 5 éves szedésre van szükség. Általában ilyen célból az utolsó havi vérzés utáni második-harmadik éven belül szokták elkezdeni a rendszeres szedést, amelyet egészen a 65. életévig folytatnak.
Természetesen az esetleges ellenjavallatokat, a kezeletlen hormonhiányból adódó későbbi megbetegedések kockázatát, és az alkalmazandó hormonkezelés várható hatékonyságát az orvossal együtt kell mérlegelni.
A hormonkezelés csak ritkán jár mellékhatásokkal. Ha csak nagyon kis százalékban is, a hormonkezelés némileg növelheti az emlőrák kialakulásának esélyét, ezért érdemes mérlegelni a betegség családi előfordulását és az erre való egyéb hajlamosító tényezőket. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a hormonkezeltek közti némileg magasabb emlőrákelőfordulás lehet, hogy csupán látszólagos, és abból adódik, hogy a hormonpótlásban részesülő asszonyok gyakrabban fordulnak meg szakorvosnál, aminek köszönhetően hamarabb fedezik föl a lappangó kórt.
Hormonpótlás hormon nélkül...
Ha nem is helyettesítik tökéletesen a hormonkezelést, a hormonpótlásnak vannak alternatív módjai is, amelyek szintén alkalmasak a változókori tünetek kezelésére, ill. a csontritkulás feltartóztatására.
Bizonyos gyógynövények hatóanyagai, illetve a belőlük készült gyógyszerek vagy gyógyhatású készítmények is szóba jöhetnek.
Ez is érdekelhet
Ezek az ún. fitoösztrogének eredményesen kezelhetik a hő- és izzadási hullámok okozta panaszokat, jótékony hatásúak lehetnek ingerlékenység és alvászavarok esetén is. Óva intünk mindenkit a saját maga által "kotyvasztott" gyógynövénykúráktól, mert ilyenkor nem lehet tudni a pontos hatóanyagtartalmat, és több baj származhat belőle, mint haszon, tehát szakember megkérdezése nélkül nem szabad öngyógyítgatni.
Legjobban: