"Eltévedt" szövetek
Az endometrium a méh belső felszínét borító szövet, amely minden hónapban a menstruációs ciklus során felépül és leválik. Az endometriózis betegségben az endometriumhoz hasonló szövet a szervezet más területein, a méh üregén kívül, jellemzően a hasüregben is megtalálható. Ezek a csomók fájdalmat, meddőséget és sok más problémát okozhatnak, különösen azért, mert ugyanúgy reagálnak a menstruációs ciklus során, mint a méh nyálkahártyája, vagyis havonta leválnak vérzés formájában. Azonban a méh üregén kívül az endometrikus csomók nem tudnak kijutni a testüregből, így előfordulhat belső hasüregi vérzés, gyulladás és hegképződés, illetve elhelyezkedéstől függően számos panasz, például a vizeléssel kapcsolatban.
Milyen panaszok esetén kell tehát orvoshoz fordulni?
Az endometriózis leggyakoribb tünete az erős fájdalom, főleg a menstruáció előtt és alatt, esetleg a nemi élet során. Az is gyanús lehet, ha szokatlan fáradékonyságot, deréktáji fájdalmat, hasmenést vagy székrekedést tapasztalunk. A tünetek általában az idő előrehaladtával romlanak, bár bizonyos esetekben a tünetek javulása majd újra kialakulása a jellemző. Sokan ugyanakkor semmiféle tünetet nem észlelnek, és esetleg csak a meddőségük kapcsán derül fény a betegségükre.
A diagnózis lépései
Számos elmélet létezik az endometriózis kialakulásáról, de eddig egyik sem tűnt megdönthetetlennek és a diagnózis is bizonytalan lehet mindaddig, amíg azt hastükrözés (laparoscopia) útján nem igazolták szövettani mintavétel alapján. Az általános érzéstelenítésben végzett sebészeti beavatkozás során, apró hasfali nyílásokon keresztül a hasüreget széndioxid gázzal töltik fel, majd egy optikai rendszer segítségével feltérképezik a kismedencét és a hasüreget. Ezzel a módszerrel a néhány milliméteres csomók is látható válnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a nőgyógyászati vizsgálat során az orvos maga tapintja ki az endometriózisra jellemző csomókat. A tünetek is árulkodóak lehetnek, de a pontos információt a betegség elhelyezkedéséről és kiterjedéséről valóban csak a laparoszkópos megerősítés adhatja.
Az endometriózis fájdalmas tünetekkel járhat
Az érintettek gyakran bélbetegségekkel is küzdenek
Dán kutatók szerint az endometriózissal élő nőknek kétszer nagyobb az esélye a gyulladásos bélbetegségekre , mint a többi hölgynek. A tudósok 1977 és 2007 közt monitoroztak 37 ezer dán nőt, akik betegségük miatt rövidebb-hosszabb kórházi kezelésre szorultak. Az átlagosan 13 évig megfigyelt nők közül 320-nál alakult ki gyulladásos bélbetegség, 228-nál colitis ulcerosa, 92-nél pedig Crohn-betegség .
Az is kimutatható volt, hogy az endometriózis diagnózisa után jellemzően 10 éven belül alakult ki bélbetegség. Amikor a kutatók szűkítették a kört azokra, akiknél már sebészetileg is igazolt volt az endometriózis, kiderült, hogy náluk a kockázat már 80 százalékkal volt nagyobb, mint az egészséges nőknél.
Az összefüggések több irányúak lehetnek: a tudósok egyrészt kutatják a két betegség esetleges közös gyökereit, másrészt elképzelhetőnek tartják, hogy a korábban megjelent endometriózisnál alkalmazott terápiák (elsősorban az szájon át alkalmazandó fogamzásgátlók ) hosszútávon növelik a gyulladásos bélbetegségek rizikóját.
Műtéttől a lelki megerősödésig
- Az endometriózis kezelése a betegség stádiumának, a vezető tüneteknek, valamint a páciens családtervezési szándékának függvénye, melyet személyre szabottan kell megválasztani - mondja dr. Demjén László, az Oxygen Medical nőgyógyásza.
- Tapasztalataim szerint a gyógyszeres kezelés abbahagyása után a tünetek rendszerint visszatérnek. Ha a betegség átterjed a belekre, májra és rekeszizomra, mindenképpen elkerülhetetlen a sebészi eltávolítás. A napjainkban uralkodó konzerváló sebészi eljárások kiújulási aránya 7-40 százalék közötti. Végleges megoldást a méh és a méhfüggelékek eltávolítása jelent. Noha a betegség csökkenti a lombikbébi kezelések eredményességét, súlyos endometriózishoz társuló meddőség esetén mégis ez a választandó eljárás.
Az alternatív terápiák ugyanolyan hasznosak lehetnek, mint a betegek önszerveződő közösségei, hiszen a lelki megerősödés szerepe óriási. Az érintettek erőt meríthetnek egymásból, és sokkal jobb viszonyt alakíthatnak női mivoltukkal, ami természetesen meggyorsíthatja a tünetektől való megszabadulást.
Legjobban: