Azok az alvási apnoéban szenvedők, akik horkolnak, valószínűleg súlyosan károsítják az agyi funkcióikat.
Az obstruktív alvási apnoéhoz köthető agyi biokémiai változások hasonlók azokhoz a nyilvánvaló változásokhoz, melyek súlyos agyvérzésen átesett betegek, vagy haldoklók agyában mennek végbe, fedezték fel az NSW Egyetem Agytudományi Részlegének kutatói.
"Korábban azt gondolták, hogy az apnoés horkolásnak semmilyen hatása nincs az agyi funkciókra, de ez egyszerűen nem igaz" - mondta a tanulmány vezető szerzője, Caroline Rae professzor. A károsodást az oxigénhiány számlájára írják, mely a légzésben beálló hosszabb szünetek miatt jön létre. Ez a súlyos alvási apnoé egyik gyakori jellemzője.
A kutatók 13, súlyos, kezeletlen alvási apnoéban szenvedő férfi agyát vizsgálták, és azt találták, hogy már egy egész kicsi oxigénhiány is hatással van az agyi funkciókra. Rae professzor szerint egyelőre nem ismert, hogy az oxigénhiány miért változtatja meg az agy kémiáját. "Az agynak alapvetően képesnek kell lennie helyreállítani a bioenergetikáját, hogy ellenállóbbá váljon az oxigénhiánnyal szemben" - mondta. "Lehet, hogy a kompenzáló mechanizmus miatt maradunk életben, még nem tudjuk. De ha így is van, nem valószínű, hogy jót tesz az oxigénhiány."
Az alvási apnoé minden negyedik középkorú férfit érint, 3 százalék azoknak az aránya, akiknél a betegség olyan súlyos fokú, hogy a légzésük hosszabb időre is leáll, ismétlődnek az asphyxiás állapotok, többször felébrednek. Rae professzor szerint a kutatás rávilágít annak fontosságára, hogy miként viszonyulunk a horkoláshoz. "Sokan úgy vélik, a horkolás mókás. Ez nem igaz" - mondta.
A megnagyobbodott mandulájú, vagy orrpoliptól szenvedő gyerekek agyában hasonlóképpen borul fel a kémiai egyensúly, és valószínűleg hasonló károsodásokat szenvednek el.
Legjobban: