„18 éves autista lány vagyok, aki összetett mentális problémákkal küzd, beleértve a függőséget is, amely miatt kezelésre van szükségem. A kijózanodás érdekében kénytelen voltam önvizsgálatot tartani, és rájöttem, hogy mindez valószínűleg abban gyökeredzik, hogy egész gyerekkoromban óriási volt rajtam a nyomás, hogy »jó kislány« legyek” – kezdte vallomását a fiatal nő, aki a The Guardian szakértőihez fordult tanácsért.
„Féltem, hogy bajba kerülök”
A levélíró – saját bevallása szerint – világéletében könyvmoly volt, és mindig jól viselkedett, mert félt, hogy bajba kerül. Így a tanárok mindig „tökéletes diákként” emlegették őt – még akkor is, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy súlyos szociális nehézségekkel és komoly depresszióval küzd.
Tinédzserkora elején, amikor a mentális problémái már kihatottak a tanulmányi eredményeire, a szülei végre felismerték, hogy baj van. Ám ahelyett, hogy őszintén aggódtak volna a kamaszlány jóllétéért, csupán a csalódottságukat fejezték ki, amiért a lányuk nem aknázza ki kellőképpen a benne rejlő lehetőségeket.
Mélységesen haragszom azért, hogy minden problémámat a szőnyeg alá söpörték, mert »olyan jó kislány vagyok«, és mindez ahhoz vezetett, hogy az utóbbi években sorra hoztam a rossz döntéseket: bántalmazó kapcsolat, alkoholfüggőség, drogozás. Azt gondolom, talán ezzel akartam bebizonyítani, hogy nem kell olyannak lennem, amilyennek mások akarnak. Most viszont nem tudom, hogyan szabaduljak ki ebből az ördögi körből. Nem akarok többé »jó kislány« lenni, de tönkretenni sem szeretném magamat a rossz döntéseimmel. Hogyan találhatnám meg az egyensúlyt?” – tette fel kérdését a fiatal olvasó.
„Komoly érzelmi támogatásra van szükséged”
A levélírónak a The Guardian egyik szerkesztője, Annalisa Barbieri válaszolt, aki gyakran ad tanácsot az olvasóknak családi problémákkal kapcsolatban. „Nagyon sajnálom, hogy ezen mentél keresztül. Egyértelmű, hogy érzelmi támogatásra van szükséged” – fogalmazott.
Barbieri egy kifejezetten gyermekekkel és serdülőkkel foglakozó pszichoterapeutával, dr. Graham Music-kal is konzultált, hogy minél jobb tanácsot adhasson olvasójának. A szakértő rámutatott, hogy az autizmus spektrumzavarral élők jellemzően érzékenyebbek és nehezebben dolgozzák fel érzelmeiket. Ez azonban nem jogosítja fel a felnőtteket arra, hogy érzelmileg érvénytelenítsenek és elhanyagoljanak egy ilyen gyereket.
A szakember szerint a két szélsőség – a jó kislány szerepe és az önpusztító lázadás – megélése után nem lesz egyszerű az egyensúly megtalálása. Fontos azonban, hogy az arany középút, vagyis az érintett valódi személyisége olyan legyen, amilyet nem mások, hanem csakis saját maga határoz meg.
Ez is érdekelhet
Szinte minden tizedik tinédzser használt már vény nélkül kapható fogyókúrás termékeket. A veszélyes trend leginkább a lányokra jellemző
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
