Akárcsak a zenének, a nyelvnek is van ritmusa. Van, aki ezt a ritmust könnyedén felismeri, másnak azonban kitartó figyelemre és sok gyakorlásra van szüksége, míg követni tudja. Márpedig ezen is múlhat, mennyire tud majd pontosan és gyorsan olvasni és írni – írta közleményében az ELTE. Az intézmény Pedagógiai és Pszichológiai Karának (PPK) kutatói most egy olyan új módszert dolgoztak, amely fel tudta mérni a ritmusérzéket, segítségével pedig kiszűrhetőek az esetleges tanulási nehézségek.
Egyre gyakoribb az olvasási nehézség
Napjainkban egyre több gyerek küzd olvasási nehézségekkel, pedig minőségi olvasás nélkül nehéz jól teljesíteni az iskolában. Az olvasási nehézségek kialakulásának hátterében a kutatók szerint az idői feldolgozás problémája állhat. „A beszélt nyelvnek a zenéhez hasonlóan ritmusa és tempója van, és agyunk ennek az akusztikai mintának a felismerésével képes olyan előrejelzéseket tenni, amelyek megkönnyítik az elhangzottak pontos észlelését. Ha ezt a ritmust és tempót nem, vagy csak gyengén érzékeljük, akkor reprezentálni is pontatlanul fogjuk, ez pedig gyenge olvasást jelent” – fejtették ki a közleményben.
Az elmúlt évtizedekben a szakemberek felfigyeltek arra is, hogy a gyengén olvasó gyerekeknek nehézségeik vannak a zenei ritmusok észlelésével, produkciójával is: nehezebben tudnak például különböző ritmusokat visszatapsolni, illetve rosszul követik a hallgatott zene tempóját. Több kutató is felvetette annak a lehetőségét, hogy a gyerekeket korán, még az olvasástanulás kezdete előtt ritmusfeladatokkal szűrjék. A gyenge ritmusérzék mint rizikófaktor korai felismerése lehetővé tenné, hogy a „veszélyeztetett gyerekek” kiemelt figyelemben és célzott fejlesztésben részesüljenek.
Egyes becslések szerint akár a gyerekek 15 százalékát is érintheti valamilyen mértékben a diszlexia. Ha nem kezelik megfelelően, a probléma felnőttkorban is gondokat okozhat.
Kopogással mérhető a ritmusérzék
Az ELTE kutatói – Kertész Csaba doktorandusz és Honbolygó Ferenc egyetemi adjunktus – olyan ritmikai tesztet fejlesztettek ki, amellyel a ritmusérzéket tudják vizsgálni. Az úgynevezett „tapping” (kopogási) feladat során első osztályba járó gyerekeket kértek arra, hogy a hallott metronómhanggal vagy zenei részlettel 30 másodpercig együtt kopogjanak, majd az inger befejezése után további 30 másodpercig folytassák a kopogást. Ehhez digitális dobpadot használtak, amellyel nagyon pontosan lehet mérni a ritmustól való eltéréseket, de azt is, mennyire egyenletes a kopogás.
Két évvel később, amikor a gyerekek már harmadik osztályba jártak, a vizsgálatot megismételték. A kutatók mérték a gyerekek olvasási és egyéb kognitív képességeit is, például a rövid távú emlékezetüket és nonverbális intelligenciájukat. Az eljárás eredményesnek bizonyult: az első osztályban elvégzett tapping feladatban mutatott kopogás előre jelezte a harmadik osztályos olvasási és helyesírási teljesítményt. Azok a gyerekek, akik az első vizsgálat során egyenletesebb kopogást produkáltak, két évvel később folyékonyabban és pontosabban olvastak, emellett még a helyesírásuk is jobb volt, függetlenül a nonverbális intelligenciájuktól, a szókincsüktől és a rövid távú emlékezetüktől.
Ez is érdekelhet
„A feltárt kapcsolat a ritmusérzék és az olvasási folyamatok között több szempontból is jelentős. Egyrészt bizonyítékkal szolgál arra, hogy az olvasási nehézség korai felismerése szempontjából lényeges a gyerekek ritmusérzékének vizsgálata. Másrészt felveti a lehetőségét az olvasási készség ritmikus foglalkozásokkal való fejlesztésének” – mutattak rá a kutatók. A vizsgálatot bemutató cikk a Scientific Reports című tudományos folyóiratban jelent meg, februárban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: