Amíg a homoszexualitás okaira, esetleges funkcióira folyamatosan keresik a válaszokat, addig annak, hogy bizonyos emberek miért táplálnak a homoszexuálisokkal szemben ellenérzéseket, azaz miért homofóbok , megvan a tudományos magyarázata.
Scheuring István, az MTA-ELTE kutatója szerint mivel mi, emberek csoportban élő élőlények vagyunk, nagyon erősen idegenkedünk mindentől, ami nem olyan, mint mi. Ez pedig nem csak a homoszexuálisokra vonatkozik: általában minden kisebbséggel kapcsolatban elmondható, hogy amit nem ismerünk, attól tartózkodunk. Így működik az agyunk, és bár alapja igazából nincs a melegekkel szembeni félelmeinknek, ezt a csoportszellemet nagyon könnyen ki lehet használni akár a kisebbségekkel szembeni ellenérzések fokozására is.
A homoszexualitás megelőzése
A homoszexualitás megelőzése - útmutató szülőknek - ezzel a kissé megdöbbentő címmel jelentette meg néhány éve egy hazai könyvkiadó az amerikai szerzőpáros, Joseph Nicolosi és Linda Ames Nicolosi könyvét. A művet a házaspár kifejezetten szülőknek szánta, azzal a - címből is kikövetkeztethető - nem titkolt szándékkal, hogy útmutatóként használják meleg gyerekük átnevelésére, vagy hogy a gyanús jeleket mutató csemetéket még időben a "helyes" útra tudják terelni. A házaspár könyvének vezérgondolata, hogy a homoszexualitás egy kóros állapot, amely egyrészt megelőzhető, vagy ha nem, akkor szülői befolyással megváltoztatható.
A Joseph Nicolosi álal képviselt pszichiátriai irányzat, amely a homoszexualitás kezelhetőségét hirdeti, idehaza szinte alig ismert, a tengerentúlon pedig igencsak megosztja a szakembereket. Az Amerikai Pszichológusok Szövetsége például szakmaiatlannak nevezte és elítélte az alkalmazását, mivel Nicolosi vezérgondolata a jelenlegi összes tudományos ismerettel ellentétes.
A szóban forgó könyv alaptézisével kapcsolatban kerestünk fel két hazai szakembert - Scheuring Istvánt és Majsai László pszichopedagógust -, hogy a homofóbiaellenesség világnapja alkalmából mondják el szakmai véleményüket erről a meglehetősen káros "nevelési útmutatóról".
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Természetellenes lenne? Nem igazán
A homoszexualitással szemben sokan azt az indokot szokták felhozni, hogy természetellenes, sőt mi több: az azonos neműek kapcsolata nem más, mint a természet megcsúfolása. Ma már tudjuk, hogy mindkét állítás hamis. A homoszexualitás az állatvilágban is igen elterjedt, és sok esetben jól körülírható evolúciós haszonnal is bír. Scheuring István két példát is hozott ennek bizonyítására: a bonobó majmoknál például feszültséglevezető funkciója van a nőstények közötti homoerotikus kapcsolatoknak. Ha valamilyen veszekedés során a majmok felizgatják magukat, stresszes állapotba kerülnek, akkor ezekkel az aktusokkal nyugtatják le egymást. De az Oahu-szigeten élő Laysan albatroszoknál is megfigyelték már a jelenséget.
A szigeten a nőstény madarak 30 százalékkal többen vannak, mint a hímek. Ennek oka, hogy az albatroszok nemrég települtek vissza Oahu szigetére, a vándorlás pedig jobban ment a nőstény egyedeknek, így hímekből kevesebben érkeztek meg. Mivel pedig kevesebb a hím, rengeteg nőstény pár együtt rak fészket. Bár egyikőjüket általában megtermékenyíti egy hím, az utódokat nem az apával, hanem az azonos nemű társsal keltik ki és nevelik fel. A hímek pedig a következő évben azokat a nőstényeket termékenyítik majd meg, akiknél látták, hogy volt tojás az előző szezonban. Annak a nősténynek, akinek nem sikerült tojást rakni, és nem talált magának párt, nincs esélye a következő generációban.
A kutató elmondta, hogy korábban az emberek esetében is úgy gondolták, hogy a homoszexualitást kódoló gének azért nem szorulnak ki, mert bár a homoszexuális egyed utódainak száma kisebb, mint a heteroszexuálisoké, a rokonok vonalán mégis terjedhet. Úgy képzelték, hogy a homoszexuálisok valamilyen segítőfunkciót töltenek be a családban, ők támogatják a rokonaikat a gyereknevelésben és a házimunkák elvégzésében. Ezt az elképzelést azonban ez idáig nem sikerült adatokkal meggyőzően igazolni.
A természetes szelekció sem lépett működésbe
Scheuring István magyarázata szerint az evolúció és a homoszexualitás kapcsolata meglehetősen izgalmas téma. Kultúrától függően az emberek nagyjából 2-6 százaléka vallja magát homoszexuálisnak vagy nem egyértelműen heteroszexuálisnak - ez az arány pedig túlságosan nagy ahhoz, hogy csupán egy génmutáció okozza. Ha ugyanis a homoszexualitásért egy szimpla génmutációt lehetne felelőssé tenni, akkor a homoszexuálisok arányának nagyjából 1:10000 körül kellene mozognia, nem pedig 100-ból 6-8 embert kellene érintenie. Az evolúció szempontjából a nyilvánvaló szelekciós hátrány (kevesebb utód) mellett kell legyen valamilyen nem annyira nyilvánvaló szelekciós előnye is a homoszexualitásnak, mivel ha kis arányban is, de az azonos neműek vonzalma továbbra is fennmaradt.
A válaszokat még csak sejtjük
A kutatók már régóta sejtik, hogy a homoszexualitás kialakulása mögött a genetikának is szerepe van, az utóbbi időben viszont az epigenetikai (gének feletti) magyarázatokban látják a megoldást. Az úgynevezett epigenetikai jelzések az egyes génekhez kapcsolódó plusz információrétegek, amelyek a gének kifejeződését szabályozzák. Míg a gének az utasításokat hordozzák, addig az epigenetikai jelek azt irányítják, miként, milyen sorrendben kell ezeket az utasításokat végrehajtani, és mely utasításokat kell teljesen mellőzni. Az epigenetikai jeleknek köszönhető például, hogy az eleinte teljesen azonos sejtekből különböző szervek, szövetek alakulnak ki.
"Vannak gének, amik az epigenetikai jelek hatására a két nemben olyan tulajdonságokat fejlesztenek ki, amelyek előnyösek a szexuális szelekcióban. Például úgy befolyásolják a női agyat, hogy annak hatására az illető még inkább érdeklődjön a férfiak iránt. Ez nyilvánvalóan egy olyan epigenetikai mintázat, mely nagyobb rátermettséget, azaz több utódot jelent az ilyen nő számára. Azonban ha ezek az epigenetikai jelek átkerülnek egy fiú utódba, ott is kiválthatnak hasonló hatást időnként, tehát az illető ugyanúgy a férfiak iránt lesz érdeklődő. Tehát míg a nőin ez előnyős, addig néha hátrányos a férfi vonalon. Azonban az epigenetikai mintázatok öröklődése véletlenszerű, ezért nem fogunk erős genetikai meghatározottságot tapasztalni a homoszexuális viselkedésben" - magyarázza Scheuring István.
A kutató hangsúlyozta, hogy az eddigi ismeretek alapján a homoszexualitásnak van vagy lehet genetikai alapja, vélhetően epigenetikai alapja is van, de nem zárható ki a környezeti hatás sem. Az okok is sokfélék, és emberről emberre változhat, hogy mi a legerősebb hatás a háttérben.
Nem fertőző, azonban öröklődik - de nem úgy
Mivel még ma, a 21. században is rengeteg tévhit él a fejekben, mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a homoszexualitás csak úgy nem terjed emberről emberre, tehát nem valami fertőző jelenségről van szó. Ezzel szemben az öröklődést már nem zárhatjuk ki, ám az sem olyan egyszerű, ahogy gondolnánk - magyarán nem úgy kell elképzelni, hogy egy homoszexuális embernek majd biztosan homoszexuális utódja születik.
Ahogy fentebb is írtuk, a homoszexualitásért nem egyetlen gén felel, amelyet a szülő átadhat az utódjának, ennél általában sokkal összetettebb a képlet, bár a témában végzett ikerkísérletek alapján a homoszexualitásnak a férfiak esetén van tisztán genetikai háttere is. Az X kromoszóma egy régiójában ugyanis vannak olyan gének, melyek összefüggésbe hozhatóak vele.
Sokáig azt gondolták, hogy az epigenetikus jelek minden generációban megújulnak, magyarán az epigenetikai mintázat a petesejtben és a hímivarsejtben törlődik, és az utód "teljesen tiszta lappal" kezdi életét. Ám a közelmúltban kiderült, hogy az epigenetikai jelek néha mégis átöröklődhetnek egyik nemzedékről a másikra, így eshet meg, hogy az epigenetikai jel, amely az apánál a nemre jellemző jegyek kialakulását fokozta, átöröklődik a lány utódba, és ott is férfias jegyeket alakít ki.
Scheuring azonban kiemelte, hogy nagyon laza öröklődési rendszerről van szó, és hogy sok oka lehet annak, hogy valakinek végül serdülőkorára úgy áll be az agya, hogy az azonos neműeket tartja majd vonzónak.
Továbbá azt is hangsúlyozta, hogy valószínűleg már a kora gyerekkori agyi fejlődés során eldől, hogy az illető felnőtt korában az azonos nemhez fog-e vonzódni. Vizsgálatok során ezt az úgynevezett atipikus játékokkal szokták mérni: leegyszerűsítve, a fiús játékokkal játszó lányokból és a lányos játékokkal játszó fiúkból később nagyobb eséllyel lesznek olyan felnőttek, akik a saját nemük iránt érdeklődnek. Ez a megállapítás azonban egyáltalán nem száz százalék, bár van egy viszonylag erős korreláció. Éppen ezért óva intene bárkit attól, hogy át akarja nevelni a gyereke szexuális orientációját. Az ilyen próbálkozásokkal csupán emberek életét lehet tönkretenni, hiszen hiába az "átnevelés", nem fognak tudni azonosulni azzal, ami nekik nem természetes.
"Akik azt gondolják, hogy a gyereküket ki tudják nevelni, jó ha tudják, hogy az állatvilágban egy teljesen elterjedt jelenségről van szó. Szinte minden gerinces fajban megfigyelhető. A homoszexuálisok senkinek a jogait, lehetőségeit nem csorbítják, kisebbítik. Csak az orientációjuk más, amivel senkinek nem ártanak."
Mások élete
A homoszexualitás kinevelésével kapcsolatban Majsai László pszichopedagógus az egyik legrosszabb dolognak tartja, hogy egyáltalán felmerül annak gondolata, hogy beleavatkozzon más nemi érdeklődésébe, szexusába. Véleménye szerint ostobaság és egyben lehetetlen is a homoszexualitás "megelőzése" és "gyógyítása", hiszen egyrészt a szexuális orientáció nagyon összetett testi- és lelki háttere van, másrészt pedig, és ezt érdemes hangsúlyozni, nem betegségről beszélünk.
"Nem hiszek abban, hogy bárki - köztük a szülő - képes lenne egy gyermek szexuális orientációjának megváltoztatására a gyerek saját szándéka, akarata, közreműködése nélkül. A szexuális irányultság kialakulása olyan individuális személyiségfejlődési folyamat eredménye, amelyhez a környezet információkat, viselkedésmintákat adhat, elvárásokat támaszthat, rosszabb esetben pedig korlátozhatja morális vagy jogi tényezőkkel, de alapvetően magától a személytől függ" - magyarázza Majsai.
A felülírható szülői szeretet
A homoszexualitással kapcsolatban idehaza még nagyon nagy zűrzavar van a fejekben. A társadalom nem túl toleráns a kisebbségekkel szemben, ezért a melegek a könnyebb boldogulás érdekében sok esetben inkább fel sem vállalják magukat. Ez odáig is fajulhat, hogy az illető akár a saját családja elől is titkolni kényszerül szexuális beállítottságát, félve attól, hogy coming outja elvágja őt szeretteitől. Sajnos nem egy történetet hallani olyan szülőkről, akik gyerekük homoszexualitása miatt teljesen megszakították vele a kapcsolatot.
Majsai László véleménye szerint a valódi és felelősségteljes szülői szeretetet egy ilyen "coming out" egyszerűen nem írhatja felül. Ha mégis felülírja, akkor nincs, vagy nem is volt igazi szeretet. Azt azonban szakértőnk is elismeri, hogy idő kell a megértéshez, feldolgozáshoz, és hogy ez egyáltalán nem egyszerű folyamat, amely sokszor nem is megy külső segítség nélkül. Egy szülő számára mindig nagy, sokszor fájdalmas feladat elfogadni és feldolgozni, ha gyermeke valamilyen szempontból kitűnik, más vagy sérült, illetve ha bármilyen hátránnyal él a többi gyermekhez képest.
Ez is érdekelhet
Majsai László hangsúlyozta, hogy a homoszexualitás a párkapcsolati lét, az intimitás egy formája, ezt pedig egy szülőnek is tiszteletben kell tartania. "A gyermekeink nem a személyes tárgyaink, nem tulajdonaink, akikkel saját kényünk-kedvünk szerint rendelkezhetünk. Saját testük, lelkük és személyiségük van, amikkel ők rendelkeznek. Ha tetszik nekünk, ha nem. És persze ne feledjük azt sem, hogy ők javarészt mi vagyunk, ahogy mi javarészt a szüleink" - tette hozzá.
