Nem olyan régi, mégis mitikus ünnep a nőnap
A nők választójogért (és egyben választhatóságért), az egyenlő bánásmódért, azonos fizetésért és általában a méltányosságért, az emberi jogokért folytatott több évszázados küzdelme a huszadik század elején ért el (az egyik) csúcspontjára. De ha valaki megnézi a Musztáng című filmet - amelyről mi is írtunk - akkor láthatja, hogy a nők egyenjogúsága sok országban még ma sem magától értetődő, társadalmilag általánosan elfogadott dolog.
Manapság többféle hagyomány él a nők évszázados küzdelméről, a nőnapnak Európán belül is többféle hagyománya van, amelyek csak részben vezethetők vissza történelmi tényekre. Így van "nyugati" és "kelet-európai" tradíciója is a nőnapnak. A történeti bizonyítékokat - pedig nem is olyan régi ez az ünnep - két francia szakértő, Liliane Kandel és Françoise Picq ingatta meg egy 1982-es tanulmányában, így a "minden nőnap kiváltó okaként" emlegetett 1857-es amerikai tüntetés abban a formában aligha történt meg, ahogy arra később visszaemlékezni szerettek volna a kultuszépítők. De a nőnap sem március 8-ára esett sokáig: február végén és március közepén ünnepelték ezt eredetileg.
Kelet-Európában, a "létező szocializmus" idején a baloldali, szociáldemokrata vagy kommunista gyökereket hangsúlyozták, s különösen a szovjet-orosz hagyományokat. Keleten már csak azért is másképp alakult a helyzet, mert itt a történelem sokkal viharosabb, kegyetlenebb volt, s errefelé az általános választójog a férfiak számára sem adatott meg kifinomult parlamentáris viták nyomán.
A nőnap hagyományai több országból erednek
Pető Andrea, a CEU (Közép-Európai Egyetem) Társadalmi nemek tanszékének egyetemi tanára szerint a nőnap hagyományai több országból erednek, így az 1857. március 8-ai New York-i varrónőtüntetésen túl Hollandiában már 1890. május 12-től a királynő születésnapja volt a munka, később pedig (1911-től) a nők napja.
A mai ünnep eredete részben Németországba vezet vissza: 1907 augusztusában Clara Zetkin javasolta a szocialista nők gyűlésén, hogy vonuljanak fel minden évben a női jogokért. (Zetkin Hitler hatalomra jutásáig, 1933-ig tagja volt a német törvényhozásnak, sőt korelnökként ő nyitotta meg az 1932-es ülésszakot, a nácizmust keményen elítélve - írja róla a brit The Guardian .
A nőnap jelképe régen a hóvirág volt (Forrás: fortepan.hu) Az 1857-es New York-i tüntetésnél élőbb hagyomány lehetett az 1910-es években egy szintén március 8-ára eső amerikai esemény: 1908-ban a New York-i textilmunkásnők tiltakoztak a tízórás munkanap és az alacsony bérek ellen. És ebben a városban zajlott ugyanekkor egy gyűlés is, amelyen a nők választójogot követeltek.
Korábban február 28-án tartották a nőnapot
Ekkoriban az USA-ban még február 28-án tartották a nőnapot, Clara Zetkin csak 1910-ben javasolta a II. Internacionálé koppenhágai kongresszusán a nők választójogáért küzdve Európában is a hasonló rendezvényeket. Ezután azonban nem március 8-án, hanem 1911. március 19-én tartották Európában - Németországban, Svájcban, Ausztriában és Dániában - az első nemzetközi nőnapot. Ennek oka az volt, hogy a németeknek 1848-ban ezen a napon ígért a porosz uralkodó választójogot.
Oroszországban 1913. február utolsó vasárnapján ünnepelték meg a nők először a nőnapot, majd a gregorián naptár szerint 1917. március 8-án Clara Zetkin is részt vett abban a szentpétervári sztrájkban, ahol "kenyeret és békét" követeltek a nők. Ennek az eseménynek óriási a jelentősége, hiszen ez, és a hozzá kapcsolódó tüntetéssorozat vezetett az 1917-es orosz forradalomhoz, pontosabban annak első fázisához, a februári forradalomhoz és a cár lemondásához.
Oroszországban 1913. február utolsó vasárnapján ünnepelték meg a nők először a nőnapot
A nőnapot Lenin tette 1922. március 8-ára
Ekkor nyilvánították hivatalosan ünnepnek a Nemzetközi Nőnapot. (Ezt egyébként először 1918-ban ünnepelték meg.) 1965-től március 8. a Szovjetunióban munkaszüneti nap lett, Chicagóban pedig - ahogyan ezt Pető közléséből tudjuk -, 1968. március 8-án tüntető nők élesztették újra a nőnap hagyományát. Ezután Keleten és Nyugaton is nagy hatást gyakoroltak az ENSZ hetvenes évekbeli intézkedései: 1975 a Nők Nemzetközi Éve volt, és ekkor nőnapi ünnepségeket is rendeztek. 1977-től pedig az ENSZ Közgyűlése hivatalos ünneppé tette ezt.
Pető Andrea a HáziPatika.com-nak hangsúlyozta, hogy korábban a nőnap a munkavállaláshoz, a nők foglalkoztatásához kötődött: több munkabért, kevesebb kötelező munkaórát akartak elérni a tüntetők. Később ez az általános választójogi követelésekkel kapcsolódott össze, elsősorban a baloldali nőmozgalmakban. A XX. század második felében már a női esélyegyenlőség és egyenjogúság számos vetülete került előtérbe.
A nőnap a férfiak és a nők közötti különbségeket hangsúlyozza?
Manapság pedig háromféle folyamat látszik kibontakozni. Egyrészt az európai baloldali mozgalmak - például a görög Sziriza - a nők munkavállalási feltételeit akarják javítani, ezzel visszanyúlnak tulajdonképpen a nőnap eredeti üzenetéhez. A jobboldali irányzatok viszont a nők anyaságát hangsúlyozzák, a nőnap szerintük így a férfiak és a nők közötti különbségek hangsúlyozását jelenti.
Végül pedig az európai államok többségében 2016-ban a nők és a férfiak egyenjogúsága, törvényben rögzített esélyegyenlősége egyfajta európai értékként mitizálódik, mintha ez mindig is az európai kultúra jellegzetessége lett volna. Ezek az állami szintű ideológiák azonban különösen azért váltak aktuálissá, mert a bevándorlás, a kulturális sokszínűség megjelenése miatt mostanában - utólag - kreálnak olyan polarizaló hagyományt a nőnapból, ünnepelve a női esélyegyenlőséget, amelynek állami támogatása korábban Európára nem volt általánosan jellemző.
A szerző az OSZK 1956-os Intézet munkatársa