Jelenleg Magyarországon visszavonásig kijárási korlátozás van érvényben, ami azt jelenti, hogy a lakóhely, a tartózkodási hely, illetve a magánlakás elhagyására csak az erre vonatkozó, 71/2020-as Korm. rendelet által meghatározott alapos indokkal kerülhet sor. Alapos indoknak számít a temetés, vagy a szertartás szervezésével kapcsolatos személyes megjelenést igénylő ügyintézés, utóbbi azonban csak a legszükségesebb esetben, olvasható a szabályozásban.
Maximum 10 fő legyen jelen
Mint azt az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) elnökétől, Horváth Józseftől megtudtuk, az intézkedés szellemében és a járványveszély csökkentése érdekében a ravatalozásokon, temetéseken kizárólag a szűk családnak, maximum 10 főnek célszerű jelen lenni, ami jóval kevesebb, mint ahány gyászoló normális körülmények között össze szokott gyűlni egy-egy búcsúztatáson. Horváth József ezenkívül hangsúlyozta: a szociális érintkezést, vagyis a személyes jelenlétet mind az ügyfélszolgálatokon a temetéssel összefüggő ügyintézés során, mind a szertartást megelőző azonosításban is minimalizálni kell. "Azokat az ügyeket, ahol nem szükséges a személyes jelenlét, kizárólag telefonon vagy elektronikus levelezés útján ajánlott intézni" - húzta alá az elnök.
Horváth József szólt a higiéniai szabályokkal, védőfelszerelések viselésével kapcsolatos változásokról is. Temetésfelvételekor az ügyfelek számára biztosítanak kézhigiéniai folyadékot , valamint, ahol szükségessé vált, az ügyfél és az ügyintéző közé plexi elválasztó falat helyeztek el. Elmondása szerint minden temetkezési szolgáltató és hamvasztóüzem gondoskodik a szájmaszk, védőruha, védőkesztyű és -szemüveg beszerzéséről, alkalmazásáról, valamint a jogszabályok és belső utasítások szerinti fertőtlenítésekről. A patológiákon és a halottszállítás során bevezetett speciális eljárásrendről úgy nyilatkozott, hogy a kórházakban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) miniszteri utasításban szabályozta az eljárási rendet, a halottszállítás és -kezelés során pedig a temetkezési szolgáltató felelőssége, hogy a munkatársak számára szükséges védőeszközök rendelkezésre álljanak.
Ha fertőzött volt az elhunyt
Tovább bonyolítja a helyzetet, ha az elhunyt halálát koronavírus-fertőzés idézte elő. Ilyen esetben a fertőző betegségben elhunytakra vonatkozó általános rendelkezéseknek megfelelően kell eljárni, olvasható a Nemzet Népegészségügyi Központ (NNK) oldalán . A COVID-19 megbetegedésben elhunytak temetésének különös szabályai szerint a holttest bőrét helyileg fertőtleníteni kell 0,1 százalékos töménységű nátrium-hipoklorittal (hipó), a természetes testnyílások elzárását követően pedig a holttestet dupla műanyag (szivárgásmentes) zsákban kell helyezni. A zsákot ezután kívülről 1 százalékos töménységű hipóval le kell törölni, a levegőn megszárítani, és címkével jelölni a fertőzésveszélyt.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A rendelet kitér rá, hogy a halottszállító figyelmét külön erre a célra rendszeresített piros színű űrlap használatával kell felhívni arra, ha az elhunyt COVID-19-ben halt meg. A koporsón belül műanyag zsákot kell használni a szállításra, és az elhunytat kellő szilárdságú, vízhatlan módon hézagmentesített, ráillő fedéllel ellátott koporsóba kell helyezni. Szállítása után a kocsit azonnal fertőtleníteni kell, erről kötelező naplót vezetni. A közeli hozzátartozók egyébként a halál után búcsút vehetnek az elhunyttól, de később a nyitott koporsóban történő ravatalozás tilos.
Lehet halasztani, de nem a végtelenségig
Felmerül a kérdés, hogy mennyire biztonságos a temetőlátogatás a pandémia alatt. Horváth József arról tájékoztatott, a kegyeleti jog gyakorlása nem tiltott, de minden látogatót arra kérnek, hogy vegye figyelembe az adott temető üzemeltetője által kért szabályok betartását, melyek minden esetben összhangban vannak az operatív törzs által meghatározott javaslatokkal.
Bár arról nincsenek adatok, hogy a járványhelyzet miatt mennyire jellemző a temetések elhalasztása, Horváth József elmondta, hogy ha a család koporsós temetést választ, az elhunytat a 145/1999. Korm. rendelet értelmében megfelelő hűtés biztosítása mellett 15 napon belül kell eltemetni, illetve a népegészségügyi feladatkörben eljáró járási hivatal engedélye legfeljebb a halottvizsgálati bizonyítvány kiállításától számított 45. napig terjedhet. A hamvak elhelyezésére a fentebb már említett jogszabály tágabb időintervallumot biztosít (90 nap), mely időn belül a megrendelők, hozzátartozók szabadon választhatják meg a pontos dátumot. "Ilyen esetben azonban, mivel közegészségügyi problémát nem vet fel a temetés halasztása, illetve bizonyos szempontból a pandémia olyan helyzetet is produkálhat, mely akár a három hónapon túli elhelyezést is megkíván, úgy a temetkezési szolgáltatók méltányos elbírálásra adnak lehetőséget" - így az elnök.
Közel jött a tabu, amiről keveset beszélünk
Jelenleg azonban a gyászolónak nem csupán a változások gyakorlati, hanem érzelmi vonatkozásaival is meg kell küzdenie. Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó szerint most különösen nehéz annak, akinek friss gyásza van, hiszen például a társas együttérzés kifejezésére nincs lehetőség. Mint kiemelte, páciensei közül többen rosszul élik meg, hogy olyan kevés résztvevő jelenhet meg a temetésen. Bár nem könnyű nagy tömeg előtt vállalni a fájdalmunkat, utólag visszatekintve jó érzéssel tölthet el, ha sokan elmennek a búcsúztatásra - ez ugyanis jelzi, mennyien szerették az elhunytat. "Az ügyintézés során is fájdalmas a távolságtartás. Az emberek félnek egymástól, pedig a gyászolótól nem félni szoktak, hanem mindenki megpróbálja támogatni, dédelgetni őt. Az egyik páciensemtől például azt kérdezte az ügyintéző, hogy hozott-e tollat magával, mert ő nem adja oda az övét. Ez nagyon megrázta" - mesélte a szakember.
Bár a gyász elején jelentkezik egyfajta bezárulás, egy idő után szükségünk van a különféle társas helyekre, magyarázza Révész Renáta Liliána. "Fájdalmas élmény, ha újra vissza kell térni a mindennapok körforgásába, de a napirend, a megszokott teendők, például a munkába járás egyfajta megtartó háló lehet a gyászolónak. Pontosan úgy, ahogy a családtagok, barátok személyes jelenléte, most viszont a támasz csak távolságtartó tud lenni."
A gyásszal egyébként szorongás is jár, ami súlyosbodhat a bezártság, illetve a vírussal kapcsolatos félelmek , akár halálfélelem miatt. Révész Renáta Liliána azt mondja, a halálfélelem a legtöbbekben csak lappangva van jelen, most azonban a tabu, amiről keveset beszélünk, közel jött, nyílttá vált. "Főleg az után alakulhatott ez ki sokakban, hogy kiderült, szinte bárkire veszélyes lehet a fertőzés, és egyre több beszámolót lehetett olvasni, hallani arról, hogy a kórházak túlterheltek, sokan meghalnak, nincs elég lélegeztetőgép."
Attól még, hogy nevet, jó gyászoló
Bármilyen betegsége is van egy hozzánk közel álló személynek, aggódunk miatta, és tehetetlennek érezzük magunkat. Ha azonban a szerettünk koronavírus-fertőzött, ezek az érzések még erősebben jelentkeznek, hiszen nem lehetünk mellette, és - amennyiben a szervezete már készül feladni a harcot -, el sem búcsúzhatunk tőle. "Segíti az elővételezett gyászt, ha a hozzátartozók látják, hogy mennyire leromlik az érintett állapota, és hogy közelít a halál. Ezek a tapasztalatok kézzelfoghatóvá teszik a várható történéseket, mert egyértelmű, hogy ez az állapot nem az élet felé visz. De ha nem látják, hogy egyre rosszabbul van az illető, csak arra emlékeznek, hogy nézett ki régebben, hogy érezte magát, akkor nehéz szembenézni az elkerülhetetlennel" - így a szakember.
Révész Renáta Liliána egyébként rávilágított, hogy a koronavírus-járvány teremtette helyzet nagyon hasonlít a gyászkrízisre. Amellett, hogy mindkét folyamat során elveszítünk számunkra fontos dolgokat, az érzések is egyeznek, hiszen megtapasztaljuk a sokkot, dühösek vagyunk, fájdalmat, szomorúságot, apátiát érzünk. A párhuzamok miatt a kiút is hasonló.
"A gyászolás folyamatában fontosak a gondolatok, az elhunyttal való kapcsolat értelmezése, esetenként újraértelmezése, és az, hogy elkezdjünk dolgozni a jóllétünkért. A traumafeldolgozás során is azt hangsúlyozzuk, hogy csak akkor lehetséges a gyógyulás, ha az idegrendszerünk, a testünk újra jó állapotba kerül" - részletezi a szakember, aki szerint a mostani krízisben és a gyászfolyamatban az is közös, hogy elkezdenek értékessé válni azok a tevékenységek, amikre jelenleg nincs lehetőség, vagy korábbi kedves emlékek, tapasztalatok. Ez elvezeti az érintettet a poszttraumás fejlődési helyzethez, amelyben az átértékelés egy értékrendi átrendeződést is jelent.
Mint azt a gyásztanácsadó nyomatékosította, azt is meg kellene értenie mindenkinek, hogy a gyászoló teljes joggal sajnálja magát, hiszen nincs könnyű helyzetben. Egy baleseti sérültet is szánunk, kíméljük, egy gyászolónak pedig ugyanúgy szüksége van erre. Úgy folytatta: az sem igaz, hogy egy gyászolónak illetlen például nevetnie. "Semmi nem illetlen a gyászban, amit az ember alapvetően is szokott csinálni. A hagyományban is feloldódtak a különféle tiltások a temetés után. Attól még, hogy nevet valaki, lehet jó gyászoló, mert a gyász nem szűnik meg egy mosolytól vagy egy szép pillanattól. Sőt, fontos, hogy ezekből idővel egyre több legyen, és az érintett újra képes legyen élvezni az élet örömeit. Most nehéz, van egy seb, de bármi, ami segítheti a gyógyulását, az teljesen rendben van."
Ez is érdekelhet
"Mindennap valaki kedvesen megköszöni a munkánkat, és ez sokat segít" - társportálunk, az nlc.hu egy bolti eladóval beszélgetett arról, hogyan változott a munkájuk és a vásárlók viselkedése a jelenlegi helyzetben. Részletek itt .
