Donald Kacsa vagy kecskeégetés
A karácsonyi hagyományok sokszor meghökkentőek lehetnek azok számára, akik nem az adott ország hagyományai között nőttek fel. Meglepő lehet például, hogy Svédországban karácsonykor a lakosság fele a Donald kacsa ünnepi kiadását nézi, amelyet 1959 óta minden szenteste műsorra tűznek. Ráadásul vannak olyan svéd települések is, ahol ilyenkor nem csak szeretet gyúl az emberek szívében, hanem gyakran az utcán kiállított szalmakecskék is.
Ez a hagyomány szintén az 1900-as évek derekán indult, a svéd Gavle nevű városból. Julbockot - az ősi pogány fesztiválok emlékét idéző kecskét - minden évben kiállítják a település egyik terén: feladata a karácsonyi előkészületek felügyelete. Egyes legendák szerint Julbock magát Szent Miklóst is elkíséri az útján, mivel egyedül ő képes kordában tartani az ördögöt. Idővel azonban az is egyfajta hagyománnyá vált, hogy a kiállított kecskét megpróbálják felgyújtani. Bár ez a cselekedet bűncselekménynek minősül, mégis gyakran fogadásokat kötnek arra, hogy az adott évben az égetés megvalósul-e vagy sem. Az eddigi statisztikák alapján elmondható, hogy az évek során felállított julbockok nagyobb százaléka végül valóban lángra kapott.
Norvég boszorkányok
Norvégiában karácsonykor jobb résen lenni, ugyanis ilyenkor felébrednek a gonosz szellemek és a még veszélyesebb boszorkányok. Ők azok, akik ellopják szegény falusiak seprűit, hogy azzal vad repülésbe kezdjenek. Éppen ezért a norvég háziasszonyok karácsony környékén fokozottan vigyázzák a seprűiket, nehogy a boszorkányok járművévé váljanak. A férfiak szintén mindent megtesznek a távoltartásuk érdekében: karácsonykor kiállnak a házuk elé, és figyelmeztetésképpen a vadászpuskáikból néhányszor a levegőbe lőnek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Dán tündérek
Dániában boszorkányok helyett tündérek érkeznek a karácsonyi ünnepek alatt. De mivel ők is hajlamosak a rosszalkodásra, a dán gyerekek fahéjjal és vajjal dúsított rizspudinggal próbálják lekenyerezni őket. A tejberizs az alapja annak a risalamade nevű desszertnek is, ami karácsonykor gyümölcsszósszal és egy szem mandulával kerül a karácsonyi asztalokra: aki megtalálja a magot, annak apró - többnyire vicces - mandula-ajándék (mandelgave) lesz a jutalma.
Finn szaunamanók
Finnországban minden évben december 24-én délben hirdetik ki a joulurauhat, azaz a karácsonyi békét. Ilyenkor szigorúan tilos a veszekedés és vadászat is. Szenteste a finnek meglátogatják a temetőket, majd a családi sírhelyek felkeresése után beülnek a szaunába - ezek a tevékenységek a karácsonyi rituálé fontos részei. A meghittség és közelség érzetét keltő helyszínre a hagyományok szerint a szeretett halottjaik lelkei is követik őket. Ezen az éjszakán lehetőségük nyílik arra, hogy kapcsolatba lépjenek velük, egyes területeken pedig még ételt is hagynak számukra a szaunákban. A gyerekkoruktól edzett finnek ilyenkor a forró gőzből egyenesen kiszaladnak a szabadba, majd meztelenül hemperegnek egy nagyot a hóban a csillagos ég alatt.
Katalán kakiló farönk
Ha pedig északról egy kicsit délebbre utazunk, megismerkedhetünk Tió de Nadallal, a katalán karácsonyi mitológia egyik híres alakjával, amely sok házban megtalálható az ünnepi időszakban. A körülbelül 30 centiméter hosszú, üreges farönk az utóbbi időben már négy botlábat, kis piros sapkát és saját orrot is kapott, a felső végére pedig mosolygós arcot festetnek. Tiót hagyományosan, a szeplőtelen fogantatás ünnepétől (december 8-tól) minden este "megetetik" és a hideg ellen takarót borítanak rá. A karácsony előtti napokban a farönkre gyerekek vigyáznak, amiért cserébe szenteste apróbb jutalmakat - többnyire édességeket - találnak a takaró alatt. Ezeket azonban csak akkor kaphatják meg, ha a rönköt előtte bottal alaposan elverik, miközben különböző dalokat énekelve arra biztatják, hogy Tió "kakilja ki" az ajándékokat. Ebből a népszokásból ered az is, hogy a fahasábot sok helyen népiesen Caga Tiónak, azaz kakiló farönknek is nevezik.
Walesi lókoponyák
Szintén különleges a kelta karácsony egyik jellegzetes alakja, amely nem más, mint egy feldíszített lókoponya. A hagyományok szerint Mari Lwyd egy zsákruhába bújtatott, rúdra erősített koponya, amely először 1800-ban jelent meg a helyi mitológiában. Egyes helyeken a ló állkapcsa zsinórral nyitható-zárható, és így a fogakat igény szerint akár csattogtatni - a gyerekeket pedig ijesztgetni - is lehet. Karácsony környékén a helyi férfiak egy kisebb csoportja járja Mari Lwyd-dal a házakat, és énekelve kérnek bebocsátást a környékbeli lakosoktól. Ha a hosszas könyörgésüket végül siker koronázza, jutalmul ételt és italt kapnak.
Ukrán pókok
Ukrajnában szintén érdekes kellékek kerülnek elő a karácsonyi időszakban. Az ukránok ugyanis a csillogó gömbök mellett szalmából font pókokkal és pókhálókkal díszítik a karácsonyfát. A hiedelmek szerint, ha a pókok alá gyertyát helyeznek, és ettől - a hő hatására - a szalmadíszek forogni kezdnek, akkor az általuk falra festett mozgó árnyak képében a halott ősök szellemei térnek vissza az ünnepekre. Jelentősége van annak is, hogy a szalmadísz merre fordul: ha balra, akkor a család nehéz év elé néz, ha viszont jobbra, termésben gazdag időszakra számíthatnak. A pókok ráadásul szerencsehozó és védelmező talizmánként is működnek: képesek megragadni a szalmahálójukban a látható és a láthatatlan gonoszt, de alá állva segítenek meggyógyítani betegeket és serkenthetik a gyermekáldást.
Görög koboldok
A görögök szeretnek hosszan ünnepelni, ezért a karácsonyt is tizenkét napon keresztül (december 25-től január 6-ig) tartják. A dokekameronnak nevezett időszakban érkeznek hozzájuk a koboldok (kallikantzarik), akik a többi között étellopásban és a lakás rendjének feldúlásában lelik örömüket. A hagyományok szerint az alapvetően föld alatt élő teremtmények az év során az életfa törzsét fűrészelik, csak karácsonykor tartanak szünetet azért, hogy a keményeken bemászva bosszanthassák az embereket. A görögök a manókat tűzgyújtással, büdös cipő égetésével, bazsalikommal átkötött fakereszttel, tömjénnel, küszöbre helyezett tésztaszűrővel és sűrűn vetett keresztekkel próbálják távoltartani az otthonaiktól. Tartósan elzavarni őket azonban csak vízkereszt napján, szentelt vízzel lehet. Ekkor a lények visszamásznak a föld alá és a következő karácsonyig - az ünnepek során meggyógyuló - életfa törzsét kezdik el újra fűrészelni.
A mexikói retkek éjszakája
Ez is érdekelhet
A mexikóiak karácsonyi ünnepe még a görögökénél is hosszabb: december 22-től egészen február 2-ig tart. Az ünnepségsorozatok része a szenteste előtti napon megrendezendő retkek éjszakája (Noche de Rábanos) is. Az első kiállítással egybekötött fesztivált 1897-ben rendezték meg, később pedig igazi hagyománnyá vált. A kertészek és virágtermesztők ilyenkor különleges dizájnnal mutatnak be faragott retkeket, amelyeket elsősorban karácsonyi motívumok ihletnek. A legszebb műveket minden évben díjazzák, a látványos eseményt pedig igazi mexikói fieszta, zene, tánc és tűzijáték zárja.
