Mi sem egyszerűbb, mint kisétálni az ajtón, nem? Az Illinois Egyetem új cikke szerint a bántalmazott nők valójában egy ötlépcsős folyamaton mennek keresztül, ami minden szinten bonyolult lehet a helyzet tisztázatlansága miatt.
"Amikor egy nő kilép a kapcsolatból, sokszor nincs tisztában a család határaival. A párja azután is részét képezi az életének, vagy sem? A házastársa lehet, hogy fizikailag jelen van, de pszichológiailag nem elérhető. Nem törődik a gyerekekkel, nem figyelmes a párjával.
"Az is lehet, hogy a nő fizikailag ugyan távozik, de megmarad a lelki kötődés. Hiányzik neki és szeretné, ha a gyerekek kedvéért újra eggyé válna a család" - mondta Jennifer Hardesty az emberi és közösségi fejlődéstan adjunktusa. "Ez a küszködés világosan látható a nők rajzain, amit a távozás különböző szakaszaiban alkottak. Ez egy nagyon zavaros időszak. A helyzet nagyon is kettős. Ahhoz hasonlítható, mint mikor a gyermekünk kollégiumba költözik. Nem lakik otthon, de mégis kötődünk hozzá érzelmileg. Mikor hazalátogatnak, ügyet sem vetnek ránk, inkább a barátaikhoz mennek. Mindig nehéz megállapítani a határokat, mikor új élethelyzetbe kerülünk."
A cikk egyedülállónak értékeli Lyndal Khaw doktori disszertációját a kétértelmű határok Prochaska és DiClemente a változás állomásai modellbe való beépítése terén. Khaw a modellt 25, különböző háttérből származó bántalmazott nő esetére alkalmazta. A határok kétértelműségét a távozás ötlépéses modelljében azonosította. "Az első két szakaszban a nők elkezdenek érzelmileg leválni a kapcsolatról. Olyan kijelentéseket hallani tőlük, hogy már nem törődnek a társukkal" - mondta Khaw. A harmadik szakaszt általában a bántalmazásos esetek felhalmozódása jellemzi, és az, hogy az erőszak észrevehető hatást gyakorol a gyerekekre. "A nők előkészítik a távozást, például keresnek egy helyet, ahova mehetnek, vagy titkon pénzt halmoznak fel. Ez a lépés nagyon fontos, mert itt már tesznek is valamit a távozás érdekében. A negyedik szakaszban akcióba lépnek, ilyenkor figyelhető meg az ún. előre-hátra jelenség, mert a távozás után az érzelmek gyakran visszatérnek. Tisztán akarnak látni. Fizikailag és lelkileg is újra kapcsolatba akarnak lépni" - mondta Hardesty.
Az utolsó szakasz, a fenntartás, ezt akkor érik el, amikor már hat hónapnál több időt töltöttek külön. "Még ezután is felbukkanhat a határok kétértelműsége, ha a volt házastársuk nem akarja elengedni őket. A bíróság által elrendelt láthatások miatt továbbra is fennállhat a bántalmazás, illetve a nő továbbra sem látja világosan a bántalmazó szerepét az életében" - mondta.
Korábban Khaw és Hardesty arra használták fel a modellt, hogy megnézzék, az egyes nők miken mennek keresztül. A határok kétértelműségével kiegészítve azonban sokkal összetettebb képet kaptak a folyamatról. "Kilépni egy kapcsolatból sokkal több annál, mint hogy elhatározzuk: változtatunk. Többről van szó, mint hogy az asszony úgy dönt, a biztonsága fontosabb. Mások is szerepelnek a történetben. A bántalmazó döntései befolyásolják az egyes szakaszokban megtett lépéseket. A gyerekek is erőteljes hatással lehetnek a nőre, mind a kapcsolat lezárása, mind az újrakezdése irányában" - mondta Hardesty.
Fontos, hogy a szociális munkások, a frusztrált családtagok és barátok megértsék a távozás folyamatát, tette hozzá. "A menhelyek munkatársai a biztonságra ügyelnek, és olyan kézzelfogható igényekre, mint a munka és a lakhely. Nem segítenek abban, hogy a nők érzelmileg is leváljanak. Úgy viszont nehéz lezárni a múltat, hogy nem oldották meg a párkapcsolati kérdéseket."
A kétségbeesett barátoknak és rokonoknak meg kell tanulniuk egy folyamatként szemlélni a távozást. Fel kell ismerniük, hogy ezt nem igazán gyorsíthatják fel. Fontos, hogy tudatosítsák a bántalmazott nőben a kockázatokat olyan kérdésekkel, mely arra vonatkozik, hogy nem lett-e durvább a párjuk az utóbbi időben, esetleg nem tart-e otthon fegyvert.
Mikor bántalmazott baráttal vagy rokonnal beszélgetünk, mindig emeljük ki a biztonság fontosságát, de a saját érdekünkben tartsuk szem előtt, hogy a távozás egy folyamat, amin az áldozatnak egyedül kell végigküzdenie magát" - mondta.
Hardesty elmondta, hogy mikor a leválás fizikailag és érzelmileg egyaránt végbement, csökken az egészségügyi problémák és a depresszió mértéke.
Legjobban: