A hatvanas évekhez hasonlóan az emberek nagy része továbbra is hajlandó "a tudomány érdekében" még mások számára fájdalmat okozó parancsoknak is engedelmeskedni, jelent meg az American Psychologist januári számában.
Stanley Milgram 1961-ben hajtotta végre azóta híressé és ellentmondásossá vált vizsgálatát a Yale Egyetemen, melynek során a résztvevőket arra kérték, hogy adjanak növekvő dózisban a másik ember számára fájdalmas elektrosokkokat a tudomány nevében. Az eredeti kísérlethez hasonlóan a mai emberek nagy része is kész engedelmeskedni az ilyen utasításoknak. A mostani vizsgálatot a Santa Clara Egyetemen Jerry M. Burger professzor vezetésével végezték. Sokan hiszik, hogy a mai ember tudatosabb, és részben a Holokauszt tanulsága miatt már nem lenne hajlandó vakon engedelmeskedni az ilyen kegyetlen parancsoknak, mondta el elöljáróban Burger professzor.
A vizsgálatban valakinek az utasítására egyre erősebb elektrosokkot kell adni egy másik szobában lévő személynek. A valóságban a sokkoló, az utasítást adó és a sokkot kapó személy is csak trükk, de ezt a résztvevők nem tudják. Milgram kísérletében a résztvevők 82,5 százaléka folytatta a sokkolást a 150 voltos határ után is. 150 volttól hallották ugyanis a vizsgálati személyek a szomszéd szobából áthallatszó fájdalomkiáltásokat. Ezúttal a résztvevők 70 százaléka folytatta volna a sokkolást a megadott szint után is, most azonban ez volt a lehető legmagasabb feszültség. (50 évvel ezelőtt a maximumot 450 voltban állapították meg.)
A nemek közt nem találtak különbséget. Nem volt azonban teljesen azonos a kísérleti elrendezés sem. Burger például kizárta azokat a jelentkezőket, akik több mint két pszichológiai kurzuson vettek részt, akik ismerték Milgram munkásságát, vagy akikre egy klinikai pszichológus szakvéleménye alapján a vizsgálat káros hatással lehetett volna. A kilépés lehetőségét is biztosították, a beígért 50 dolláros honorárium megfizetése mellett.