Őseinknek segíthetett, hogy fájdalmaik is jelezték a társas kapcsolataik hiányát.
Az elutasítás fájdalmat okoz, legalábbis lelki fájdalmat biztosan, ezt eddig is tudtuk. Egy új kutatás eredményei alapján azonban úgy tűnik, az elutasítás bizony valódi, fizikai fájdalmat is kiválthat, nem csak az érzelmeinket érinti. Egy génünk, amelynek működése a fizikai fájdalomérzettel áll kapcsolatban ugyanis a visszautasítással kapcsolatos érzékenységünkre is hatást gyakorol, derült ki egy 122 személyen végzett kutatás eredményeiből.
Természetesen az új ismeretek nem azt jelentik, hogy akit a kidobós csapat felállításakor társaik mindig utolsónak választanak fájdalmukban a földön hevernek majd. Az eredményeket inkább úgy kell értelmezni, hogy a receptor-gén, amely a fizikai fájdalommal áll kapcsolatban (OPRM1), a fájdalom érzelmi kivetülésében is szerepet játszik. Azaz, mennyire viseli valaki jól, vagy rosszul, ha fájdalmai jelentkeznek. Az embereknek egy kis százaléka az OPRM1 ritka változatával rendelkezik, ők azok, akik sokkal erősebb fizikai fájdalmat éreznek, mint a génnek embertársaink többségében megtalálható variánsával rendelkezők.
A ritka OPRM1 változatról most amerikai kutatók azt is kiderítették, hogy az ezzel rendelkezők a szociális visszautasítás irányában is érzékenyebbek. A mutáns gén hordozói a a szimulált helyzetekkel dolgozó kísérletek során nagyobb aktivitást mutattak a fizikai fájdalommal és az érzelmekkel összefüggésbe hozható agyterületekben is.
A kutatók szerint ez az érzékenység őseink számára azért lehetett létfontosságú, mert azt segítette elő, hogy társas kapcsolatokat alakítsanak ki, és azokat meg is őrizzék - ez pedig túlélési esélyeiket jelentősen megnövelte.