A férfias nő
Megváltozott a világ - mondják egyesek és tudjuk, hogy ez így is van. A világ folyamatosan változóban van, és csak remélni lehet, hogy mindez jó nekünk, és még jobb lesz unokáinknak. Régen a nők nem töltöttek be vezető szerepeket a társadalomban, nem mentek rendőrnek, katonának sem. Sokkal korábban mentek férjhez is. A világban általános tendencia a családalapítás idejének kitolódása, hiszen a felsőfokú intézmények, egyetemek, főiskolák elvégzése, a diploma megszerzése több évig tart.
Ha egy nő karriert, jó állást és fizetést akar, folyamatosan tovább kell képeznie magát, és keményen dolgoznia, ugyanúgy, mint egy férfinak. Nem csoda hát, hogy sok nő szinte már férfiként él és dolgozik.
Én vagyok a főnök
Nem érdemes népszavazást kiírni arról, hasznos-e, hogy ma már nők lehetnek elnökök, miniszterek, képviselők, vezérigazgatók, egyszóval: főnökök.
Fontos, hogy akinek ilyen ambíciói vannak, az megvalósíthassa önmagát, függetlenül attól, hogy nő-e vagy férfi.
De mi van akkor, ha a munkahelyi főnöki státusz a párkapcsolatban is fennmarad? Amikor egy nő osztja a lapot
A pszichológusok tapasztalatai szerint a férfi számára először talán kicsit kellemetlen, hogy a felesége határozza meg a feladatokat, intézkedik, telefonál, szervez, pénzt keres, esetleg többet is, mint a párja. Hamar hozzá lehet szokni, hogy a feleség dönt és cselekszik, ami tulajdonképpen kényelmes megoldás a férjnek. Nincs is annál jobb, mint amikor mindent elintéznek helyettünk.
A magukat sikeresnek mondó nők általában büszkék dominanciájukra, kifejezetten tetszik nekik az uralkodás, a gondoskodás férjük felett. Számtalanszor hangoztatják is "én vagyok a család motorja, nélkülem itt nem működne semmi", és így tovább.
A legnagyobb gyerek
Az ilyen típusú nők állítása szerint a férfiakra nem lehet precíz feladatokat bízni, mindent elfelejtenek. Nem jegyzik meg a határidőket, nem tudják, éppen milyen csekket kell feladni, mikor, melyik gyereknek hol van különórája, hogy hívják a történelem tanárt...
A szakemberek szerint ez a látásmód hosszú távon nem tesz jót egy házasságnak.
Nem azért, mert nem jó, ha egy nő talpraesett és magabiztos, hanem mert tudat alatt úgy kezeli a férjét, mintha ő is gyerek lenne. Mondjuk a legnagyobb gyerek a családban. Az elnevezések, becenevek, gyakran tükrözik a szerepeket: "nagy mackó, papa, papuska, apuska, pocakos" stb. Ugye senki sem lát ezek mögé a megszólítások mögé egy "igazi pasit"?
Hova lett a vágy?
Szinte észrevétlenül, alattomosan mehet tönkre ettől a férfi-nő kapcsolat. Átváltozik anya-gyerek szimbiózissá. Baráti, kellemes, nyugodt a légkör, de nincs tűz, nincs vágy, nincs szex. Ugyan ki akarna a "mamával" ágyba bújni?
Izgatóbb lenne egy olyan nő, aki igazi férfinak kezeli azt a nagy mackót, a pocakos papuskát! Nem baj, ha az a nő nem tud semmit elintézni, lebonyolítani, főzni, mosni, csak azt vegye már észre, hogy az a férfi mindenre képes, ha akar, sőt!
Innen már nehéz visszafordítani a megromlott helyzetet, de ez sem rosszabb, mint egy betegség. Ha időben észlelik, gyorsabban gyógyítható!
Ez is érdekelhet
Egy nő ugyanis attól nő, hogy egy férfi képes férfinak érezni magát mellette.
Legjobban: