Egy új kutatás jelentős összefüggést mutatott ki a kettő között. Korábbi kutatások már utaltak arra, hogy a társas elszigeteltség, illetve a személyes kontakt hiánya magában hordozza az elbutulás és a szellemi hanyatlás fokozott kockázatát.
Az Amszerdami Idősek Felmérése rögzítette több mint 2000, a demencia tüneteit nem mutató ember egészségi és mentálhigiénés állapotát hosszú időn keresztül. Az egyedül élők közül minden tizediknél jelentkezett az értelmi leépülés három év elteltével, míg akiknek volt társuk, azok közül csak minden huszadiknál jelentkezett hasonló. Akik sosem házasodtak meg, szintén kevésbé tűntek hajlamosnak a betegségre, talán azért, mert az életmódjukból eredően nem érezték magukat magányosnak. Az elhagyatottság érzésével küzdők 13,4 százaléka betegedett meg, míg a többiek közül 5,7 százalék.
Lehetséges, hogy maga az érzés már a hanyatlás jele, mely hátrányosan érinti a szociális képességeket, derült ki a című folyóiratban megjelent összefoglalóból. Utalhat azonban a sérülékeny, érzékeny személyiségre is.
Az Alzheimer-kórról
Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb formája, Magyarországon körülbelül 200 ezer embert érint. Az amszterdami felmérés következőképpen fogalmazott: "Az eredmények arra utalnak, hogy a magány érzése más tényezőktől függetlenül járul hozzá a demencia későbbi kialakulásához. Nem az objektív helyzet maga, hanem a társas kapcsolatok hiányának érzete az, ami fokozza a kockázatot."
