Vitatott, de hatékony
Az egyéb terápiás csoportok között is kiemelkedő eredményeket érnek el, ezért érdemes megismerkedni hatékony elveikkel, azok értékelésével és a róluk kialakult véleményekkel.
Még ha számolni is kell a következőkben leírtakkal kapcsolatban némi ellenkezéssel, a jó lelkiismeret és a megfelelő tájékoztatás azt követeli, hogy nem hallgathatunk el olyan tényeket, amelyek a mindenre elszánt gyógyulni vágyóknak a megoldást jelenthetik.
Annál is inkább, mivel a fennállásuk óta eltelt időben egyre több szakember és intézmény látja szívesen az Anonim Alkoholisták csoportjait a hivatalos egészségügyi ellátásban is.
Egy sikeres csoportterápia
Az Anonim Alkoholisták (AA) önszerveződő civil terápiás csoportok, ahol a csoportvezető-terepeuta maga is egykori, de legalább egy éve "száraz" alkoholista. Így hiteles a lelki segítség, hiszen ők tudják, miről beszélnek. Világszerte kétmillió tagja van az összesen mintegy 90.000 csoportnak.
A mozgalom az 1930-as években indult útjára. Alapítója két sorstárs és barát, egy amerikai bróker, Bill Wilson és egy sebész Dr. Bob Smith. Felismerték, hogy alkoholizmusukból egyedül nem tudnak szabadulni, de vágyukat és elhatározásukat megtermékenyítette, hogy egymással meg tudták beszélni küszködéseiket. Mindketten istenhívő emberek voltak, beszélgetéseikből születtek meg azok az alapelvek, amelyekből egy teljes mozgalom és terápiás módszer született. A résztvevők 10-20 fős csoportokban mondják el egymásnak élettörténetüket a hozzátartozó tanulságokkal és az AA 12 lépésének követésével elért eredményekkel együtt.
Meglepő lépések
A két alapító részben olyan csoportterápiás elveket ismert föl - a problémák néven nevezése, másokkal való megosztása, közös feldolgozása - amelyeket a gyakorló pszichológusok is alkalmaznak, de mozgalmuk ennél több. Sikerük nyomára aligha bukkanhatunk rá 12 lépéses alapelvük és néhány tradíciójuk megismerése nélkül. Ebben többek között beismerik, hogy tehetetlenek az alkohollal szemben, életük irányíthatatlanná vált. Valamennyi addiktológus is egyetért vele, hogy a problémával való szembesülés nélkül semmilyen terápia nem lehet hatékony.
A második pont arról szól, hogy "egy náluk felsőbb rendű Erő" állíthatja csak helyre lelki egészségüket. A harmadik pontban akaratukat és életüket - a saját felfogásuk szerinti - Isten gondviselésére bízzák.
A megoldást tehát egy fölsőbb hatalomtól várják, az ő részük pedig az, hogy nyilvánosan beismerik hibáikat, és hajlandók jóvátételt nyújtani azoknak, akiknek kárt okoztak, akiket megsebeztek.
A hatékonyság kulcsa
A történet pikantériája és ellenvetéseket kiváltó pontja - bizonyára kitalálták már - a felsőbb Erőbe vetett hit, mert ez sokaknak nem eléggé demokratikus, esetleg épp diszkriminatív. Hol van akkor az objektív, filozófiamentes orvoslás és pszichológia? Valóban másik szenvedélyt kap-e az alkoholizmustól megszabadítandó személy, és ha igen, baj-e ez, vagy pedig egyfajta, az ember lényéből fakadó törvényszerűség?
Alighanem ezt mindenkinek, főként a gyógyulni vágyónak magának kell eldöntenie, ahogy azt is, milyen árat hajlandó fizetni életének megmentéséért.
(Megjegyzendő, hogy a statisztikák alapján maga az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is úgy látja, hogy az alkoholizmus kevésbé fenyegeti az istenhívő, vallásos beállítottságú embereket. A másik viszonylagos védőfaktor az iskolázottság, az inspiráló kulturális környezet. Egyébként a legtöbb és legsikeresebb alkoholelvonással foglalkozó segélyszervezet is egyházi háttérrel rendelkező intézmény.)
A kérdést csak tovább nehezíti az a tény, hogy az eredeti 12 pont nem hagyta ennyire nyitva a kérdést, milyen istenre is gondoljon az AA-tag. Egyértelműen a Jézust megváltóként elküldő Istenről volt szó.
A tagságnak nem feltétele a keresztény világkép elfogadása. Van, aki egyszerűen az eredményes csoportot helyettesíti be a fölsőbb hatalom helyébe, és a módszer így is működik. A pontosítás kihagyásával kétségtelenül többekhez jut el az AA áldásos hatása, ugyanakkor a statisztikai adatok azt mutatják, hogy némileg kevésbé hatékony, több a visszaeső, valamint nem kecsegtetnek azzal a reménnyel - amit sok alkoholista annyira szeretne -, hogy a szenvedélytől való megszabadulás olyan teljes lesz, hogy az ünnepi kortyok sem veszélyeztetik majd többé az alkoholfüggetlenséget. A mozgalom ma is ebben a kettősségben működik. Vannak magukat kereszténynek tartó csoportjaik, és vannak olyanok, ahol mindenki a számára elfogadható felsőbb hatalom erejében bízik.
Jó is, szükséges is
Az AA mozgalmat értékelő addiktológus szakma is a fenti fenntartásokkal, ambivalensen értékeli az AA eredményeit, mégis egyre inkább elismeri. Az úgynevezett Minnesota-modellben a kórházi kezelést kombinálják helyben működő AA-csoportokkal, ilyen működik például Szigetváron.
Egy kimutatás szerint a szokásos alkoholgondozóban zajló kezelésben egy-egy orvos-beteg találkozásra átlagban 2,5 perc jut évente(!). Ebből mindjárt következik, hogy a beteg alkoholizmusát nagyban befolyásoló lelki problémamegoldásra gyakorlatilag nem jut idő, pedig kétségtelen, hogy valahol itt keresendő a megoldás kulcsa, enélkül a komplex alkoholbetegség legyőzése nem képzelhető el.
Ezért is van az, hogy az a kezelőorvos, aki betegének a lehető legteljesebb gyógyulást kívánja, jó lelkiismerettel küldi el páciensét a pszichoterápia alternatívájaként valamelyik AA-csoportba. A gyógyszeres kezelés és az AA nagyon jól kiegészítik egymást, de arra is akad példa, hogy az AA-ban kapott impulzusok a pácienst gyógyszer nélküli sikeres gyógyuláshoz segítették hozzá. Az utóbbi időben az AA mintájára számos más szenvedélybetegséggel küzdő csoport és az alkoholbetegek koodependens hozzátartozóit tömörítő, sikeresen működő szervezet alakult. Közülük az Al-Anont emelnénk ki, ami az alkoholista-házastársaknak nyújt segítséget.
