Felnőttkori ADHD: az életet is rövidítheti

Mint azt korábban megírtuk, az ADHD egy idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amelyre fokozott mértékű figyelmetlenség, hiperaktivitás és impulzivitás jellemző. Rendkívül negatív kihatással van az életminőségre, szakszerű segítség nélkül pedig valóságos szenvedést jelenthet minden életkorban. Ezenkívül egy, a londoni University College (UCL) kutatói által a The British Journal of Psychiatry című folyóiratban most megjelentett tanulmány szerint az ADHD a várható élettartamot is csökkenti.

„Mélyen aggasztó, hogy sokan az ADHD-val diagnosztizált felnőttek közül rövidebb életet élnek, mint amilyet élhetnének” – idézi az UCL közleménye Josh Stott professzort, a tanulmány utolsó szerzőjét. „Az ADHD-val élő embereknek is rengeteg erősségük van, a megfelelő támogatással és kezeléssel pedig jól boldogulhatnak a mindennapokban. Mégis gyakran nem jutnak kellő segítséghez, ezáltal nagyobb valószínűséggel élnek át stresszes életeseményeket és társadalmi elutasítást, ami az egészségüket és önbecsülésüket is negatívan érinti” – tette hozzá a kutató.

Stott és munkatársai több mint 30 ezer ADHD-val diagnosztizált brit felnőtt anonim egészségügyi adatait hasonlították össze további 300 ezer olyan felnőttével, akiknél nem állt fenn a zavar, de koruk, nemi összetételük és egyéb jellemzőik alapján optimális kontrollcsoportot alkottak. Az elemzésből aztán kirajzolódott, hogy:

• az ADHD-as férfiak átlagosan 4,5-9,
• a nők 6,5-11 évvel rövidebb élettartamra számíthatnak, mint más felnőttek.

Emellett a kutatás arra az eredményre jutott, hogy az ADHD-val élő felnőttek alig egykilencede jut tényleges diagnózishoz

Ez is érdekelhet

Veszélyben

Ezért ébredünk fel éjjel 3 órakor rendszeresen

krónikus vesebetegség

Másfél millió magyart érint a "néma gyilkos" – lehet, hogy te is a rizikócsoportba tartozol?

hálapénz

Mégis fizethetnek a betegek: itt a megoldás a hálapénz helyett

haláleset kórházban

Ismét meghalt egy nő szülés után a nyíregyházi kórházban

Miről ismerhető fel az ADHD?

Az ADHD-val élők elsősorban figyelmük összpontosítása terén küzdenek nehézségekkel. Nagyon intenzív figyelmet és rengeteg energiát tudnak szentelni bárminek, ami éppen megragadja az érdeklődésüket, a hétköznapi feladatokkal viszont sokat küzdhetnek. Mindez nagyfokú impulzivitáshoz, nyughatatlansághoz, illetve tervezési és időbeosztási nehézségekhez vezet, ami az iskolai és munkahelyi teljesítményt nagyban hátráltathatja.