A tudományos közmegegyezés szerint vannak alapérzelmeink - mint az öröm vagy a düh -, amelyek az evolúciós szelekció során alakultak ki, és vannak olyanok, amelyek nem velünk születettek, mégis egyetemesen jelen vannak. A féltékenység az utóbbi csoportba tartozik. Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológus szerint időről időre minden kapcsolatban - legyen az barátság, szülő-gyermek vagy éppen szerelmi viszony - megjelenik, ha ugyanis fontos számunkra a másik, nem akarunk "osztozni" senkivel.
Ha az ősbizalom megsérül
A lelkileg egyensúlyban lévők képesek féken tartani ezt az érzést, és képesek arra is, hogy tudomásul vegyék, minden kapcsolatban van bizonytalanság. Kóros féltékenységre azok hajlamosak, akik nem tudnak szembesülni azzal, hogy nincs garancia az "örökkön örökkére"; számukra óriási fájdalom belegondolni ebbe, és afféle előremenekülés gyanánt bianco megvonják a bizalmukat a másiktól. Ilyenkor az illető gondolatait szinte teljesen átitatja az aggódás, az önmagára és a "gyanúsítottra" irányuló, fokozódó harag, amely aztán általános szorongást okoz, és elfojtott vagy nyílt agresszióhoz vezethet. A túlzott féltékenység leggyakoribb megnyilvánulási formája a fokozott kontrollra való igény, vagyis, hogy a féltékeny fél mindig mindent tudni akar a párjával kapcsolatban.
Mindez számos dologból gyökerezhet, vannak például, akik eleve hajlamosabbak a féltékenységre - ilyenkor koragyermekkori tapasztalatokban keresendőek a kiváltó okok. "Akiknél gyermekkorban sérült az úgynevezett ősbizalom, nagy eséllyel gyökeret ver a bizalmatlansággal összefüggő gondolkodási mintázat, meghatározva ezzel az illető minden későbbi kapcsolatát. Ha a szülői - főleg az anyai - gondoskodás nem erősíti meg a 'velem, bennem és körülöttem minden rendben van' érzést, az a hiedelem, téveszme vezérli az illető gondolkodását, észlelését és reakcióit, hogy őt mindenki átveri, kihasználja, megcsalja" - mondja a szakember.
Nagy eséllyel egyébként azok választanak maguk mellé csapodár és megbízhatatlan partnert, akiknél ez a gondolkodási torzítás, vagyis a bizalmatlansági séma aktív - magyarázza Szigeti Ildikó. Tudattalan döntésről van szó, amelynek az a "célja", hogy ismerős közegbe kerüljön az érintett, mert erre alakultak ki a különböző túlélési módok - kora gyerekkora óta gyakorolja, hogyan kell megmaradni egy olyan kapcsolatban, amelyben kihasználják, átverik. Nem az ősbizalom sérülése azonban az egyetlen lehetséges mögöttes tényező a túlzott féltékenység esetében, jellemző, hogy egy korábbi kapcsolatban traumatizálódott a gyanakvó fél. Ha benne is marad a kapcsolatban, nem, vagy csak nehezen lesz képes újra a feltétlen bizalomra. Amennyiben kilép a sérült kapcsolatból, a bizalmatlanságot, a gyanakvást óhatatlanul továbbviszi a következő kapcsolatába.
Terápia és gondolatnaplózás
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kóros féltékenység kezelést igénylő probléma, terápia nélkül a párkapcsolatra, és az egyénre nézve is számtalan negatív következménnyel járhat. Sok esetben önbeteljesítő jóslat lesz belőle: az önbizalomhiánytól szenvedő fél éppen a féltékenységével győzi meg a párját arról, hogy nem méltó a szerelmére, ennek a negatív spirálnak pedig gyakran válás , szakítás a vége. Az egyén szintjén a féltékenység okozta bűntudat és szorongás olyan intenzívvé válhat, amely akár a tudat beszűkülésével és neurotikus, kényszeres tünetek megjelenésével párosulhat. Ez gyakran pszichiátriai ellátást és gyógyszeres kezelést igényel. A túlzott féltékenységnek kriminalizáló hatása is lehet, nem véletlen, hogy egyre több az úgynevezett szerelemféltésből elkövetett bűncselekmény.
Szigeti Ildikó úgy vélekedik, a pszichológus csak annak tud segíteni, aki belátja, hogy számára rossz, kínzó állapot a féltékenység. A szakemberrel való munkának egyébként az az egyik célja, hogy a bizalmatlanságot előidéző korai tapasztalatokat feltárhassák. Ha ez sikerül, a féltékenységtől szenvedő kliens hamar rájön, hogy a túlzott általánosítás áldozata lett: a párja ugyanis nem azonos azzal a szülővel, aki megalapozta nála a bizalmatlansági sémát. Az összefüggések kognitív módszer eredményeként való megértése akár a séma átírását, a féltékenység jelentős csökkenését, sőt, akár a megszűnését is eredményezheti.
A terápia mellett egy viszonylag egyszerű módszert, az úgynevezett gondolatnaplózást is célszerű bevetni annak érdekében, hogy a gyanakvó fél racionálisan átgondolja, van-e alapja a féltékenységének. Első lépésként azonosítani kell a rossz érzést kiváltó gondolatot, majd azt, hogy az adott vélekedés mennyire helytálló. Ha rájön, hogy semmi nem támasztja alá a sejtését, egy új, reálisabb gondolattal kell behelyettesíteni az eredetit.
"Tegyük fel, hogy a féltékeny fél úgy véli, a párja azért nem akar részt venni a hétvégi családi találkozón, mert alternatív programja van. Miközben erre gondol, a szíve hevesebben dobog, verítékezik és a gyomrában erős szorítást érez. Gondolata alátámasztásának csupán a megelőlegezett hűtlenség az egyetlen pillére. Ha viszont elkezdi az ellenérveket keresni, hamar rájön, hogy számos okot fel tud sorolni, amiért a párja szeretne kimaradni a családi programból. Például, hogy utálja a sógorát, vagy nem szívesen beszél a munkájáról. Miközben ezeket az érveket sorolja magában, percről percre jobban érzi magát, így először a rossz hangulat kezd javulni, később a testi tünetek enyhülnek. Az, aki ezt a technikát begyakorolja, előbb-utóbb megtapasztalja, hogy egyre ritkábban törnek rá a féltékenységi rohamok, és egyre ritkábban bukkannak fel az úgynevezett negatív automatikus gondolatok" - tanácsolja a pszichológus.
Jobban fájt a félrelépés, mint az, hogy megerőszakolták
Túlzott féltékenység esetén párterapeuta segítségét is igénybe lehet venni. Dr. Mihalec Gábor család- és párterapeuta kérdésünkre elmondta, gyakran fordulnak hozzá ilyen problémával a párok. Ha kiderül, hogy a partner nem ad okot rá, és a negatív érzelmek valamilyen múltbéli traumából gyökereznek, akkor szerinte mindkét félnek szüksége van segítségre, támogatásra. Első lépésként tudatosítaniuk kell magukban, hogy a probléma korábbról eredeztethető. Utána meg kell nézni, hogy a régi sérelemnek, tapasztalatnak milyen hatása van a kettejük egymáshoz való viszonyára, és olyan stratégiákat, technikákat kell kidolgozni, amik segítenek egy ilyen helyzetben. Ezenkívül - mint ahogy azt Szigeti Ildikó is említette - a túlzottan féltékeny fél számára indokolt lehet egyéni terápián való részvétel, amely során feldolgozza a megrázkódtatásokat.
Ha a kóros féltékenység jogos, mert félrelépett a partner, a szakember először mindig feltérképezi a kapcsolatot: megkéri a párokat, meséljék el a megismerkedésük történetét, mutassák be egymást, abból ugyanis, hogyan teszik ezt, rengeteg mindenre lehet következtetni. Amikor lekezelően, tiszteletlenül beszélnek egymásról, akkor tudom, hogy a jelenben is súlyos elakadások vannak, és nehéz lesz összeszedni azokat az erőforrásokat, amelyek segítségével visszatalálnak egymáshoz. Ha azonban nosztalgikusan, nevetve emlékeznek a közös múltra, akkor látszik, hogy most is van, ami összetartja őket.
Ezután tulajdonképpen egy traumafeldolgozási folyamat veszi kezdetét, a megcsalás ugyanis az egyik legsúlyosabb pszichés trauma, amit egy felnőtt ember átélhet. "Több érintettől is megkérdeztem, ha az életük legfájdalmasabb eseményeit kellene rangsorba állítaniuk, akkor a megcsalás hányadik helyen állna. Egy hölgy például elmesélte, hogy 16 éves korában a nagybátyja megerőszakolta egy karácsonyi családi összejövetelen a pincében, pár évvel később pedig megcsalta a férje. Viszont az, amit a nagybátyja tett, nem volt annyira fájdalmas számára, mint a félrelépés" - így a párterapeuta, aki aláhúzta: nemcsak a múltban átélt események feldolgozásával, illetve a megcsalás jelenre gyakorolt hatásával foglalkoznak az üléseken, hanem azzal is, mi lesz a későbbiekben - a hűtlenség ugyanis megkérdőjelezi a jövőt, amit újra kell építeni.
Ezzel kapcsolatban rendszeresen adja azt a feladatot a pároknak, hogy képzeljék el, hol tart a közös életük 10 év múlva. Hogy néznek ki, milyen a kisugárzásuk, hogy telnek a családi ünnepek? - ilyen és ehhez hasonló szempontokról kell fantáziálniuk a szerelmeseknek. "Ez amellett, hogy újrakonstruálja a jövőképüket, reményt ad a jelenben, és segít meghatározni egy célt, amelyért érdemes dolgozni, és amely minden lépésnél kontrollhatással bír. Például ha a megcsaló fél újra elkezd flörtölni, akkor eszébe juthat, hogy ami most történik, az a céljához képest teljesen más irányba vezet, ezért abba kell hagynia" - magyarázza a párterapeuta.
Sokat számít egyébként, hogy a megcsaló fél felelősséget vállal-e a tettéért. Ha ugyanis erre nem képes, kevés az esély arra, hogy a kapcsolat ismét működőképes lesz. Amennyiben azonban elismeri, hogy hibázott, hogy cserbenhagyta a másikat, és mindemellett folyamatosan a támogatásáról, együttérzéséről biztosítja a jelenben, azzal egyre erőteljesebben ellensúlyozza a benne forrongó kételyt, bizonytalanságot, a különböző kontrolláló viselkedési formákat.
Szükséges vagy fölösleges?
Amikor szakértőinket arról kérdeztem, egy egészséges mennyiségű féltékenységnek van-e helye a párkapcsolatban, némiképp eltérő véleményeket fogalmaztak meg. Mihalec Gábor úgy gondolja, ha egy kapcsolatból hiányzik a féltékenység, akkor az azt is sugallhatja, hogy a feleknek már teljesen mindegy, mi történik, semmi sem zökkenti ki őket a megszokott ritmusból. Az ilyen kapcsolat pedig veszélyben van a szakember szerint. Kell az egymásra való figyelés, kell, hogy résen, észnél legyünk. Szigeti Ildikó ezzel szemben azt vallja, túlzó egyszerűsítés azt állítani, hogy ahol szerelem van, ott a zöld szemű szörnyeteg is előbb-utóbb felüti a fejét. Tapasztalatai alapján hiszi, hogy a szerelemnek nem feltétlenül a féltékenység a legfontosabb ismérve, sőt, az igaz szerelemben nincs helye ennek az érzésnek.
Ez is érdekelhet
És hogy akkor mi az igazság? Mivel minden kapcsolat és minden ember más, különbözőek az igények, a tűréshatár, az, hogy ki szerint mennyi az elég (vagy mennyi az egészséges), talán nem is lehet egyértelmű útmutatást adni. Egy dolog azonban biztos: a kóros féltékenység egy szerelmi viszonynak sem válik a javára.
Legjobban: