A magyar párok több mint egyharmada hetente átlagosan két-három alkalommal fekszik le egymással, további egyötödük heti egyszer, 16 százalékuk pedig havonta két-három esetben. Legalábbis ez derült ki az ELTE-PPK Pszichológiai Intézetének egy 2017-es nem reprezentatív felméréséből , aminek során közel 16 ezer válaszadó adatait gyűjtötték össze a kutatók. A téma gyakran kutatott területnek számít világszerte, bármit is mutassanak azonban a különféle statisztikák, aligha beszélhetünk ez ügyben általánosan érvényes normalitásról.
"Mindenkinek az a normális, amiben felnőtt és amit megszokott. Sokkal fontosabb, hogy a párnak mi a kielégítő" - hangsúlyozta Ferles Péter pszichológus, a Mandula Pszichológia családi és párkapcsolati tanácsadással foglalkozó munkatársa. "A szex szerepét és fontosságát egy párkapcsolatban az határozza meg, hogy a felek hogyan gondolkodnak erről egyénileg és közösen. Sokan sokféleképpen használhatják a szexualitást, például a kötődés erősítésére, feszültségoldásra, a biztonság, szeretet megélésére, vagy akár az önbizalom növelésére is. Egy szexualitás szempontjából jól működő párkapcsolatban ezeket a funkciókat érdemes összefésülni, illetve tisztázni" - tette hozzá.
A szakember szerint kétségkívül az a legideálisabb helyzet egy szerelemben, ha a szex szerepéről alkotott elképzelések és a libidó mértéke közelít egymáshoz. Csakhogy a valóságban ez nem mindig alakul így. Mi több, "a szexuális vágy terén jelentkező differencia, azaz amikor a pár egyik tagja a partneréhez viszonyítva erősebb vagy gyengébb szexuális vágyat él meg, az egyik leggyakoribb ok, amely miatt a párok terápiás tanácsadást szoktak kérni" - olvasható egy, az Archives of Sexual Behavior című tudományos folyóiratban nemrégen megjelent tanulmány bevezetőjében. Laura M. Vowels, a Southamptoni Egyetem és Kristen P. Mark, a Kentuckyi Egyetem kutatója arra voltak kíváncsiak, hogy vajon az érintett párok milyen módszerekkel igyekeznek áthidalni a libidójuk között fennálló különbséget, valamint ezek a módszerek összességében mennyire kielégítőek, milyen mértékben válnak be.
Az összesen 229 felnőtt, párkapcsolatban élő résztvevő kikérdezésével gyűjtött adatok alapján a kutatók 17 különböző megoldási stratégiát azonosítottak olyan esetekre, amikor egy-egy közeledés alkalmával a szex iránti vágy nem kölcsönös, azokat pedig az alábbi öt kategóriába tudták besorolni.
- Elengedés, elutasítás: az alacsonyabb libidójú fél mereven elutasítja partnere közeledését, aki így vagy feladja a próbálkozást, vagy valamilyen más, nem szexuális indíttatású tevékenység, például testmozgás vagy egyéb hobbi felé tereli a gondolatait. Habár a megkérdezettek 11 százaléka számolt be hasonló megoldásról, eközben viszont az érintettek alig 9 százaléka találta azt kielégítőnek, így mind közül ez a stratégia bizonyult a legkevésbé hasznosnak.
- Kommunikáció: a párok megbeszélik a vágybeli különbségek okait, illetve megpróbálnak valamilyen kompromisszumos megoldást találni, például elhalasztják az összebújást máskorra. Erről a lehetőségről ugyancsak a válaszadók 11 százaléka számolt be, ugyanakkor nekik már több mint a felük, 57 százalékuk hasznosnak is találta. Ezzel együtt, mint kiderült, esetenként megesik, hogy ezek a beszélgetések végül vitába torkollnak.
- Szex egyedül: a maszturbációtól a pornónézésen át a romantikus vagy erotikus regények olvasásáig többféle olyan szexuális aktivitásról is beszámoltak a magasabb libidójú résztvevők, amelyet partnerük nélkül tudnak végezni. Az érintettek mintegy negyede ezen a módon küzdött meg az elutasítással, 46 százalékuk pedig kielégítőnek is ítélte a stratégiát.
- Együttlét egyéb formában: e körbe tartozik számos olyan intim érintkezés, amely végül nem vezet közösüléshez, legyen szó akár ölelkezésről, masszázsról vagy egy közös zuhanyzásról. Ezen felül az alacsonyabb libidójú fél felajánlhat valamilyen alternatív szexuális praktikát is, mint amilyen a közös maszturbáció vagy az orális szex. A megkérdezettek 38 százaléka élt ezzel a megoldással, és beszámolóik szerint 54 százalékuk élvezetesnek is találta.
- Szex mindenképpen: egyes pároknál az alacsonyabb libidójú fél inkább felajánl legalább egy gyors menetet, míg mások annak ellenére is belemennek egy szokásos aktusba, hogy nincsenek igazán hangulatban hozzá. A válaszadók ezt a döntést többnyire azzal indokolták, hogy fontosnak tartják a szexet egy párkapcsolatban, illetve szeretnék kielégíteni a partnereik szükségleteit. A felmérés résztvevőinek 14 százaléka jelölte meg ezt a megoldási módszert, 58 százalékuk pedig boldognak vallotta magát a végeredménnyel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A felmérés szerint valamilyen mértékben minden módszer lehetőséget teremtett a megkérdezett párok számára, hogy enyhítsék az aktuális szexuális vágybeli különbségekből eredő kellemetlenségeket, kivéve a közeledő fél merev elutasítását. Ez utóbbi esetén az érintettek átlagosan kevésbé értékelték kielégítőnek mind a szexuális életüket, mind a kapcsolatukat a többi válaszadóhoz képest.
Az üldöző és az üldözött
"A legtöbb esetben tragikus, ha a pár libidója nagyon eltér. Akinek magas, az általában fontosabbnak is tartja a szexualitást, mint akinek alacsonyabb. Ezért sajnos az esetek 99 százalékában kialakul egy üldöző és egy üldözött szerep. Az üldöző először kedvesen, finoman közeledik, majd amikor gyakori visszautasítást kap, akkor vagy tudomásul veszi, vagy kérlel, nyaggat, követel, frusztrálttá válik, érzelmileg zsarol, hisztizik, félrelép, passzív-agresszívvá válik, esetleg akár bántalmazhatja is a párját. Mondanom sem kell, hogy ez tovább rontja a helyzetet még akkor is, ha egyébként sűrűsödnek az együttlétek, mert az üldözött valójában megfélemlítésből, kényszerből, feladatból adja be a derekát. Ez pedig a párkapcsolat és az együttlétek minőségét egyaránt rontja" - mutatott rá Ferles Péter.
Kitért rá, az igazán jól működő párok, ha felismerik, hogy libidójuk és minőségbeli elvárásaik eltérőek, akkor mindent megtesznek annak érdekében, hogy közelítsék azokat egymáshoz. A vágykülönbség önmagában nem vezet egyenes úton a kapcsolat végéhez, hovatovább rengeteg lehetőséget tartogat mind önmagunk, mind társunk jobb megismerésére. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a felek tudjanak beszélni a problémáról, hiszen csak így találhatnak hatékony megküzdési, megoldási stratégiát. Egyrészt tehát attól is függ, hogy a differencia miként hat a pár közös életére, a kapcsolat harmóniájára, hogy mennyire térnek el hosszú távon az igények, másrészt viszont attól is, hogy az eltérést hogyan tudják közösen kezelni. "Amennyiben a felek képtelenek elfogadni egymás különbözőségét, hibáztatják a párjukat, adott esetben egymáson vezetik le a feszültséget, hárítják a saját felelősségüket, úgy inkább a probléma diszfunkcionális kezelése vezethet a kapcsolat végéhez" - hangsúlyozta a szakember.
Káros másokhoz mérni magunkat
Mint azt Ferles Péter kifejtette, a szexualitás egyénenként különbözhet, de még az egyén szintjén is változhat. A szexuális igényeket, preferenciákat meghatározhatja a többi között egy életszakaszbeli változás, krízis, külső stressz , valamint a kapcsolati dinamika is. Kielégítőnek és harmonikusnak akkor mondható egy pár szexuális élete, ha a felek tudnak kommunikálni az igényeikről, el tudják fogadni a különbözőségeket, és képesek átfedést találni kettejük elképzeléseiben.
Éppen ezért nincs értelme a már említett felméréshez hasonló statisztikákkal törődni, hiszen vajmi keveset nyom a latba, hogy más párok számára milyen gyakoriságú együttlét a kielégítő. "A normalitás kutatása, a vélt normához való igazodás az egyik legveszélyesebb és legmérgezőbb dolog a szexualitásban" - figyelmeztetett a szakember. "Rengeteg probléma fakad abból, hogy nem a saját igényeink mentén működünk, nem képviseljük szükségleteinket, hanem egy fantáziához próbálunk igazodni, illetve igazítani a párunkat. A normalitás nem jelent többet annál, mint hogy a megkérdezett emberek legnagyobb részére mi jellemző" - fogalmazott, hozzátéve, hogy a normalitással gyakran csupán azért dobálóznak az emberek, hogy ezt felhasználva saját vágyaikat kielégíthessék. Semmiképpen sem visz tehát előrébb, ha olyasmiket vágunk párunk fejéhez, mint: "az nem normális, hogy te csak havonta akarsz szexelni", vagy "az nem normális, hogy napi kétszer letámadsz". Az egészséges szexualitás egyénre és közös elképzelésekre szabott, ha kell, rugalmas, a felek igényeinek változását képes követni, ezáltal meg is tud újulni.
Mi állhat az eltérő libidó hátterében?
A pszichológus szerint igen változó, hogy a libidóbeli különbségek mikor csúcsosodnak ki egy kapcsolatban. Egyes esetekben fokozatosan változnak a felek igényei, míg máskor már az elején is nyilvánvaló a differencia, legfeljebb nem foglalkoznak vele. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a libidót számos tényező befolyásolva, legyen szó akár a temperamentumról, hormonális egyensúlyról, kötődési stílusról, vallásról és neveltetésről, gyógyszerek használatáról és alkoholfogyasztásról, megváltozott élethelyzetről, az időbeosztástól, valamint a stresszről.
"Nézzük meg például a kötődési stílust. Egy elkerülő kötődő, akit hideg érzelmi közegben és távolságtartóan neveltek, gyakran kedveli a személytelen, feszültségoldó együttléteket. Egy szorongó kötődő, aki a kapcsolat stabilitását és a saját elfogadhatóságát is bizonytalannak látja, gyakran a kapcsolat megerősítésére használja a szexet. Egy szorongó kötődő lány egyszer szó szerint úgy fogalmazott nekem: -azért szexelek a párommal, hogy tudjam, még mindig szeret, és hogy ne legyen energiája mások után nézelődni.« A két kötődési stílus kiválóan kiegészíti egymást, mivel az utóbbi alkalmazkodik az előbbihez. Ha azonban ők egy biztonságosan kötődő személlyel jönnek össze, akkor már aligha lesz problémamentes a kapcsolat" - magyarázta Ferles Péter.
Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy egy párkapcsolat kezdetén az egymásra találás öröme, a megismerés izgalma is megsokszorozhatja a libidót. Ilyenkor nemcsak a szex, hanem az intimitás, a romantika iránti igény is erőteljesebb, ami szintén csak tüzeli az egymás iránti vágyat. A szakember szerint azonban irreális elvárni, hogy ez a felfokozott állapot hónapok, évek múltán is magától fennmaradjon. Meg kell tanulni életben tartani a kapcsolat tüzét , máskülönben hosszú távon fokozatosan csendesedik, végül akár ki is aludhat a vágy. "A párok gyakran elfelejtik ezt, és elvárják, hogy befektetett energia nélkül is változatlan legyen a szenvedély a kapcsolatukban, ami viszont ritkán történik így a valóságban.
"Továbbá a szexualitás, a másik iránti vágy sokszor a kapcsolat dinamikáját tükrözi. Függ a feszültségektől, attól, hogy mennyi romantikát csempésztünk bele az utóbbi időben, és hogyan funkcionál a kapcsolat az élet egyéb területein. A vágy hiánya pont ezért ritkán szól pusztán a libidóról és a szexualitásról, sokkal inkább egy párkapcsolati tünet, amelyet értelmezve és megdolgozva visszatérhet a szex iránti kedv is" - fogalmazott a pszichológus, hozzátéve, hogy bármi is legyen a probléma alapja, mindenre van megoldás.
A mindkét fél számára kielégítő szexuális élet eléréséhez az alábbi fejlődési pontokat kell elérnie egy párkapcsolatnak.
- Tanuljanak meg a felek beszélni egymással a szexről, vágyaikról és hiedelmeikről, hogy az elképzeléseiket közelíteni tudják egymáshoz.
- Fogadják el és tartsák tiszteletben a különbségeket.
- Ismerjék meg és próbálják ki társuk világát, alakítsanak ki közös szokásokat.
- Vizsgálják meg kötődési stílusukat, és közelítsék azt a biztonságos kötődőhöz. Oldják fel szexuális szorongásaikat, frusztrációikat.
Ez is érdekelhet
A folyamat nem könnyű és nem is mindig zökkenőmentes, ráadásul a pszichológus tapasztalatai szerint az emberek leggyakrabban inkább csak azt szeretnék, hogy párjuk idomuljon hozzájuk, nekik maguknak pedig ne kelljen semmiben sem változniuk. Amikor tehát elkezdődnek a problémák, illetve ráébredünk, hogy saját eszközeinkkel nem tudjuk azokat megoldani, érdemes inkább szakembert felkeresni, aki meg tud nyitni egy kommunikációs csatornát, edukál és moderál, valamint közös gyakorlatok, módszerek bemutatásával segíti át a párt a nehézségeken. "Fontos, hogy ne amortizáljuk le teljesen a kapcsolatot, ne az utolsó utáni pillanatban kérjünk segítséget!"
