Dióhéjban a nárcizmusról
A klinikai értelemben vett patológiás nárcizmus egy személyiségzavar, amelynél az érintett fő problémája, hogy önbecsülése különböző vetületeit nem tudja egyben tartani, emiatt pedig önértékelését nem képes kiegyensúlyozottan szabályozni. Gyakoriságát 1 százalék körülire becsülik. Az érintett kora gyermekkortól öntudatlanul kifejleszt egy grandiózus ént, aki sikeres, tökéletes és kiváltságos, majd e hamis én átélésére és fenntartására használja környezetét. Gyakran irigy, féltékeny, arrogáns, sőt kizsákmányoló vagy akár kegyetlen is lehet, és hajlamos szenvedést okozni másoknak.
A nárcisztikus személy grandiozitása valójában egy súlyosan leértékelt, bizonytalan, szégyenteljes, fájdalommal teli belső valakit óv egy kórosan rögzült személyiségszerkezetben, káros pszichológiai mechanizmusok segítségével. A személyiségzavar oka az alapvető teória szerint, hogy az érintettek kora gyerekkorukban valamilyen okból nélkülözik a szükséges, abban az életkorban természetesnek mondható empátiát, gyöngédséget és melegséget. Éppen ezért a megelőzés módja a megfelelő szülői gondoskodásban és helyes szeretetben rejlik. A kialakult zavar egyébként csak hosszabb pszichoterápiás folyamat eredményeként változhat, javulhat.
Miért vonzódunk hozzájuk?
Bár a nárcisztikus személyiségek könnyen kívánatossá tudják tenni magukat bárki számára, vannak olyan emberek, akik kifejezetten hozzájuk vonzódnak. Ennek hátterében számos ok állhat, az öt legjellemzőbbet a psychologytoday.com gyűjtötte össze. Valószínű például, hogy azért megyünk bele újra és újra egy nárcisztikus személlyel való kapcsolatba, mert mi magunk is ezzel a problémával küzdünk. Ahogy a mondás tartja: hasonló a hasonlónak örül, logikus tehát, hogy saját magunkat, önnön tulajdonságainkat, sőt, sebeinket, traumáinkat keressük a másikban, és ha rájuk találunk, akkor úgy érezzük, megérkeztünk.
Azok közül, akik mindig nárcisztikusokkal alakítanak ki párkapcsolatot, sokan már gyerekként megtapasztalták, milyen egy érintettel élni. Ha egyik vagy rosszabb esetben mindkét szülő patológiás nárcizmusban szenved, azt a gyerek nagyon megsínyli: az apa és/vagy az anya ilyenkor a saját szemüvegén keresztül láttatja a gyerekkel a világot, és egyértelművé teszi, csak akkor kaphat a gyerek szeretetet, elismerést, ha az ő nézetei, gondolatvilága, véleménye alapján cselekszik. A nárcisztikus szülő azt is elhiteti a gyerekkel, hogy megérdemli, ha manipulálják, nevetségessé teszik. Ilyen esetben nem meglepő, ha felnőttként olyan partnert keresünk, akiben megvannak a szüleink tulajdonságai.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az alacsony önértékelés is predesztinálhat a nárcisztikus személyiségekkel való párkapcsolatra. Aki gyerekkori traumák miatt, esetleg korábbi párkapcsolataiban szerzett rossz tapasztalatai okán nem bízik magában, akaratlanul is olyan ember mellett köthet ki, aki folyton megerősíti benne, hogy nem elég jó. Az önbizalomhiányos ember számára szintén vonzó lehet, hogy a nárcisztikus partnerének mennyi önbizalma van, csodálja ezért, és meg van róla győződve, ő sose lenne képes ilyen magabiztos lenni.
Sokan akkor érzik jól magukat, ha kiszolgálhatják a kedvesüket, és gondoskodhatnak róla, ha életük a szerelmük élete körül foroghat. A nárcisztikus személyiségnek pont ilyen társra van szüksége, aki mellett dominálhat, a középpontban lehet. Úgy várja el a másiktól, hogy istenként kezelje, hogy közben ő nem nyújt semmit neki, sőt, mentálisan meg is nyomorítja. Veszélyes a túlzott naivság is: a nárcisztikusok erőteljesen manipulálják a párjukat, és ha valaki olyan naiv, hogy nem ismeri fel a mesterkedésüket, nem látja át, mit miért tesznek, mi a motivációjuk, nem lesz képes szabadulni tőlük.
Kérjünk segítséget
Ez is érdekelhet
Sajnos nem könnyű felismerni, ha kifejezetten a nárcisztikus személyiségekhez vonzódunk, hajlamosak vagyunk ugyanis azt gondolni, ez a normális, ezt érdemeljük. Mindazonáltal amennyiben úgy érezzük, valami nincs rendben a párkapcsolatunkkal, célszerű szakember segítségét kérni. Ő segíthet azonosítani azokat a rossz párkapcsolati mintákat, amelyek kihatnak a szerelmi életünkre, illetve szükség esetén feloldani az eltemetett traumákat. Így lehet esélyünk arra, hogy legközelebb már normális társat válasszunk magunknak.
Legjobban: