14 évig élt szingliként a házasság előtt
Rebecca Traister, a cikk szerzője 2010-ben, 35 évesen házasodott meg; szingli élettapasztalata tipikusnak mondható. Mire eljutott a házasságig, 14 éven át élt függetlenül, egyedül, felnőttként - ezt az időszakot az édesanyja már házasságban töltötte el, mert akkor az volt a tipikus életút egy nő számára.
Mire házasságot kötött már rengeteg élettapasztalatot gyűjtött: kötött barátságokat, és veszített is el jó barátokat; többször költözködött, voltak lakótársai, de egyedül is élt. Ahogy volt alkalmazott, kirúgták, máshova felvették, ott ő mondott fel, majd kipróbált többféle védekezési módszert, és túl van néhány súlyosabb egészségügyi problémán is. Van tapasztalata arról, hogy milyen, ha az ember magának fizeti a számláit, és arról is, hogy milyen az, amikor az ember nem tudja magának fizetni a számláit. Volt már szerelmes, és ki is szeretett már férfiakból.
Sokféle helyzetet és érzelmet élt már át
Összetörték a szívét, félt, máskor a fellegekben járt, vagy éppen unatkozott. Megtanult kijönni a szomszédaival, lakott olyan helyen, ahol rettegett, és olyan helyen is, ahol teljesen otthon érezte magát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Röviden összefoglalva: az ember ilyen tapasztalatok után mondhatja azt, hogy teljes mértékben felnőtté vált . Azzá az emberré lett, aki - barátoktól, családtól körülvéve, a városától, a munkájától inspirálva, és nem azzá, akivé egy férfi oldalán vált volna. Soha nem volt egyedül, nem érezte magát magányosnak. És nem a cikk szerzője az egyetlen ilyen, hanem nagyon sok, egyre több hasonló életutat bejáró nő van mind a tengerentúlon, mind pedig Európában.
Talán meglepő, hogy a 34 év alatti felnőttek aránya mára 46 százalékra emelkedett, ami 12 százalékpontos emelkedést jelent szűk egy évtized alatt. A 30 év alatti nők esetében a házasodás valószínűsége meglepően alacsony: jelenleg a 18 és 29 év közötti amerikai lányok körülbelül 20 százaléka él házasságban - összehasonlításul: 1960-ban ugyanennek a korosztálynak a 60 százaléka volt házas.
Komoly társadalmi következmények
Ez a radikális változás komoly társadalmi következményekkel is jár. A nőszerep , a női élet ideája teljes revízióra szorul - társadalmi osztálytól és származástól függetlenül. Azt látjuk, hogy napjainkban a független, felnőtt női életforma már egyáltalán nem egyfajta deviancia, hanem ez kezd normává válni. Teljesen új, jelentős létszámú társadalmi csoport van kialakulóban: a felnőtt önálló nőké, akik sem gazdaságilag, sem társadalmilag, sem szexuálisan, sem reprodukciósan nincsenek rászorulva egy férjre.
Ennek a folyamatnak a kezdetei a 19. század végi - 20. század eleji munkásmozgalmakhoz köthetők, illetve a 20. század közepétől induló nő- és a melegjogi aktivizmusnak köszönhetők. Manapság a nők már nem azért utasítják vissza vagy késleltetik a házasságot, hogy bebizonyítsák, hogy egyenlő jogaik vannak, hanem azért, mert belső meggyőződésükké vált, hogy teljesen normális dolog nem házasságban élni, hogy teljes életet élhetnek - szakmai, gazdasági, szexuális szempontból, sőt szülőként is - anélkül, hogy férjhez mennének. Ez a gondolat akár még a 20. század elején is radikálisnak hathatott volna.
Ez is érdekelhet
