A gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélések érthető módon a leginkább elítélt, megvetett bűncselekmények között szerepelnek a nyilvánosság előtt. Az erőszaktevőket nemcsak az össztársadalom veti ki magából, de a fegyházakban a más bűncselekmények miatt elítéltek is gyakorta elfordulnak tőlük. Nem véletlenül tűzte zászlajára világszerte számos politikai párt a gyerekvédelem jegyében a "pedofilokkal" szembeni határozott fellépést: Madagaszkáron éppen a napokban hoztak például egy olyan törvényt, amely alapján műtéti vagy vegyi kasztrációnak vetik alá az elítélt gyermekerőszakolókat.
A bicskei gyermekotthonban történt bántalmazási ügy és annak utóélete kapcsán a hazai közéletet is kiemelten foglalkoztatja a téma. Ám nem mindenki számára egyértelmű a pedofília és a szexuális jellegű gyermekbántalmazás közötti különbség, ami azért lehet fontos, mert teljesen más kört érint más számosságban, és adott esetben eltérő módon lehet, kell fellépni ellenük.
Lássuk, pontosan ki is minősül pedofilnak, illetve milyen egyéb motivációk állhatnak egy-egy ilyen bestiális bűncselekmény hátterében!
Nem az életkor a fontos, hanem a viselkedés
Először is lássuk a "tankönyvi" eseteket. Nincs egységesen elfogadott magyarázat arra, hogy mi okozhatja a pedofíliát. Az orvosi álláspont szerint már a méhen belüli fejlődés során elindulhatnak olyan folyamatok, amelyek efféle szexuális devianciát eredményeznek. Valószínű azonban, hogy számos más behatás is hozzájárul a kialakulásához. Nehéz a témáról egységesen beszélni, mert a szó szoros értelmében vett pedofíliának számos kategóriája van. A legtöbb ilyen irányultságú ember ugyanakkor sosem kerül a figyelem középpontjába, mivel nem követ el bűncselekményt, vágyait igyekszik elfojtani magában – tudtuk meg dr. Vizi János pszichiáter, szexuális medicina szakembertől.
Kizárólagos pedofilnak azt tartják, aki semmilyen vonzódást nem érez felnőttkorú férfiak vagy nők iránt, de vannak olyanok is, akiket mindegyik korosztály vonz. „Volt olyan páciensem, aki egészségesnek tűnő párkapcsolatban élt hosszú ideje a feleségével. Mégis úgy döntött, hogy szakemberhez fordul, a szexuális fantáziájában ugyanis egyre gyakrabban szerepeltek gyermekkorúak. Egy hosszabb terápia végére jutottunk arra a következtetésre, hogy őt is érintheti a pedofília” – magyarázta a pszichiáter.
Általában véve a köztudat az áldozat életkora alapján dönti el, hogy mit tekint pedofil bűncselekménynek. Büntetőjogi és pszichiátriai szempontból is létezik konkrét viszonyítási pont. A beleegyezési korhatár büntetőjogi szempontból 14 év, a pszichiátriai zavarokat leíró diagnosztikai kézikönyv (DSM-5) pedig a serdülőkor előtti életkort legfeljebb tizenhárom évben határozza meg, és pedofíliának tekinti az ennél fiatalabb gyermekek iránti vonzódást, amennyiben az érintett már betöltötte a 16. életévét, vagy legalább öt évvel idősebb vonzódása tárgyánál.
Dr. Vizi János ugyanakkor hangsúlyozza: a pedofiloknál nem az a lényeges, hogy a partner hány éves, hanem hogy milyen a külleme és a viselkedése. A mai trendeknek megfelelően a gyermekkorúak sok esetben úgy öltözködnek, mint a felnőtt nők, ruházatuk kihangsúlyozza a másodlagos nemi jellegeket. Ez a pedofil vágyakkal élő ember számára annak ellenére sem vonzó, hogy az adott gyermek az életkora alapján fiatalkorúnak mondható. „Nem is csupán a külső jegyek számítanak ez esetben, hanem a gyermeki viselkedés is. A tisztaság, gyermeki ártatlanság lehet sokuk számára vonzó, tehát a felnőttesen kinéző, viselkedő gyerekek rendszerint nem keltik fel az érdeklődésüket” – hangsúlyozta a szakember.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A pedofilok egy része számára a gyermek neme sem mérvadó. Ők nem kisfiút vagy kislányt, hanem összességében egy kisgyermeket látnak, és az ő ártatlansága, naivitása kelti fel bennük a vonzalmat. Sok esetben nem is gondolnak bűncselekményként a zaklatásra, hanem azt hiszik, a közeledésükkel szeretetet, gondoskodást nyújthatnak a gyermek számára.
„Hol voltak ezek a tüzes tanárnők, amikor én voltam iskolás?”
Ha a pedofília szóba kerül, a legtöbben valószínűleg egy ötvenes éveiben járó férfit képzelnek maguk elé. A jelenség azonban nőknél is elfordul – igaz, sokkal ritkábban. „Pontos adataink nincsenek, de kijelenthető, hogy valamivel kisebb mértékben a nőket is érinti a pedofília. A hozzájuk köthető ügyek azonban csak ritka esetben okoznak nagy közfelháborodást, a társadalom ugyanis sokkal elnézőbb, ha egy nő ront meg egy gyereket, mintha egy férfi tenné ugyanazt. Szinte minden olyan cikk alatt, amely arról szól, hogy a tanárnő megrontotta valamelyik diákját, odaír valaki valami ilyesmit kommentben: hol voltak ezek a tüzes tanárnők, amikor én voltam iskolás?” – emelte ki a pszichiáter. Leszögezte viszont, hogy a szexuális abúzust elszenvedő gyerekek azonos traumát szenvednek el attól függetlenül, hogy férfi vagy női elkövető zaklatta-e őket.
Egy 2015-ben megjelent német tanulmány adatai alapján a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális abúzusok kevesebb mint fele köthető csupán valóban pedofil elkövetőkhöz. „A távol-keleti országokba utazó, fiatalkorú prostituáltak szolgáltatásait igénybe vevő emberek túlnyomó többsége nem minősül orvosi értelemben pedofilnak. Őket egyszerűen a kíváncsiság hajtja, és nem érdekli őket, hogy milyen erkölcstelen dolgot tesznek. Nem kizárt, hogy hazaérve nem is fantáziálnak többé gyerekekről. Lehetőségük van rá, így kipróbálják, milyen lehet egy kiskorúval folytatott aktus jogi következmények nélkül” – hangsúlyozta Dr. Vizi János.
Hasonló a helyzet szerinte a gyermekotthonokban, illetve kisebb vallási közösségekben elkövetett abúzusok esetén is. Sok esetben a dominancia kimutatása, az uralkodási, birtoklási vágy vezet zaklatáshoz, annak ellenére, hogy elsősorban nem a kiskorúak állnak az elkövető vágyainak középpontjában. Előfordulhat persze az is, hogy valaki egész életében a gyermekekhez vonzódott, és tudatosan keresi a lehetőségeket, hogy közel férkőzzön hozzájuk. Egyes embereknek pedig olyan alulfejlettek a szociális képességei, hogy nem tudnak megfelelő kapcsolatot kialakítani a kortársaikkal, és azért közelednek gyermekek felé, mert őket könnyebben behálózhatják. Vagy éppen a szexualitás elfojtása vezethet efféle cselekvésekhez. Ha nem kötné béklyóba a szexuális vágyaikat a cölibátus, valószínűleg az egyházi személyek körében is jóval alacsonyabb lenne a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális abúzusok száma – vélekedik a szakember.
A szomszéd vagy egy haver is lehet szexuális ragadozó
A tanácsadóként erőszakáldozatoknak segítő Halász Sári, a szexipar szakértője is arra hívja fel a figyelmet, hogy fontos tudatosítani: társadalmi problémaként a gyerekek szexuális kizsákmányolása jócskán túlmutat a tankönyvi értelemben vett pedofílián. „Viszonylag ritkán is használom magát a pedofília szót. Egyrészt úgy gondolom, hogy ez egy nagyon túlhasznált, démonizáló kifejezés a közbeszédben, másrészt azzal, ha minden ilyen esetet valamiféle pszichiátriai zavarnak tudunk be, tévesen azt a benyomást kelthetjük, hogy az elkövetők egészen másféle emberek, mint akikkel a hétköznapi életünkben találkozhatunk – nem olyanok, mint egy szomszéd, egy haver, hanem valamiféle távoli, megfoghatatlan lények. Áldozatokkal dolgozva nekem azonban nagyon is az a tapasztalatom, hogy a jelenség jóval gyakoribb és közelibb, mint azt hinni szeretnénk. A gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaélések nagyon nagy része például családon belül történik – akár a közösségükben tiszteletreméltó, munkahelyükön is helytálló apák által” – húzta alá.
Kifejtette, az erőszak lényege nem a szex, hanem a hatalomgyakorlás. Az a gondolat, hogy az elkövetőknek joguk van a saját igényeik kielégítésére használni egy másik embert. A szexuális erőszak az uralkodás egy erotizált módja. „A lényeg a jogosultság a szexuális használatra. Ha fogalmazhatok ilyen drasztikusan: az elkövető maszturbál egy másik ember testével. Amelynek kétségkívül a legszélsőségesebb – bár nem az egyetlen – megnyilvánulása, amikor ezt gyerek ellen követik el” – mondta Halász Sári. Kitért rá, az abúzusok többsége is éppen azért történik olyan zárt, a külvilág számára kevéssé átlátható közösségekben, mint akár egy család, vagy például egy gyermekotthon, mert ezekben sokkal kevésbé demokratikusak a társas viszonyok. Mindez pedig melegágya a hatalmi visszaéléseknek, legyen szó akár szexuális visszaélésről, akár másfajta erőszakról.
„A nyilvánosság előtt szörnyülködik, otthon meg önkielégít rá”
Halász szerint nem szabad elmenni amellett sem, hogy miközben a közbeszéd hangosan elítéli a gyerekek elleni szexuális erőszakot, addig a pornográfia és más iparok tevékenysége olyan kulturális környezetet teremt, amely sok esetben nemcsak legitimizálja, de kívánatosnak is állítja be az erotizált erőszakot. Emellett megfigyelhető az a tendencia, hogy a pornóiparban egyre fiatalabbak a forgatásokon használt nők. Bármelyik pornóoldalon külön tinikategória várja a felhasználókat, amelyben lényegében felnőtt férfiak erőszakolnak meg fiatal lányokat, de egy gyors kereséssel akár „pap-fiú pornó” kulcsszavakra is temérdek tartalmat lehet találni az interneten.
„Van egy ilyen kettősség, hogy a nyilvánosság szörnyülködik, közben meg önkielégít rá otthon. Engem mélységesen felháborít, hogy tizenhat éves lányokat nem tekintenek gyereknek. Vagy hogy a pornóban a tizenkilenc éveseket is igyekeznek infantilizálni, például nyalókát vagy plüssmacit adnak a kezükbe, osztálytermekben veszik videóra őket, hogy azért mégiscsak tizennégynek nézzenek ki” – mutat rá a szakértő, kiemelve, hogy ezeket a trendeket sajnos a szépségipar, a filmipar, a zeneipar is leköveti. Látványos kivetülése ennek, hogy mára elvárássá lépett elő a nőkkel szemben, hogy szőrtelenek, ránctalanok legyenek – mondjuk ki, kislányosabbak, szélmalomharcot folytatva az egyébként a nemi érést jelző testi jegyekkel.
Halász szerint ha pedofíliáról beszélünk, akkor inkább beszéljünk "pedofil kultúráról". Legalábbis abban az értelemben, hogy míg pár évtizeddel ezelőtt sokkal nehezebb volt a gyerekek ellen szexuális erőszakot elkövetők dolga az úgynevezett groomingban, azaz a gyerekek behálózásában, addig a kulturális környezet ma nagy segítséget nyújt számukra ehhez. A grooming lényege, hogy a bántalmazó fél lassanként elnyeri a gyermek bizalmát, elhitetve vele, hogy ez egy különleges kapcsolat, amelyben az ő értékét az adja, hogy a felnőtt mennyire elégedett vele, mennyire tudja kiszolgálni a felnőttet. Aki pedig egyre inkább feszegeti is ennek a határait. A cél, hogy kialakuljon egy olyan viszony, amelyben a gyerek abban méri a saját értékét a világban, hogy mennyire felel meg szexuálisan a felnőttnek, aki visszaél vele. Ma az egyre szélsőségesebb pornótartalmakkal – mint a szexuális felvilágosítás elsődleges forrásával –, a túlszexualizált reklámokkal e felkészítés nagy részét a kultúra végzi el.
Rengeteg pedofil undorodik a saját vágyaitól
Dr. Vizi János elmondása alapján a valódi pedofilok jelentős hányada egyáltalán nincs kibékülve saját szexuális beállítottságával. Nagy részük – becslések szerint mintegy háromnegyedük – úgynevezett egodisztóniás, ami azt jelenti, hogy morálisan maguk is elfogadhatatlannak tartják a pedofíliát. Túlnyomó többségük soha nem is nyúlna egy gyerekhez, olyannyira, hogy vannak, akik inkább kerülik is az érintkezést a kicsikkel és az olyan helyzetekkel, amelyek felkorbácsolhatják a maguk által is elítélt vágyakat. Vagyis például az interneten sem keresnek pedofil tartalmú videókat, fotókat. A szakember szerint közülük sokan önként jelentkeznek tanácsadásra és olyan kezelésre, amely segíthet elnyomni a libidójukat. Előfordult a múltban olyan eset is, amikor pedofilok a vágyaik miatt érzett szorongásuktól hajtva öncsonkítást, kasztrációt végeztek el magukon.
Minden felmentés nélkül láthatjuk, milyen hatalmas attitűdbeli különbség ez ahhoz a thaiföldi turistához vagy gyermekotthonban garázdálkodó szadistához képest, aki maga keresi a bántás lehetőségét.
Mivel okai sem teljesen tudottak, az orvostudomány jelenleg nem ismer olyan kezelést, amely hatékony lenne a pedofília leküzdésére. A közbeszédben időről-időre előkerül a kémiai kasztrálás kötelezővé tételének kérdése a gyermekekkel erőszakoskodók körében. Dr. Vizi János szerint ugyanakkor ez sem jelenthetne megoldást a problémára. A tesztoszteronszint csökkentésével járó, vágycsökkentő kezelés a női pedofilok esetében eleve kevésbé hatékony, és ugyan a férfiak esetében gátolja a merevedést, az érintéssel járó érzékiséget nem tompítja teljes egészében. Ráadásul ezek a készítmények hosszú távon súlyos szövődményeket, például csontritkulást, szívbetegségeket eredményezhetnek. Változó sikerrel antidepresszánsokat és libidócsökkentő készítményeket is alkalmaznak, viszont ezek sem jelentenek megoldást a problémára.
A szakember szerint a pedofilok számára a szigorú önmegtartóztatás jelenthet megoldást. Kerülniük kell az olyan munkahelyeket és élethelyzeteket, amelyek során hosszú időt kell tölteniük gyerekek között. Ahogy az alkoholfüggőség, úgy a pedofília is egy élethosszig tartó állapot, és bár egyesek háttérbe tudják szorítani annyira, hogy a hétköznapjaikban ne okozzon gondot, a szakember szerint bizonyos helyzeteket egy életen át kerülniük kell az érintetteknek.
Ez is érdekelhet
Ami pedig a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések visszaszorítását illeti, az Halász Sári szerint csak jelentős társadalmi változásokkal lenne elérhető. Ebben az egyik legfontosabb tényezőnek a szociális ellátórendszer erősítését nevezte meg. A gyerekotthonokban azért történhetnek meg nagy számban ilyen bűncselekmények, mert a gyerekeket sok esetben nem veszik körbe felelős felnőttek, aminek az alulfinanszírozás is oka. Kiemelte azt is, hogy fontos lenne, ha mind az intézmények, mind a családok zártsága enyhülne, ha az emberek nem élnének annyira elszigetelten egymástól, mint ma. Végezetül megkerülhetetlen feladat szerinte a pornóipar teljes felszámolása.
