Különösen most, a koronavírus-világjárvány idején rendkívül stresszes időket élünk. Rohanó világunkban a stressz egyébként is szinte mindenütt körülvesz minket, illetve látszólag elkerülhetetlen része az emberi létnek. Ennek ellenére még mindig sok a megválaszolatlan kérdés azt illetően, hogy honnan is erednek egyáltalán sötét érzelmeink.
Ismert, hogy fizikai stressz esetén, azaz például fájdalom, éhség vagy valamilyen más akut fizikai stresszor hatására a többi között a hormonrendszert is irányító hipotalamusz utasítja először glükokortikoid hormonok kibocsátására a mellékvesét, így beindítva a stresszhelyzetre adott válaszreakciót. Mi a helyzet azonban a szubjektív, avagy érzelmi, pszichológiai stresszel? Hol alakulnak ki a nyomás, szorongás és rossz előérzet e negatív érzetei az agyban? Az amerikai Yale Egyetem szakemberei erre igyekeztek választ találni.
Mint az a ScienceAlert cikkéből kiderül, a témában lezajlott korábbi kutatások szerint az érzelmi stressz nem mindig kapcsolódik fizikai stresszhez, ennél fogva vélhetően máshonnan is ered. Ami pedig a lehetséges forrást illeti, állatokon és embereken végzett vizsgálatok egyaránt a hippokampusz szerepére mutatnak. A hippokampusz agyunk azon része, amely a memóriát, az érzelmeket és a tájékozódást is szabályozza. Miközben viszont a hippokampusz stresszhez fűződő kapcsolatának megléte sokat tanulmányozott kérdés, addig e lehetséges kapcsolat természete továbbra sem tisztázott.
Összetett agyi hálózat irányítja a stresszt
Egy kísérlet során a kutatók közelebbről is megvizsgálták, mi zajlik le az emberi agyban stressz hatására, új megvilágításba helyezve a stressz neurobiológiai alapjait. Ehhez 60 egészséges felnőtt önkéntest toboroztak, akiknek aztán egy sor riasztó és félelmetes képgyűjteményt vetítettek le. Ezeket a képeket direkt úgy válogatták össze, hogy különféle stresszválaszokat váltsanak ki a résztvevőkből, így például dühöt, undort, félelmet vagy éppen szomorúságot. Emellett váltakozva semleges fotókat is bejátszottak, így biztosítva időről időre némi pihenőt az alanyok számára. Mindeközben funkcionális MR-vizsgálat révén követték nyomon a résztvevők agyi aktivitását, illetve azt is értékeltették velük, mennyire érzik magukat stresszesnek, felkavartnak a képek láttán.
Az így kapott eredményekből egy kettős, igen összetett rendszer képe rajzolódott ki, aminek központja valóban a hippokampusz volt, illetve annak kapcsolatai más agyi területekkel. Egyrészt a hippokampusz egy pozitív hálózatot alkotott a hipotalamusszal, a hippokampusz melletti tekervénnyel és az alsó halántéki tekervénnyel. Amikor ez a hálózat aktívabban működött, a résztvevők is stresszesebbnek érezték magukat. Emellett kimutatható volt egy negatív hálózat is a hippokampusz, a dorzolaterális prefrontális kéreg, a posztcentrális tekervény és a kisagy között. Amikor a negatív hálózat működése erősebb volt, csökkent az alanyok által megélt stressz erőssége.
Nagyon leegyszerűsítve tehát azt mondhatjuk, az érzelmi stressz szabályozását, ezáltal stressz-szintünket az határozza meg, hogy e két hálózat működése miként viszonyul egymáshoz. Habár ezzel még közel sem teljes a tudásunk arról, miként szabályozza a hippokampusz az érzelmi stresszt - nem is beszélve azokról a neurobiológiai mechanizmusokról, amelyekről szintén valószínűsíthető, hogy közrejátszanak ebben -, a kutatók azonban úgy vélik, felfedezésük hozzájárulhat a jövőben új típusú stresszkezelő eljárás kifejlesztéséhez.
Legjobban: