A skizofréniáról a legtöbb ember már hallott valamit - ha máshonnan nem, a filmekből, amelyekben ezek a betegek több személyiséggel rendelkező, ön- és közveszélyes emberek, állandó hallucinációktól szenvedve. A valóság azonban ettől távol áll, és nem is a betegek személyisége hasad szét, mindinkább a gondolataik és érzelmeik hullanak darabokra. Szerencsére a helyes kezelés mellett ma már jó eséllyel élhetnek önálló, teljes életet. Dr. Herold Róbert, pszichiáter, pszichoterapeuta szerint ebben a családnak is fontos szerep jut.
HáziPatika.com: A skizofrénia a legismertebb pszichiátriai betegség, amelyről mégis egy torz kép él a köztudatban. A legtöbben többszörös személyiségre, agresszív és közveszélyes páciensekre gondolnak, ha a betegség szóba kerül. Mit jelent valójában skizofrénnek lenni?
Dr. Herold Róbert: A skizofrénia kétségtelenül egy súlyos megbetegedés, mégsem egészen ugyanaz, mint ami a köztudatban él a betegséggel kapcsolatban. Az említett többszörös személyiség például egy egészen más kórkép, míg a skizofrénia esetében inkább arról van szó, hogy a személyiség válik széttöredezetté. Olyan alapvető funkciókat érint, mint az érzékelés, gondolkodás, hangulat, emlékezés, vagy viselkedés - mindazon dolgokat, amelyek hozzátartoznak az emberi létezéshez. Emiatt az érintett realitásítélete is megváltozik, és ha fellángol a betegség, egészen más viszonyítási pontokat kezd használni, mint egy egészséges ember. A realitásba nekik sokkal több dolog beleférhet.
HáziPatika.com: Magyarországon körülbelül mennyi embert érinthet a betegség? Mekkora azoknak az aránya, akikre nem lát rá az ellátórendszer?
H.R.: Korábban azt mondtuk, hogy a betegség előfordulása nagyjából 1 százalék a lakosság körében, függetlenül attól, hogy melyik régióban élünk. Manapság már kevesebbre, nagyjából 0,85 százalékra becsüljük, Magyarországon tehát nagyjából 80-85 ezer beteg él skizofréniával. Sajnos egy jelentős hányaduk ellátatlan, becslések szerint a magyar érintettek 30-35 százaléka kívül reked az ellátórendszeren és nem kap megfelelő kezelést.
HáziPatika.com: Az ellátatlan csoportnál a betegség enyhébb tünetekkel jár, amelyekkel a hétköznapokban is együtt tudnak élni?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
H.R.: Sajnos nincsen átfogó képünk az ellátásból kimaradó betegekről, éppen amiatt, hogy nem látja őket szakember. A nemzetközi adatok viszont inkább azt mutatják, hogy mindez nem feltétlenül azt jelenti, hogy valakinek enyhe lefolyású a betegsége, és ne szorulna kezelésre. Sőt! Amerikában például a kezeletlenek jelentős része a társadalom perifériájára szorul, hajléktalanná válik, vagy nagyon rossz körülmények között él. A kezelésből kimaradók esetében előbb vagy utóbb legtöbbször súlyosabb tünettan alakul ki.
HáziPatika.com: Milyen ezzel a betegséggel élni itt Magyarországon? Mennyire elérhetőek a legújabb terápiák, illetve mekkora társadalmi stigmatizáció sújtja a betegeket?
H.R.: Ez két fontos kérdés, amit érdemes különválasztani. A terápiák elérhetősége szempontjából összességében nem lehet panaszunk, szinte minden gyógyszer elérhető, amit világviszonylatban használnak az ellátásban. A gyógyszeres kezelésen túl szükség van azonban nem gyógyszeres, úgynevezett pszichoszociális ellátásra is, ebben a tekintetben pedig nagyobb a különbség az ellátás terén: bizonyos régiókban jó az ellátottság, míg másokban nem annyira. Főleg vidéken okoz ez gondot, pedig ez is egy nagyon fontos részét képezi az ellátásnak.
Társadalmi edukáció tekintetében azonban bőven akad még tennivaló, nagyon erős a betegség stigmatizációja Magyarországon, és ezen jó lenne változtatni. Sajnos még mindig nagyon negatív a betegség megítélése, a többség egy olyan állapotként gondol rá, ami előbb-utóbb "zsákutcába" vezet, rokkantság vagy szociális otthon lesz a vége. Szerencsére vannak pozitív törekvések: jó példa a skizofréniával élő páciens, Oravecz Dániel, aki civil aktivistaként tart felvilágosító előadásokat és a közelmúltban egy könyvet is publikált. Azon dolgozik, hogy minél többen megláthassák a betegség emberi arcát is, hogy minél többen megértsék mit jelent a betegséggel élni.
HáziPatika.com: Mennyire lehet az új kezelésekkel "kordában tartani", esetleg tünetmentessé tenni a betegséget?
H.R.: Megfelelő kezelés mellett az első időszakban a betegek legalább 80 százaléka teljesen tünetmentessé tehető, és így korántsem olyan negatív a betegség kifutása, mint ahogyan azt általában gondolják. A későbbiekben sajnos ez már nem így van, ezért nagyon fontos, hogy a skizofrénia legaktívabb, korai időszakában megfelelő kezelésben részesüljenek a betegek.
HáziPatika.com: A tünetek idővel a megfelelő kezelés mellett is súlyosbodhatnak?
H.R.: Erre nem egyszerű válaszolni, ugyanis a skizofrénia kapcsán még mindig rengeteg a kérdés. Annyi azonban biztos, hogy több alcsoportját is megkülönböztethetjük, így akár skizofréniákról is beszélhetünk, amelyek típusai eltérő kórképet tartalmaznak. Bizonyos típusánál már nagyon korán kialakulhatnak maradványtünetek, esetükben különösen fontos, hogy ne essenek ki az ellátásból. A skizofrénia egyik nagy tragédiája, hogy akár már késő tinédzser, vagy fiatal felnőttkorban kialakul, és ha rossz a lefutása, úgy a legszebb, legtermékenyebb éveket teheti tönkre. Fontos ezért, hogy mielőbb elkezdhessék az orvosok a kezelést. Az biztos, hogy a megfelelő fenntartó kezeléssel előzhető meg legbiztosabban a kezelés súlyosbodása.
HáziPatika.com: A másik gyakori tévhit a betegséggel kapcsolatban, hogy a kezelése szinte teljesen a kórházhoz és orvosokhoz köti a pácienseket.
H.R.: Ez természetesen nem igaz, sőt éppen az a cél, hogy minél ritkábban kerüljenek kórházba a betegséggel élők. Fontos, hogy elkerüljék a relapszusnak is hívott visszaesést, minél többször kiújul ugyanis a betegség, annál rosszabb lesz a kimenetele, és annál nagyobb a valószínűsége, hogy olyan tünetek maradnak vissza, amelyek már nem kezelhetőek. Ezt leginkább úgy tudjuk megelőzni, ha fenntartó kezelésben részesül a páciens, aminek lényeges aspektusa a tartós gyógyszeres kezelés - erre gyakorlatilag minden betegnek szüksége van. A korszerű antipszichotikumok biztosítani tudják azt az egyensúlyt, ami ahhoz kell, hogy a betegek visszatérhessenek a hétköznapjaikhoz. Mindezek mellett azonban az esetek nagy részében szükség van valamilyen pszichoszociális kezelésre is.
HáziPatika.com: Miért esnek ki a betegek ilyen nagy arányban az ellátásból?
H.R.: Egy olyan betegségről van szó, ami sok esetben nem jár úgynevezett betegségbelátással. Magyarán az akut állapot ideje alatt a páciensek nem érzik azt, hogy orvoshoz kellene fordulniuk, hiszen nem gondolják magukat betegnek. Az orvosoknak mégis meg kell nyerni őket a kezelés számára, hogy ennek ellenére is együttműködjenek. Ez legalább olyan fontos és nehéz feladat, mint maga a gyógyítás. Azt szoktuk egyébként mondani, hogy az első epizód után legalább két év tünetmentesség kell ahhoz, hogy meg lehessen próbálni elhagyni a gyógyszeres kezelést. Ez már önmagában is mutatja, hogy egy hosszú folyamatról van szó, ha azonban több epizód van, ez az időszak még jobban kinyúlik.
A skizofréniával élő pácienseknek ráadásul sokszor vannak olyan készségbeli hiányosságai, amelyeket javítani kell: meg kell például tanulniuk jól kommunikálni, interperszonális helyzeteket jobban megérteniük, de szükség lehet olyan alapvető készségek tréningjére is, mint a figyelem vagy a memória. Összességében tehát nagyon komplex terápiás ellátásra szorulnak.
HáziPatika.com: A családnak is komoly szerep juthat a beteg gyógyításában, hiszen ők nyújthatják a legbiztosabb támaszt. Az orvosnak a rokonokat, ismerősöket is be kell időnként vonni a kezelésbe?
Ez is érdekelhet
H.R.: Igen, a segítségük kulcsfontosságú, hiszen a család egy természetes szövetséges a gyógyításban. A betegek jelentős része a családjával él együtt, sajnos nagyon kevesen tudnak önálló életvitelt folytatni, tartós párkapcsolatot létesíteni, vagy saját családot alapítani. A betegség nem csak a közvetlen érintettre, de annak családjára is nagy érzelmi terhet ró, ők is traumatizálódhatnak a történtek miatt. Ebből a szempontból is fontos lehet, hogy az orvos a családdal is jó viszonyt alakítson ki, hogy információt adjon át a betegséggel kapcsolatban, ami segíthet abban, hogy jobban megérthessék, mi történik családtagjukkal. Fontos az is, hogy abban segítsük a családokat, hogy az otthoni kapcsolatok is kevésbé stresszel telítettek legyenek.
