A skizofrénia egy úgynevezett spektrumbetegség, különböző súlyosságú, illetve számos lehetséges tünetet magukban foglaló betegségek csoportját értjük alatta. Közös jellemzőjük, hogy a realitásérzék bizonyos szintű elvesztésével, érzékcsalódásokkal, téveszmékkel, érzelmi és tudatzavarokkal járnak együtt.
A skizofrénia kialakulásának pontos okai egyelőre nem tisztázottak maradéktalanul az orvostudomány előtt, mindenesetre ismert, hogy a tünetek megjelenésében a dopamin és a szerotonin nevű neurotranszmitterek, illetve egyéb idegi hírvivő molekulák anyagcsere-folyamatainak felborulása játszik közre. Éppen ezért a dopaminszint befolyásolása lehetőséget nyújt a tünetek enyhítésére, illetve a visszaesés megelőzésére is. Az e célra szolgáló antipszichotikumok jelentik a skizofrénia kezelésének elsődleges módját, bár érdemes hozzátenni, hogy a gyógyszeres terápia mellett fontos szerep jut a pszicho- és szociálterápiás megközelítésnek is.
A gyógyszeres kezelés Achilles-sarka
A betegség természetéből adódóan az érintettek gyakran nincsenek tudatában annak, hogy ők valójában betegek, és elutasítják vagy abbahagyják a gyógyszerszedést. Csakhogy a folyamatos kezelés elengedhetetlen a pszichés egyensúly kialakításához és tartós fenntartásához, a készítmények elhagyása után pedig hamar labilissá válhat a beteg. Ahhoz tehát, hogy a terápia megfelelő hatást fejthessen ki, először is el kell érni, hogy a szkizofrén beteg együttműködő legyen, minél inkább belássa és elfogadja betegségét, és hajlandó legyen bevenni az orvos által előírt gyógyszereket.
A skizofrénia kezelésére számos gyógyszer áll az orvos rendelkezésére, a beteg állapota, betegségének sajátosságai határozzák meg, hogy melyik készítményt választja az orvos. Vannak naponta szedendő tabletták, és rendelkezésre állnak olyan - hosszú hatású - készítmények is, amelyeket néhány hetente, havonta vagy évente mindössze négy alkalommal beadandó injekciók formájában kell alkalmazni. A tartós hatású injekciók egyik előnye, hogy heteken vagy hónapokon át egyenletes gyógyszerszintet biztosítanak. A betegnek nem kell mindennap a gyógyszer bevételével foglalkoznia, és a hozzátartozóknak is megnyugvás, hogy véletlenül sem maradnak ki napok a kezelésből. Akár tablettás, akár tartós hatású készítményt alkalmaz az orvos, a beteg együttműködésére minden esetben szükség van.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hozzátartozók a kezelés során úgy tudják segíteni skizofrén családtagjukat, ha elfogadóan, támogatóan, a lehető legtürelmesebben és tapintatosan fordulnak felé. A nyomásgyakorlás egyáltalán nem célravezető, a beteget inkább motiválni, biztatni kell. A helyes hozzáállás elsajátítását jól szolgálják a családterápiás foglalkozások, érdemes tehát ez ügyben szakember fordulni. Eközben a gyógyszerelést meghatározó kezelőorvos részéről fontos feladat a páciens és a családtagok részletes, érthető tájékoztatása a betegségről, a tünetekről és a kezelés módjáról, céljairól, megalapozva ezáltal a bizalomteljes terápiás kapcsolat kialakulását, egyszersmind fokozva a beteg együttműködő készségét.
Lehetséges mellékhatások
Mint minden gyógyszer, úgy az antipszichotikumok alkalmazása során is felléphetnek nemkívánatos mellékhatások. Érdemes persze megemlíteni, hogy a betegségtudat említett hiánya okán a skizofrén betegek olykor nem létező mellékhatásokra hivatkozva igyekeznek kivonni magukat a gyógyszerszedés alól, de betegségükből eredően is adódhatnak ilyen jellegű téveszméik az alkalmazott készítménnyel kapcsolatban. Ezzel együtt ténylegesen is jelentkezhetnek mellékhatások, amiket időben felismerve gyógyszerváltással, illetve a dózis módosításával korrigálható a probléma. A valós és a csupán a beteg által elmondott vagy érzett panaszok elkülönítése ugyanakkor - az orvosi tapasztalat mellett - a családtagoktól is magas fokú őszinteséget és együttműködést igényel az egészségügyi személyzettel.
Megelőzni a visszaesést
Ez is érdekelhet
A kezelés során szükség lehet még antiepileptikumok, a negatív tünetekkel (érzelmi élet elszegényedése, kiüresedettség érzése, motiváció hiánya, stb.) szemben pedig antidepresszánsok alkalmazására. Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy a gyógyszeres kezelés célja a skizofrénia tüneteinek visszaszorítása, a visszaesés megelőzése, illetve ezáltal az életminőség javításának megalapozása, egyben a veszélyes szövődmények kivédése. Elengedhetetlen tehát, hogy a kezelőorvos által meghatározott terápiát a beteg teljes mértékben betartsa, ami az esetek többségében csakis a hozzátartozók megfelelő segítségével valósulhat meg.
