Dr. Palik Éva

A cukorbetegség lényege az elégtelen inzulinhatás. Számos olyan genetikai szindróma, betegség, gyógyszer, toxin ismert, amely vagy az inzulin elválasztást vagy az inzulin hatását gátolja. Az így kialakuló diabéteszt nevezzük másodlagos cukorbajnak.

A 2-es típusú cukorbetegség igazi civilizációs betegség. Kialakulása szoros összefüggést mutat az elhízással és a mozgásszegény életmóddal. Előfordulási gyakorisága a jobb életkörülményekkel szinte járványszerűen nő.

Az 1-es típusú cukorbetegség inzulinhiányos állapot, ezért a kezelést annak pótlása jelenti. A korszerű inzulinkezelés lehetővé teszi, hogy a kezelés a lehető legjobban illeszkedjék a páciens életviteléhez.

Ha a 2-es típusú cukorbetegség kórlefolyása során a saját inzulintermelés minden mesterkedésünk ellenére elégtelenné válik, inzulinkezelés válhat szükségessé. Ez rendszerint tablettával kombinációban, a páciens életviteléhez alkalmazkodva történik.

2-es típusú diabéteszben az elsődleges gond nem az inzulin hiánya, ezért lehetőség van tablettás kezelésre. A készítmények fokozhatják az inzulin-elválasztást, csökkenthetik az inzulinrezisztenciát vagy elnyújthatják a szénhidrát-felszívódást.

Az inzulin a tápcsatornában lebomlik, ezért más módon kell a szervezetbe bejuttatni. A legkézenfekvőbb és legbiztosabb módszer a szúrás, de az ezzel járó kellemetlenségek, és a nem élettani adagolásmód miatt folyamatosan keresik az egyéb lehetőségeket.