Laboratóriumi kísérletek során felfedeztek az agyban egy speciális sejtkommunikációs hálózatot, amely arra késztette a laboratóriumi egereket, hogy az ízletes ételeket még akkor is tovább egyék , amikor már sokkal többet ettek a szükségesnél. Ez - az emlősök agyában megtalálható -sejtkommunikációs hálózat megmagyarázhatja, hogy miért nem tudjuk visszatartani magunkat attól, hogy kikotorjuk a jégkrémes doboz legalját is akkor, ha már dugig vagyunk. A szóban forgó sejtkommunikációs kapcsolat az evolúció "mellékterméke", azokban az időkben fejlődött ki, amikor a kalóriadús táplálék még sokkal ritkább volt, mint manapság, ezért az agyunk arra programozódott, hogy koncentráljon a kalóriadús táplálék minden grammjára, hisz bizonytalan volt, mikor juthatunk újabb magas kalóriájú táplálékhoz.
Alapvetően úgy fejlődött ki az agyunk, hogy a kalóriadús táplálékot nagyon finomnak tartsa és faljuk is be, mert az eltárolt energia kulcsfontosságú lehetett a túlélés szempontjából azokban az időkben, amikor majd szűkölködtünk a táplálékban. "Így jelzi agyunk, hogy ha valami igazán jó ízű, akkor az minden bizonnyal megéri az árát, tehát semmiképpen se hagyjuk félbe az evést" - fogalmazott a kutatást vezető Dr. Thomas Kash és Prof. Dr. John R. Andrews.
Mit jelent mindez a modern kor emberének?
Ha azon veszi észre magát, hogy falja a magas kalóriatartalmú ételeket, akkor ezt nem lehet egyszerűen csak az akaraterő hiányával magyarázni. Manapság már olyan világban élünk, amelyben sokkal több étel vesz minket körül, mint amennyire valójában szükségünk lenne.
Az angliai felnőttek 60 százaléka például túlsúlyosnak vagy elhízottnak minősül. Ám a jó hír az, hogy a tudósok már kezdik látni azt a lehetőséget, hogy miként lehet majd kikapcsolni azt a hedonista táplálkozási módot, amikor csupán élvezetből eszünk - a valós energiaszükségletünket messze meghaladó mennyiségű kalóriadús táplálékból. "Rengeteg nagy kalóriasűrűségű étel érhető el manapság folyamatosan, de még mindig nem veszítettük el az agyunknak azt a hálózatát, amely arra késztet minket, hogy annyit együnk, a mennyit csak bírunk " - magyarázta Dr. Kash.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Hogyan tovább?
A kutatók most egy kis fehérjét tanulmányoznak, amelynek köze lehet a hedonista táplálkozáshoz. A nociceptin jeladó molekulaként működik az idegrendszerben - és Dr. Kash laboratóriuma más kutatócsoportokhoz hasonlóan felfedezte, hogy ha blokkolják ennek a fehérjének a működését, akkor semmi nem tartja vissza a laboratóriumi patkányokat és egereket attól, hogy a szükséges energia megszerzése céljából rendesen táplálkozzanak - ám megállítja őket abban, hogy a magas kalóriatartalmú ételeket (csupán az íze miatt) feleslegesen megegyenek.
Most, hogy már megtalálták a jeladó molekulát, az a következő lépés, hogy a kezelést még célzottabbá tegyék. Úgy tárták fel az információáramlási folyamatot az agyban, hogy a nociceptin molekulához hozzákapcsoltak egy fluoreszkáló molekulát. Ez azt eredményezte, hogy a nociceptin körforgását elindító sejtek elkezdtek világítani. Az egyik feltárt körforgás mindig aktívvá vált, amikor az egereknek kalóriadús táplálékot adtak. Ez a folyamat az agy érzelmi központjában - a központi amygdalában - indul, úgy, mint a többi, táplálkozást szabályozó folyamat.
Amikor a tudósok körülbelül a felét törölték azoknak a neuronoknak, amelyek a nociceptint bekapcsolták ebbe az információáramlási folyamatba, akkor az egerek abbahagyták a mértéktelen zabálást, de még mindig elegendő táplálékot vettek magukhoz ahhoz, hogy fenntartsák a normál energiaszintjüket. Dr. Kash a következő magyarázatot adta: "A tudósok már régóta tanulmányozzák az amygdalát, amelyet kapcsolatba hoztak a fájdalommal, az idegességgel, a félelemmel, de a mi kutatási eredményeink azt emelik ki, hogy van más feladata is: mint például a patologikus evés szabályozása."
Természetesen sokára lesz realitás, hogy az orvosunk ezzel a módszerrel kezelje a túlevést. Most a következő lépés az lesz, hogy minden részletét megismerjék annak, ahogy ez a folyamat működik, illetve ahogyan a neuronok kategorizálják az ételeket jónak, rossznak, ízletesnek vagy gusztustalannak. Ezek az információk ugyanis potenciálisan használhatók lennének az elhízás és a beteges túlevés kezelésére is.
Legjobban: