A székrekedés legtöbbünk számára ismert jelenség: egy kutatás szerint hét emberből egynél előfordult már székrekedés. Miért számít a székrekedés, illetve az erről való beszélgetés vagy az ezzel való foglalkozás kínosnak?
A régi szép idők
A természetes jelenségek pszichológiai elfojtása a viktoriánus korra vezethető vissza, amikor a szexről és a "szexualizált" testrészekhez kapcsolódó testi jelenségekről való beszélgetést erőteljesen ellenezték és rosszallták. Bezzeg a római korban Britanniában nem számított az ilyesmi kínos kérdésnek, ahol a nyilvános vécékben volt egy vödör tengervíz, benne egy bot, a végén egy szivaccsal - a mai vécépapír korabeli változata!
Viccek a vécézésről
Változnak az idők, és most abban a szakaszban vagyunk, amikor a "tiltottnak" vagy "tabunak" minősített dolgok (mint például a vécézés) furcsa, perverz vonzerővel rendelkezik - és ezekkel a legjobban a humoron át lehet foglalkozni. Ez a folyamat az iskolában kezdődik, valószínűleg akkor, amikor először kell másokkal megosztanunk a vécét - és a humor jelentős mértékben segít legyőzni a kínos érzéseket. Ezenkívül az iskolában "csoportos elfojtás" alá kényszerülünk a vulgáris szavak tekintetében, különösen ha azok testi működésekre vonatkoznak. Ebben a környezetben társul új izgalom az olyan szavakhoz, mint a "puki" vagy a "fenék", mivel a felnőttek helytelenítik ezeket. Ezért olyan nagy az érdeklődés a fenék körül manapság, és ezért számítanak olyan szórakoztatónak a fenékkel kapcsolatos dolgok és az ilyen témájú malac viccek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A férfiak és a fenekük
A fenekünk sokszor zavarba ejt minket bizonyos hangok és szagok kibocsátásával, ami szerény állati származásunkra emlékeztet minket. Ezeket a dolgokat nem igazán tudjuk befolyásolni, mivel az akaratlan idegrendszer részei. A szégyen elkerülésének, a magunktól való eltávolításnak és a befolyásolhatatlan dolgok kézbentartására tett kísérletnek az egyik módja a humor. A férfiak ügyesebben használják a humort a fenékkel kapcsolatos témákban, mint a nők: ennek az lehet az oka, hogy a férfiak esetében mindig elfogadhatóbb volt a társadalom szemében a nyersebb oldaluk kifejezése, különösen ha ez csoportban történik. Ha a társadalomban a férfi az uralkodó nem, ők félelem vagy társadalmi rosszallás nélkül felvállalhatják testi működéseiket, sőt, még versenyezhetnek is más férfiakkal - így alakultak ki a vécézéssel kapcsolatos viccek.
A nők és a fenekük
A nőktől a társadalom (különösen a viktoriánus korban) általában visszafogottabb és "hölgyekhez méltó" viselkedést vár. Ezért lehetséges, hogy a nők számára a nyilvános helyen történő szellentés vagy "fingás" a mai napig rendkívül kínosnak számít, míg a férfiak a saját szellentésüket vagy fingásukat elképesztően szórakoztatónak találják. A nők akkor menekülhetnek meg a bélmozgásuk miatt kialakuló komoly szorongástól, ha jobban megismerik a saját testüket és egészségüket (a női biológia, mint például a menstruációs ciklus és a terhesség segít ebben).
Testi reakciók
Ezenkívül mindig is voltak (habár ma már kevésbé vannak) társadalmi különbségek: minél alacsonyabb fokán állt valaki a társadalmi ranglétrának, annál kevesebbet veszíthetett, ha a belekkel és fenékkel kapcsolatos, társadalmilag helytelenített megnyilvánulásai voltak. Mivel a nőket arra tanítja a társadalom, hogy jobban figyeljenek mások rosszallására, náluk általában a férfiakhoz képest több külső jele van annak, ha "kínosnak" vagy "tabunak" tartott témák kerülnek szóba - mint például a székrekedés. A férfiaknál könnyebben pirulnak el, szegezik tekintetüket a padlóra, érintik meg saját testüket, arcukat vagy hajukat, vagy fordítanak hátat. A férfiak inkább a humort alkalmazzák vagy csendben maradnak.
A székrekedés és a munka
A székrekedéssel kapcsolatban a vizsgálat kimutatta, hogy a férfiak ezen a területen mélyebb bizonytalanságot élhetnek át: a székrekedés a férfiak munkahelyi teljesítményét kétszer annyira befolyásolja, mint a nőkét, és a nőknél jobban kerülik a munkahelyi vécét. Nyilvánosan a férfiak többet viccelődnek ezzel a témával, de ha közvetlenül érinti őket, inkább csendben szenvednek! Lehet, hogy az iskolai nyomás, hogy minél humorosabbak legyenek, meggátolja a férfiakat abban, hogy jobban megismerjék a saját bélrendszerüket és az ezzel kapcsolatos problémákat.
A személyiség és a székrekedés
A személyiség és a székrekedés között érdekes kapcsolat van. A legtöbb ingerületátvivő anyag, amelyet az agy az információ továbbítására használ, a gyomor-bélrendszerben is termelődik. A szerotonin egy fontos ingerületátvivő anyag, és különösen is jelentős a szerepe a depresszióban és a migrénes fejfájásban. A bélrendszerben tízszer annyi szerotonin termelődik, mint az agyban, tehát nem nehéz észrevenni, hogy egy bélrendszerben lezajló változás érintheti az agy működését is. Megfigyelték, hogy a krónikus székrekedésben szenvedők gyakran idegesek, ingerlékenyek, merevek és nehéz velük kijönni. Ezzel szemben a jó bélműködéssel rendelkező emberek nyitottabbak, nyugodtabbak és elégedettebbek magukkal.
A székrekedés megszüntetése
Jóllehet az étrend és az életmód nem számítanak a székrekedés legfontosabb okainak, mégis tanácsos egészségesen élni, kiegyensúlyozottan táplálkozni (friss zöldség, gyümölcs és magvak fogyasztása), elegendő mennyiségű vizet inni (legalább nyolc pohár naponta) és rendszeresen mozogni (pl. sétálni). A székrekedés tüneteinek elkerülésében sokat segít, ha a székelési inger jelentkezésekor azonnal vécére megyünk. Segíthet továbbá, ha szánunk külön időt reggeli vagy vacsora után, amikor zavartalanul tölthetünk egy kis időt a vécén.
Legjobban: