Az emésztés egyénenként változó folyamat, amely során szervezetünk az elfogyasztott ételt felhasználható tápanyagokká bontja. A székrekedés tulajdonképpen egy tünet, amelynek oka lehet betegség, szervi károsodás, gyógyszer-mellékhatás, testi- és pszichés tényezők (idősebb életkor, testmozgás hiánya, kiszáradás, nem megfelelő étrend, stressz, székelési inger figyelmen kívül hagyása, stb.). A székrekedés gyakori probléma, főleg a nők körében. Nemcsak a személyes jó közérzetet befolyásolja, hanem olyan járulékos tüneteket is okoz, mint a renyhe bélműködés, puffadás, görcs, fejfájás és fáradtság.
Milyen az egészséges székletgyakoriság?
Régebben úgy gondolták, hogy a napi egy széklet az egészség feltétele. A modern orvoslás azonban bebizonyította, hogy ez nem így van. Az hogy mit fogadunk el normálisnak tág határok között mozog. A székletürítés normál gyakorisága még egészséges emberek körében is változó. A naponta többszöri (háromszori) székletürítés vagy a napi egyszeri ugyanúgy normális, mint a heti háromszori. Gyakorisága sok mindentől függ. Például függ az étkezésünktől, a napi mozgásmennyiségtől, leterheltségünktől, a bennünket ért stresszhatásoktól stb. A napi székletürítés tehát nem feltétlenül garanciája a megfelelő bélműködésnek.
Mikor beszélhetünk székrekedésről?
Már a székrekedés meghatározása is problémás: mivel az érintettek nagy része már magát az erőlködést is székrekedésnek tekinti. Ebből is látható, hogy a székrekedésben szenvedők a szorulást a széklettel kapcsolatos egyéni elégedetlenségük alapján fogalmazzák meg. Székrekedésről beszélnek, ha erőlködnek, ha kemény a székletük, ha nehezen tudnak székletet üríteni, ha az egyes székelési kísérletek eredménytelenek, vagy ha úgy érzik, részben, vagy nem teljesen tudnak székletet üríteni.
Ugyanakkor orvosi értelemben a legfőbb kritérium, hogy a megelőző egy évben legalább 12 héten át a következő tünetekből kettő vagy több teljesüljön:
- heti három alkalomnál kevesebbszer van spontán székletürítés,
- a székletürítés több mint egynegyedében erőlködni kell a kiürítéshez,
- a székletürítés több mint egynegyedében kemény székletet ürít a beteg,
- a székletürítések több mint egynegyedében elégtelen kiürítés érzete marad fenn,
- a székletürítések egynegyedében a széklet elakadását érzi a páciens a végbél valamely szakaszán,
- ujjal kell segíteni a széklet távozását a székletürítések több mint egynegyedében,
- heti három alkalomnál kevesebbszer van spontán széklet,
- hashajtó nélkül nincs laza széklet.
A fenti feltételek fennállásakor gyanakodhatunk, hogy székrekedésünk van. Székrekedéshez vezethet a bélmozgások zavara, a székletürítési reflex gyengülése, változások a bél vagy a környező szervek szerkezetében, amelyek akadályozhatják a bélben a béltartalom továbbhaladását a végbél felé. A székrekedéssel együtt járó tünetek igen változatosak lehetnek és nagymértékben függnek a háttérben meghúzódó betegségtől.
Mik a székrekedés jellemző tünetei?
Nagyon kemény, száraz, kis mennyiségű széklet valamint olyan érzés, hogy a végbél nem ürült ki teljesen, a székrekedésben szenvedő betegek többségénél megtalálható. Időnként a betegek teltségérzésről és fájdalomról panaszkodnak, amely akkor csökken, amikor a széklet vagy a gázok távoznak. A hasi feszülés is zavaró tünet, ezt a bélbaktériumok által termelt gázok felszaporodása okozza. A gáz nem tud távozni, mivel a vastagbelet elzárja a széklet.
Néhány betegnél szorulásos hasmenés alakul ki, amely akkor jön létre, ha a bélműködés már hosszabb ideje leállt; ekkor a széklet végül is feloldódik a bélfal által az irritáció következtében kiválasztott nyálkában. A székrekedéses betegeknél jelentkezhet étvágycsökkenés és hányinger, előfordul fejfájás, általános ingerlékenység, rossz hangulat és alvászavar is. A hosszan tartó székrekedés bőrelváltozásokat is okozhat: a bőr sápadt, gyakran sárgás árnyalatú, petyhüdt lesz, elveszti rugalmasságát.
Mit kell tudni az időskori székrekedésről?
Idősebbeknél a székrekedés két és félszer gyakoribb, mint fiataloknál. A bélperisztaltika károsodik és a székürítésben részt vevő hasizmok gyengülnek. Az időseknél a gyógyszerszedéshez kapcsolódó székrekedés is gyakori. Időseknél sokkal gyakrabban alakulnak ki kemény székletrögök, mint fiataloknál, s ez a bélben fekélyek kialakulásához vagy teljes elzáródáshoz vezet.
Mit tehetünk hosszú távon?
Nem érdemes megvárni, hogy a heveny székrekedés krónikus szorulássá alakuljon, mert ez a végbél és végbélnyílás különböző betegségeihez vezethet (pl. vastagbélgyulladás, aranyér, a végbélnyílás berepedése stb.). A kőkemény széklet a bélben sebeket és fekélyeket okozhat, extrém esetekben teljes bélelzáródás alakul ki, amely miatt sebészeti beavatkozásra van szükség.
A székrekedés megelőzése
Heveny fertőző megbetegedéseknél, súlyos szívbetegeknél, valamint ágyhoz kötött betegeknél a szorulás megelőzésében fontos szerepe van az elegendő folyadékbevitelnek, gyümölcsök, zöldségpépek, kompótok, gyümölcslevek és savanyított tejtermékek fogyasztásának, az ágynyugalom lehetőség szerinti lerövidítésének. A természetes székürítési reflexek elvesztésével járó szorulás néha már gyermekkorban jelentkezik.
Ez is érdekelhet
A gyermekek megtanítása a határozott időben történő székürítésre fontos a habituális (szokásos) szorulás kialakulásának megelőzésében, amelyet az ingerek hiánya vált ki. Fontos lehet az is, hogy a székürítési ingert ne nyomják el a gyerekek. A mindennap azonos időben történő székürítés (reggel vagy étkezés után) valamint a fizikai aktivitás, elsősorban a mozgás, a reggeli torna, séta, a vízi sportok szintén fontosak a szorulás megelőzésében.
Legjobban: