Mi az IBS?
A tudomány olyan rendellenességként tartja számon az irritábilis bél szindrómát, amely a bélcsatorna működésének zavarát jelenti, azaz az emésztőrendszerünk nem tudja ellátni a feladatát. A nehézséget az okozza, hogy emögött szervi eltérés gyakorlatilag nincs. Ráadásul rendkívül gyakori betegség, egyes felmérések szerint akár minden ötödik ember szenved tőle. És bár gyakorlatilag bármilyen életkorban előfordulhat, megfigyelések szerint a 35 év alatti nőknél a legjellemzőbb.
Székrekedés vagy IBS?
A krónikus székrekedést és az irritábilis bél szindrómát úgy lehet legjobban elkülöníteni, ha megfigyeljük a tüneteket. Sok a közös: maga a székelési nehézség is az egyik fontos panasz, amely alapján az IBS-t diagnosztizálják. Ezt pedig gyakran kíséri görcsös hasi fájdalom, nyomásérzés és puffadás is. Egy IBS-sel küzdő betegnél azonban az is gyakori, hogy a napokig, vagy akár hónapokig is tartó szorulásos fázist hasmenéses fázis váltja fel. Ezen kívül a ismertetőjelek között sokszor szerepel gyomorégés, nyelési zavar, korai teltségérzet, émelygés, hányás, fokozott bélgázképződés, illetve az, hogy a páciens nem tudja visszatartani sem a szellentést, sem a böfögést. Mindehhez társulhat még felszívódási probléma, amelynek eredményeképpen az érintettek jelentősen lefogynak, sőt, az immunrendszerük is legyengül. A szakemberek tapasztalatai szerint az irritábilis bél szindróma ráadásul nem emésztőszervi gondokat is okozhat. A betegek félelemérzettel, depresszióval is küzdenek, állandóan levertnek érzik magukat, nehezen tudnak koncentrálni, képtelenek este elaludni, így nem pihenik ki magukat, és folyamatosan fáradtak, fáj a fejük és nem ritkán még a hátuk is.
Mit tudunk az IBS és a székrekedés okairól?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az irritábilis bél szindróma hátteréről leginkább csak feltételezéseket tudnak mondani a szakemberek. Kulcsfontosságúnak tartják az egyik idegi hírvivő anyag, a szerotonin jelenlétét, vagy esetleges hiányát, hiszen ezáltal sérülhet az agy és a belek közötti információcsere. Úgy gondolják, hogy kialakulásában szerepet játszhatnak a bélmozgások zavarai, az, ha valaki eleve érzékenyebb emésztőrendszerrel rendelkezik, ha a belekben élő baktériumflóra összetétele eltér a többségétől, illetve az is, ha gyulladásos folyamatok vannak a szervezetében. Sőt, azt sem zárják ki, hogy a lelki tényezők is jelentősen befolyásolják a tüneteket. Azaz a panaszok stressz és bizonyos ételek hatására súlyosabbak lehetnek. Az ennél sokkal egyszerűbb székrekedés megjelenésének azonban elsősorban életmódbeli okokat tulajdonítanak. Leginkább a rostszegény táplálkozással és a rendszeres sport hiányával hozzák összefüggésbe a kialakulását.
Milyen vizsgálati módszerek állnak rendelkezésünkre?
Azt, hogy székrekedésről vagy a sokkal bonyolultabb és súlyosabb irritábilis bél szindrómáról van-e szó, nem egyszerű meghatározni. Az orvosok mindenekelőtt alaposan feltérképezik a páciens kórtörténetét. Fontos tudni ugyanis, hogy a panaszok mikor és hogyan kezdődtek, illetve hogy a szoruláson túl más tüneteket is észlelt-e magán a beteg. Ezután különböző vizsgálatok következhetnek. Gyakran javasolnak a szakemberek endoszkópos beavatkozást, amikor akár a teljes vastagbélszakaszt is feltérképezhetik egy vékony, rugalmas, kis kamerával felszerelt cső segítségével. A klasszikus módszerek közé tartozik a teljesen fájdalommentes hasi ultrahang is. A gasztroenterológus legtöbbször arra is kíváncsi, hogy van-e a betegnek bármilyen ételintoleranciája. Előfordulhat ugyanis, hogy nem tudja megemészteni a laktózt, azaz a tejcukrot, vagy cöliákiás, köznapi néven lisztérzékeny. Sok mindent ki lehet deríteni a széklet laboratóriumi körülmények között történő elemzéséből, esetleges tenyésztések elvégzéséből is.
Mit tegyünk, hogy jobban legyünk?
Akár székrekedéssel, akár irritábilis bél szindrómával állunk szemben, egy-két javaslatot érdemes megfogadni. Mindenekelőtt fogyasszunk elegendő folyadékot, lehetőleg vizet. Ezzel ugyanis biztosíthatjuk, hogy az emésztőrendszerünk megfelelően hígíthassa a székletünket. Ha eddig húson, tésztán és kenyéren éltünk, azaz túl magas volt a szénhidrát-, a fehérje-, és a zsírbevitelünk, sürgős változtatásra van szükség a rostban gazdag élelmiszerek (zöldségek és gyümölcsök) javára. Ezen kívül sportoljunk, hiszen a fizikai aktivitás sokat segít abban, hogy a mozgás segítségével ki tudjuk juttatni a szervezetünkből a salakanyagokat. Vezessünk étkezési naplót, amelynek használatával könnyebben kiszűrhetjük, mely ételek okoznak számunkra emésztési panaszokat.
Ez is érdekelhet
Ha sokszor érezzük puffadtnak magunkat, kerüljük a szénsavas üdítőitalokat, valamint a "k"-betűs zöldségeket: karalábét, karfiolt, káposztát. Székrekedés esetén alkalmazhatunk patikában recept nélkül is beszerezhető enyhe, prebiotikus hatású hashajtókat, hasmenés esetén pedig hasfogó készítményeket. Ha a kezelőorvosunk szükségesnek látja, erősebb, vényköteles gyógyszereket is felírhat. Ezek között szerepelhetnek székletlazítók vagy hashajtók, illetve fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású medicinák. Görcsös hasi fájdalom esetén elsősorban papaverin és drotaverin hatóanyagú tablettákat, vagy antropinszármazékokat alkalmaznak. A hasmenést úgynevezett adszorbensekkel, például aktív szénnel lehet mérsékelni. Ha a bélmozgás aktivitását szeretnénk csökkenteni, loperamid és difenoxilát hatóanyagú szereket is szedhetünk. Székrekedés esetén pedig gyakran különböző sókat, magnézium-szulfátot, nátrium-szulfátot, illetve kálium-nátrium-tartarátot javasolnak az orvosok.
Legjobban: