Az emésztési zavarok vezető tünetei a gyomorral kapcsolatosak, például a savtúltermelés okozta égető érzés, a puffadás és a böfögés. A kezelés az életmódbeli változtatásokon kívül (diéta, a dohányzás csökkentése vagy abbahagyása stb.) savkötő vagy savcsökkentő, valamint puffadás és görcsök elleni gyógyszerekből áll.
Gyomorhurut
A gyomorhurut a gyomornyálkahártya heveny gyulladása (gastritis acuta). A heveny forma különféle élelmiszerek hatására, savak és lúgok okozta helyi elváltozások, allergiás eredetű, esetleg vírus okozta gyulladások nyomán figyelhető meg. Vezető tünetként hányás, gyomorégés, bűzös lehelet és hasmenés jelentkeznek. Az idült gyomornyálkahártya-gyulladás a szájban zajló gyulladások, a helytelen étkezési szokások, a dohányzás, az alkoholfogyasztás vagy a fűszerek okozta irritáció következtében jön létre. A betegség gyomor (és néha bélrendszeri) panaszok (hányinger, felböfögés stb.) formájában nyilvánul meg. Az idült gyomornyálkahártya-gyulladás talaján olykor rosszindulatú folyamat (rák) alakulhat ki a gyomorban. A kezelés nem lehet hatásos a kiváltó tényezők radikális megszüntetése nélkül, amit savlekötők, nyálkahártya bevonók egészítenek ki.
A bélelzáródás
Bármi legyen is az ok, a bélelzáródás tünetei igen szembeötlők és könnyen felismerhetők. A szakaszonként jelentkező görcsös hasi fájdalom általában egyik pillanatról a másikra villámcsapásszerűen jelentkezik. Ritkán fordul elő, hogy a fájdalom fokozatosan alakul ki. A széklet és a gázok nem távoznak, haspuffadás (meteorizmus, a béllumenben történő gázszaporulat) lép fel. Magas elzáródás esetén epés béltartalom kihányása következik be. Ezt a képet folyadékvesztés, szapora szívverés (tachikardia), alacsony vérnyomás és teljes kimerülés teszi teljessé. A belgyógyászati kezelés folyadékpótlásból, és többé-kevésbé antibiotikus kezelésből áll. Az esetek többségében sebészi beavatkozásra is sor kerül. Gyakran sürgősségi ellátás keretében kell a műtétet elvégezni, mert az elszorított bélkacs 5-6 órán belül elhal.
Hashártyagyulladás
A hashártyagyulladás vészjelei: a hasfal kemény, feszes (deszkagyomor), széklet és szelek nem távoznak, hányás, fej- és hasfájás, légzészavar, szapora pulzus, hideg homlok és kéz, sápadtság. A hashártyagyulladás hátterében többféle ok is állhat: bélátfúródás (pl. fekély vagy féregnyúlványgyulladás miatt), a szabad hasüregben keletkező, kezdetben körülírt, majd továbbterjedő gyulladásos folyamat (pl. vakbélgyulladás, petefészek-gyulladás, mellhártyagyulladás), a bélfalon átjutó kórokozók (pl. bélelzáródás esetében), traumák.
A kórjóslat attól függ, hogy milyen gyorsan kezdődik el a kezelés, amit minden esetben intenzív ellátásban jártas szakembernek kell meghatároznia. Az esetleg szükséges sebészi beavatkozást a lehető legsürgősebben el kell végezni.
Tébécés hashártyagyulladás
Nagyon ritkán fordul elő, a Koch-baktériumok okozta, általában tüdőtuberkulózist kísérő (heveny vagy idült) betegség. Az esetek többségében elegendő a hasüreg (hashártya) megnyitása, és a folyamat - amennyiben valóban tébécés eredetű - spontán gyógyul (ugyanis a Koch-baktérium levegőn elpusztul).
Szájnyálkahártya-gyulladás
Leggyakrabban felületes, ritkán aftás vagy elhalással járó gyulladásról van szó. A felületes gyulladás a rossz szájhigiéné, bizonyos anyagokkal (pl. dohány) való érintkezés, egyes fertőző betegségek (kanyaró, skarlát), fémmérgezések (ólom, arzén) következménye. A gyulladás körülírt, az ínyre, a szájpadra vagy az egész szájüregre kiterjedhet. A kezelés a kiváltó anyagok kerüléséből és speciális szájöblítő oldatokból áll.
Az aftás gyulladást a herpeszes hólyagokhoz hasonló, az ajkakon, a nyelvcsúcson és a szájüregben elhelyezkedő elváltozások hozzák létre. A kiváltó ok nehezen meghatározható. A helyi kezelés szájöblögetésből áll.
Ez is érdekelhet
Az elhalással járó szájgyulladás ritkán fordul elő, és főleg gyerekeken jelenik meg egyes fertőző betegségek nyomán. Kezelése lokális és általános beavatkozást egyaránt igényel, az antibiotikumok alkalmazása elengedhetetlen. 33. sz.
Legjobban: