Az egészségmegőrzés folyamatában a korszerű, kiegyensúlyozott táplálkozás, a munka és a pihenés optimális aránya, a megfelelő fizikai aktivitás mellett fontos szerepe van a testi-lelki egyensúly megteremtésének is.
Étkezési szokásainkat két mechanizmus irányítja: egyik tisztán élettani reflex, a másik lelki mechanizmus, amit a társadalmi-kulturális környezet befolyásol. Ezek játszanak szerepet az éhségérzet létrejöttekor, az étvágy felkeltésekor és a jóllakottság kialakulásakor.
Élettani és lelki mozgatók
A táplálkozásnak rövid és hosszú távú szabályozását különböztetjük meg. A rövid távú szabályozás a hipotalamuszban történik, ugyanis itt található a teltség- és az éhségérzet központja. A szabályozás egyéb ingerektől is függ, például a szagló- és ízlelő-, a keringési, a hőfokszabályozási ingerektől. A hosszú távú szabályozás a zsírszövet vastagságával és annak anyagcseréjével függ össze. A zsírszövet tájékoztatja az illetékes agyi központot, amely "bekapcsolja" a "testsúlyszabályozót", vagyis biztosítja a szervezet többé-kevésbé állandó testtömegét, nagyjából azonos energiabevitel mellett.
Táplálkozási zavarok gyakran jelentkeznek társadalmi körülmények függvényeként. Az ősi hagyományok, a társadalmi-kulturális környezet, a helyi szokások vagy a vallási előírások meghatározóak az étkezés szabályozásában (pl. a sertéshús vagy az alkoholfogyasztás tilalma stb.). A táplálkozás megválasztását bizonyos törekvések is irányítják, ilyen például a fejlődő országok tehetős lakossága körében a hízásra való törekvés, amihez egyfajta - rosszul értelmezett - tekintélyt társítanak. Ezzel szemben az ún. jóléti államokban a sportosan karcsú, inkább sovány alak számít ideálisnak, azt sugallva, hogy az illető egy "menő" társadalmi csoport tagja. Nem csak fiataloknál és felnőtteknél, hanem már kisbabáknál is jelentkezhetnek étkezési zavarok. Buknak, hánynak, sőt stressz hatására gyomorkapugörcs is kialakulhat náluk. A gyermekkori túlsúly összefügghet a család táplálkozási szokásaival is, ilyenkor az étrend alapvető megváltoztatása az egész család számára hasznos. A táplálkozási szokásokat befolyásolják a - néha kóros természetű - szülő-gyermek kapcsolatok is. Ha a kisgyermek etetése, elhalmozása édességekkel a szeretetteljes törődést igyekszik pótolni, és nem a valós tápanyagszükségletet elégíti ki, akkor ez a gyermekkori magatartás rögzülhet, és majd felnőttként is a lelkileg nehezen viselhető élethelyzetekben mindig étellel, nassolással fogja "kárpótolni" magát. A szorongó embereknél megfigyelhető rágcsálás, indokolatlan mennyiségű étel elfogyasztása a lelki kiegyensúlyozatlanság tünetei.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Anorexia nervosa
Az anorexia inkább az evés visszautasítását jelenti, mint az étvágy elvesztését. Életveszélyes lesoványodáshoz vezethet ez a zavar. Főleg fiatal nőknél és serdülő lányoknál tapasztalható, akik korunk túlreklámozott "nőideáljának" valószínűtlenül filigrán alkatát szeretnék elérni. Van, aki egész életében anorexiás marad, ezt példázza Erzsébet királynő (Sissi) életmódja is. A táplálkozási zavarok e legismertebb formájánál a beteg megvonja magától az evés és a jóllakás élvezetét. Alig eszik, lefogy, ugyanakkor sokat sportol, s az élet számos területén nagyon becsvágyó.
Az anorexiásak tartózkodók és nem nyílnak meg másoknak. Ugyanakkor odaadással gondoskodnak környezetükről, szívesen készítenek bőséges ebédeket, vacsorákat vendégeiknek. Amit maguktól megvonnak, azt szinte erőszakkal tukmálják rá embertársaikra. Állandó fogyásukról különféle étvágycsökkentőkkel, víz- és hashajtókkal gondoskodnak. Tagadják gyakran életveszélyes soványságukat, és még akkor is kövérnek tartják magukat, ha testsúlyuk jóval alatta marad az átlagosnak.
Az anorexia leggyakrabban a 10 és 30 év közötti lányok és nők körében fordul elő, fiúknál, fiatalembereknél ritkábban. Többnyire a serdülőkor elején kezdődik, ami egybeesik a női szerep tudomásulvételével. Az érintettek családjában gyakran elfojtják és agyonhallgatják a konfliktusokat. A családtagok titkolják egymás előtt érzéseiket, különösen a vonzódást és a szeretetet. Gyakran az anya uralkodik, az apa visszavonul a hétköznapok problémáitól. A ilyen családban élő kislány "rossz viszonyban" van a testével, mondhatni "elutasítja" azt. Étkezési zavarával is a "világtól való visszavonulást" jelzi, mely ugyanakkor segélykiáltás a környezetéhez. Ahogy fogy, "egyre kevesebb", és legszívesebben egészen eltűnne: tehát halálra éhezteti magát.
Száz anorexiás közül tíz valóban éhen hal, ha nem segítenek rajtuk idejében megfelelő kezeléssel. Az éhezés miatt a havi vérzés is kimaradhat. A leánygyermek tudattalanul és jelképesen ezzel is tiltakozik az oly ijesztően megtapasztalt "felnőtt világba" való belépés ellen. Elenyészően kevés anorexiás jelentkezik magától kezelésre. Többségük tagadja a kezelés szükségességét, és nem találja kórosnak soványságát. Súlyos esetben kényszertáplálásnak kell alávetni, hogy testileg-lelkileg egyaránt javítani lehessen az állapotán. A gyógykezelést intézeti feltételek között kell megkezdeni, és minden esetben be kell vonni a családot is. Az intézményből való elbocsátás után a terápiát célszerű egy öntevékeny csoport keretében folytatni.
Bulímia
A bulímia vagy farkaséhség, kínzó táplálkozási zavar: az érintett tagadja a törődés, a szeretet iránti vágyát, s mintegy "elvágja" magát saját érzelmi életétől. Nagyon szenved a gyengéd érzelmek önmagára kényszerített hiányától. Bizonytalan és ugyanakkor lobbanékony. Feszült állapotban kényszerevéssel és nagy tömegű élelmiszer "agresszív" bekebelezésével nyugtatja és jutalmazza magát, utána pedig bűntudat, szégyenérzet és önmegvetés gyötri fegyelmezetlensége miatt. Büntetésül arra kényszeríti magát, hogy mindent kihányjon. Minthogy az elfogyasztott étel nem emésztődik meg, a bulímiások a hatalmas ételmennyiségek elfogyasztása ellenére is többnyire normálsúlyúak. Gyomorfájás és menstruációs zavar is jelentkezhet a bulímia által kiváltott krónikus stressz következményeként.
Tízszer annyi fiatal nő szenved bulímiában, mint férfi. E betegség gyakori oka, hogy az érintett téves képet alkot önmagáról és testéről. A bulímiások hajlamosak a depresszióra. A korai szülő-gyermek kapcsolat emlékei, élményei vagy problémái jóval később is okozhatnak zavarokat, például ha a családban nem lehetett kellemes körülmények között jóllakni, hanem az evés dicsérettel vagy büntetéssel kapcsolódott össze. "Jó" gyerek az efféle családokban az, aki ellenvetés nélkül "kitakarítja" a tányérját, még akkor is, ha már jóllakott, és úgy érzi, hogy egy falat sem megy le a torkán. A "jó" gyerekeket megdicsérik, megajándékozzák, a "rosszaknak" koplalniuk kell, vagyis az evés alapvető szükségletből nevelőeszközzé válik.
A terhesség átmenetileg megszüntetheti a bulímiát, mert az anya testében növekvő gyermek kitölti a hiányérzetet. A szülés után azonban többnyire megint jelentkezik a farkaséhség.
A zavar oka gyakran gyermekkori traumában rejlik: nemi erőszak, súlyos veszteség, a szülők részéről megnyilvánuló közöny vagy ridegség. Az újabb traumától való félelmében a bulímiás az elszenvedett hiány vagy elviselt sérelem miatti haragját önmaga ellen fordítja. A bulímiások többnyire maguktól keresnek fel egy pszichiátert, annyira szenvednek panaszaiktól.
Elhízás
Orvosi szempontból akkor beszélünk elhízásról, amikor testsúlyunk több mint 20%-kal túllépi az ideális testtömeg-indexet (testtömeg-index = a méterben kifejezett testmagasság négyzete osztva a testsúllyal; ha a kapott szám 20 alatt van, sovány, ha 20,1 és 25 között, normál, ha 25,1 és 30 között, testes és ha 30 fölött, akkor elhízott az illető). Az elhízás két tényezőtől függ: az öröklődő hajlamtól és a gazdasági-társadalmi körülményektől. Az öröklődő hajlam csak akkor nyilvánul meg, ha kedvezőek a gazdasági-társadalmi tényezők is. Bizonyos körülmények kedveznek az elhízásnak: ilyen a stressz, ami megzavarja az étkezési ritmust, az energiafelhasználás hirtelen csökkenése, például a sport abbahagyásakor, a dohányzás elhagyása, a nőknél a menopauza, férfiaknál a családalapítás utáni "megállapodott", kényelmes életmód. Elhízás figyelhető meg olykor lelki konfliktusok, depressziós periódusok vagy ideggyógyászati kezelések (nyugtatók) után is.
Az elhízás sajnos nemcsak esztétikai probléma, hanem az egészséget is veszélyezteti. A férfiaknál gyakoribb az elhízás mellkasi, hasi formája (pocak), amit alma típusként emlegetnek. A nőknél a körte típusú elhízás a gyakoribb, amit főleg a csípőre, combokra rakódott zsírpárnák jellemeznek. A kétféle elhízás gyakran keverten jelentkezik és ránézésre nem könnyű megkülönböztetni. 29. szám
