A gyomorégés kellemetlen, ám meglehetősen gyakori probléma. Becslések szerint minden harmadik egészséges felnőtt – akinél a gyomorégés nem valamely betegség kísérő tünete – havonta legalább egyszer szembesül a problémával. Elég egy késői, zsíros vagy fűszeres lakoma, esetleg bizonyos, gyomorégésre hajlamosító ételek fogyasztása, és máris jelentkezhetnek a kellemetlen tünetek: a gyomortáj környékén, illetve a szegycsont mögött és alatt tapasztalt égő, maró érzés, amit gyakran savanyú vagy keserű íz, esetleg fájdalom kísér. Ezek akkor jelentkezhetnek, ha a gyomorban termelődő, a táplálék lebontását és emésztését segítő sav szabadon áramlik vissza a nyelőcső alsó részébe, irritálva annak érzékeny nyálkahártyáját.
Ha a gyomorégés csak időszakos, az érzékeny terület viszonylag hamar regenerálódik, a tünetek pedig maguktól elmúlnak. Ám ha a gyomorsav állandó gyulladást okoz a nyálkahártyán, a gyomorégés állandósulhat. Ennek hátterében számos ok állhat az öröklött genetikai adottságoktól kezdve az egyes betegségeken (például fekély), vagy gyógyszer-hatóanyagokon át a gyomorra nagy nyomást gyakorló túlsúlyig. De a gyomorégés kockázatát növelhetik egyes ételek – például a fűszeres fogások, a citrusfélék, a csokoládé –, és italok – a szénsavas üdítők, a koffein- vagy alkoholtartalmú innivalók -, valamint életmódbeli tényezők is, mint az alváshiány, a dohányzás vagy a stressz.
Sokan esküsznek rá, de az almaecet nem jó gyomorégés ellen
Az almaecetre sokan még mindig régi, jól bevált csodaszerként tekintenek, amit arra hivatkozva, hogy “nagyanyáinknál is működött, nálunk is fog”, a vízkőoldástól kezdve az emésztési problémák kezeléséig, vagy a gyomorégés csillapításáig gyakorlatilag mindenre használnak. Utóbbira viszont teljesen alkalmatlan. Mert mint minden ecetfajta, ez is erősen savas hatású, ami az általános meggyőződéssel ellentétben nem “semlegesíti a savtermelést”. Éppen ellenkezőleg: a gyomorba kerülve irritálhatja annak nyálkahártyáját, maró hatása miatt pedig a már kialakult gyomorfekély tüneteit súlyosbítja.
Amennyiben valaki hígítatlanul fogyasztja – 20 százalék körüli, esetleg afeletti koncentrációban – visszaáramolva felmarja a nyelőcső nyálkahártyáját, ami súlyos gyulladással, legrosszabb esetben pedig élethosszig tartó károsodással, vagy akár nyelőcsőrákkal is járhat. Klinikai kutatások ugyan igazolták, hogy az almaecet késlelteti a gyomortartalom emésztését és kiürülését, befolyásolva a vércukorszint alakulását, ez azonban azzal járhat, hogy nagyobb mértékben juthat vissza a nyelőcsőbe. Mindezek mellett a fogzománc erózióját is felgyorsítja. Vagyis az almaecet rendszeres fogyasztását érdemes mellőzni. Ha ezt nem tesszük, használjuk kis mennyiségben, saláták ízesítésére. Ezt javasolja egyébként a tudományos híreket és tanulmányokat publikáló Harvard Health Publishing oldala is, megerősítve: egyelőre nincsenek olyan tudományos kísérleti eredmények, amelyek alátámasztanák, hogy az almaecet hatékonyan és biztonságosan csillapítja a gyomorégést.
Sem a menta, sem a szódabikarbóna nem hoz tartós enyhülést
Az almaecet mellett a menta és a szódabikarbóna is népszerű “kezelési módnak” számít a házi gyógymódokat kedvelők körében, ám ezek szintén alkalmatlanok a gyomorégés tüneteinek enyhítésére. A menta az almaecethez hasonlóan irritálhatja a nyálkahártyát, tovább rontva a refluxos tüneteket. De a szódabikarbónával sem járunk sokkal jobban: a nátrium-hidrogén-karbonát szintén kerülendő megoldás, még akkor is, ha vízben oldva csak egy késhegynyit fogyasztunk belőle. Enyhén lúgos kémhatása miatt sokan abban a reményben vetik be a gyomorégés ellen, hogy gyorsan és véglegesen semlegesíti a gyomorsavat. Valóban ez történik, ám hatása átmeneti: ugyanis a gyomorban a savval kapcsolatba lépve szén-dioxid szabadul fel, ami fokozott bélgázképződéshez, puffadáshoz vezethet. És mivel sóról van szó, rendszeres fogyasztása növeli a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát.
Az antioxidánsokban gazdag gyömbér tudományosan igazolt gyulladáscsökkentő hatása miatt igazi Jolly Joker: egyebek mellett a hányingert és a különféle duzzanatok okozta kellemetlen érzést is enyhítheti, ám azt egyelőre egyetlen, a gyömbér egészségügyi hatásaival foglalkozó kutatás sem erősítette meg, hogy valóban alkalmas-e és biztonságosan használható-e aó gyomorégés tüneteinek enyhítésére.
Ha sok a savunk, égni fog a gyomrunk?
A közhiedelemmel ellentétben a sok sav önmagában – vagyis ha a gyomorban marad – nem okoz gyomorégést. Probléma akkor van, ha a nyelőcső végét a gyomortól elválasztó gyomorszáj izomgyűrűje nem zár jól, és emiatt a sav kontrollálatlanul folyik vissza a nyelőcsőbe. Amennyiben a gyomorégés állandósul, komoly életminőségbeli romlást idézhet elő, egyebek mellett étvágytalanságot, fogyást, fáradtságot, rossz közérzetet okozva.
Tudod, mennyit kell innod különböző életkorokban? Teszteld tudásodat!
Ilyenkor érdemes orvoshoz fordulni, aki egy alapos kivizsgálást követően — amennyiben szükséges, és amennyiben az életmódbeli változtatások, mint a diéta, a súlycsökkenés vagy az étkezések ideális időtartamának betartása nem hoz tartós eredményt — gyógyszeres kezelést is javasolhat. Ma már számos, vény nélkül kapható készítmény közül lehet választani, amelyek vagy semlegesítik a savat (mint a savlekötők, vagy antacidok), vagy csökkentik annak mennyiségét. Utóbbiak a hisztamin-2-receptor antagonisták, más néven H2-receptor blokkolók. Ezek úgy fejtik ki hatásukat, hogy a gyomorsavat termelő sejtek hisztamin receptorához kötődnek, elfoglalva annak helyét. Hosszú távú használatuk előtt azonban a lehetséges mellékhatások elkerülése érdekében mindig érdemes szakemberrel konzultálni.
Legjobban:
Legrosszabbul: