A legtöbben örülünk, ha reggelire tudunk enni pár falatot otthon vagy akár a munkahelyünkre beérve, és az ebédszünet is gyakran kapkodva telik. Majd eljön az este, amikor végre kényelmesen, időt szánva tudunk leülni a tányérunk elé. Egy finom vacsora jó esetben segít ellazulni, lecsendesedni a nap végére, és persze gondoskodik arról, hogy reggelig ne korogjon a hasunk. Rossz esetben azonban emésztési és gyomorproblémákat, valamint álmatlan éjszakákat okoz.
Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, legkésőbb 3 órával a lefekvés előtt fejezzük be az evést, és lehetőleg tartózkodjunk a zsíros, savas, fűszeres ételektől, amelyeket nehezebben emésztünk meg. Tehát a köztudatban elterjedt „este 6 után tilos enni“ szabály nem igaz mindenkire. Ha például csak 10 óra körül szoktunk csak ágyba bújni, 7-ig ráérünk vacsorázni. Azonban ha már 9 órakor nyugovóra térünk, valóban este 6 óra a vacsora legkésőbbi ajánlott időpontja.
A cirkadián ritmus és az emésztés kapcsolata
A vacsora időzítése három okból is fontos. Az egyik, hogy éjjel emésztési rendszerünk is pihenésre vágyik. Cirkadián ritmusunk, vagyis a szervezet saját biológiai órája ugyanis anyagcsere-folyamatainkra is hatással van. Alapvetően úgy vagyunk beprogramozva, hogy – mint minden más szervünk – gyomrunk és bélrendszerünk is regenerálódik éjszaka, amíg alszunk. Erre felkészülve az esti órákban lassul, majd szinte megáll a bél perisztaltikus mozgása, tehát az ilyenkor bevitt tápanyag hosszabb idő alatt halad át emésztőrendszerünkön. Ha túl későn vacsorázunk, illetve túl nagy adagot eszünk, a táplálék meg is rekedhet a gyomorban és belekben, a pangás miatt keletkező bomlástermékek pedig puffadáshoz, hasi diszkomforthoz vezetnek.
A cirkadián ritmus ezenkívül az inzulinszinttel is összefüggésben áll. Ez azt jelenti, hogy napszakonként ingadozik, hogy adott mennyiségű inzulin mennyire képes a véráramból a sejtekbe juttatni a vércukrot. Reggel és este kevésbé érzékenyek a sejtek az inzulinra, mint napközben, ezért ha késő este, esetleg éjszaka eszünk, a gyorsan felszívódó szénhidrátok nagy részét nem tudja hasznosítani a testünk, hanem elraktározza zsír formájában. Ennek pedig nemcsak alakunk, hanem a májunk is kárát látja, mivel ez a szervünk felel azért, hogy a cukrot zsírrá alakítsa, és ha éjszaka „dolgoztatjuk”, nem képes regenerálódni.
Ezt a folyamatot súlyosbítja, hogy este növekszik a kortizol nevű hormon szintje, amelynek egyik negatív hatása, hogy szénhidrátban gazdag, cukros ételeket kívánunk inkább. Nem véletlen, hogyha késő este vagy éjjel a konyhába tévedünk, zöldség helyett nassolnivalók után sóvárgunk.
Hogyan lesz az esti lakomából reflux?
A harmadik ok az éjszaka jelentkező gyomorégés, amitől szinte mindenki szenved, aki alvás előtt teleeszi magát. Ennek oka, hogy ha étkezés után lefekszünk, a vízszintes testhelyzet következtében a táplálék feldolgozásához elengedhetetlen gyomorsav a gyomorból visszafolyhat a nyelőcsőbe. Az itt található nyálkahártyát pedig – szemben a gyomornyálkahártyával – irritálja, marja az erősen savas vegyhatású nedv. Ezt nevezzük refluxnak, ami égő érzéssel, a szegycsont alatt és mögött jelentkező fájdalommal, savas felböfögéssel és olykor légzési nehézséggel jár.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szerencsére a gyomorsav távozásával a nyelőcső gyorsan képes regenerálódni, és megszűnnek a kellemetlen panaszok. Ám ha rendszeresen lefekvés előtt eszünk, és ezáltal állandósul a refluxbetegség, az komolyabb gyulladást tud okozni. Nem beszélve arról, hogy a gyomorégés és a sav által kiváltott köhögési inger alvásunkat is nehezíti, aminek a következménye krónikus fáradtság, koncentrációzavar. Súlyosabb esetben az éjjeli reflux életveszélyes is lehet, mivel a visszaáramló gyomorsav elérheti a garatot, és ezáltal a légutak szűkülete fulladást okozhat.
Ez is érdekelhet
Mindezek miatt igyekezzünk kerülni a késői vacsorát, nassolást. Ha pedig időnként mégis úgy alakul, hogy becsúszik egy-egy étkezés lefekvés előtt, akkor savlekötő tablettával enyhíthetjük a gyomorégéses tüneteket. Ezenkívül az is segít, ha több párnán fekszünk, vagy megemeljük a matracot az ágy fejvégénél, hogy minél kevésbé tudjon visszaáramolni a gyomorsav, ezáltal zavartalanabb legyen az álmunk.
