Az erdőkben sokféle ember megfordul. A futó, aki csak egy száguldó zöld csíkként látja maga körül a természetet, a teljesítménytúrázó, aki már látja a fákat is, a túrázó vagy kiránduló, aki megáll a bogyókkal teli bokroknál, na meg a gombászó. Ez utóbbi lassan jár, sokszor megtorpan, bemegy a járt útról a sűrűbe, hogy az avar közül kikandikáló gombákat keresse. Pintér Mihály nyugalmazott evangélikus lelkész, gombaszakellenőr társaságában egy rövid sétát tettünk, hogy testközelből láthassuk az "erdő aranyait", vagyis a gombákat.
- Hogyan célszerű öltözni, mikor gombászni indulunk?
- Van egy mondat, amit ilyenkor mindig elmondunk: „Időjárási és terepviszonyoknak megfelelő öltözet, zárt cipő és hosszú nadrág – ez az ajánlott.” – szögezi le Pintér Mihály.
De sokkal életszerűbb, ha azt mondjuk, hogy az erdőben vannak szúnyogok, pókok, és kullancsok, hogy csak a fontosabb rovarokat említsük. Tételezzük fel, hogy egy fehér lepedőt az erdő aljnövényzetén végighúzunk pár méteren. Ekkor rögtön láthatnánk, hogy miért a figyelmeztetés. A kullancsok ugyanis előszeretettel rátapadnak, jól látható a temérdek fekete pont.
Nem is kell letérnünk az erdei útról, hamar megpillantjuk az első néhány gombát, amelyekről hamar kiderül, hogy sárguló csiperkék. Szépek, de nem ehetők. A tönkjüket megkapargatva sárga szín jelenik meg.
- Mi az, amit vigyünk magunkkal, hogyan készüljünk egy kellemes gombász túrára?
- Általában egy egyszerű, vesszőből font, jól szellőző kosarat érdemes hozni. Mindenképpen kedvező, ha vannak nálunk papírzacskók a különválogatáshoz. Ugyanis ha olyan gombát találunk, amit nem ismerünk, és nem étkezési célra gyűjtjük, hanem kíváncsiságból, meghatározásra (emiatt is gyakran hoznak hozzám vizsgálatra), akkor ezeket érdemes külön zacskókba tenni. Úgy, földesen, ahogy kiemeljük. Valamint egy kis gyomkiszedő ásó is hasznos, mert ezzel úgy emelhetjük ki a vizsgálandó gombát, hogy nem marad a földben a bocskora.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Egy pontos
meghatározáshoz mindig tönkkel szedjük ki a gombát! Semmiképpen ne távolítsuk
el, ha „gallérja” van, hiszen a szakértőnek ezt is látnia kell. Megtévesztésig
hasonlít például egymáshoz a mérgező, galócaféle gomba és a csiperkefélék. De
ez csak egy vékony szeletnyi információ, hiszen több ezer gombafaj van, amelyek
elkülönítése több évtizedes gyakorlattal rendelkező és szakképzett
gombavizsgáló feladata. Akadnak viszont „fotelgombászok”, akik egy billentyűzet
mögül felelőtlen tanácsot írnak online fórumokon. Bár érdeklődési körünknek
megfelelően tájékozódhatunk ezeken az oldalakon, de gomba azonosítását
semmiképpen ne alapozzuk az ott olvasható információkra támaszkodva - tanácsolja Mihály.
- Mi kell ahhoz, hogy valakiből gombaszakellenőr váljon?
- Mindenekelőtt kiváló szem és nagyon jó szaglás! Felismerni például a karbol- vagy ánizsszagú gombákat a megkülönböztetés egyik komoly alapköve. De vannak finom, gyümölcs- és más illatúak is. Ha egy erdőben becsukjuk a szemünket és a levegőbe szagolunk, az általános gombaillat pillanatok alatt érezhető. De mi közel hajolunk, felemeljük, megkaparjuk a felületét, megnézzük a lemezeit, esetleg a tönkjét megtörjük, hogy lássuk a belsejét… Sokféle módszer és trükk létezik. Az érzékszervek épsége tehát fontos, de egy jó szakember folyamatosan figyel, képezi magát és a tapasztalatokat gyűjti. Az alapvető tudást el lehet sajátítani hivatalos oktatás keretein belül, ám egy elhivatott gombász fáradhatatlanul járja az erdőket. Ez egy életre szóló szenvedély!
Ne kockáztasson! A Gomba-szakellenőrök listája a Pest Megyei
Kormányhivatal honlapján érhető el, letölthető formátumban!
Személyenként két kilogramm gomba gyűjthető a jogszabályok alapján!
Gondoljunk arra, hogy az emberi fogyasztásra alkalmatlan, mérgező gombák is az erdei ökoszisztéma hasznos „munkatársai”, ezért ne pusztítsuk el őket!
Gombaszedés során ne tapossuk szét a gombákat, ne dúljuk fel élőhelyüket, viselkedjünk úgy, mintha az erdő és a gombák vendégül látnának bennünket az otthonukban!
Fokozottan védett természetvédelmi területen tilos letérni a turistautakról, bármiféle erdei termék gyűjtése is tilos! A fokozottan védett területek határát a terepen tábla is jelzi.
Forrás: NÉBIH, https://parkerdo.hu)
Sétánk egy érintetlen erdőrész felé közelít, ahol ember igen ritkán jár. Egy véderdőben vagyunk, ahol fakitermelés nem történik, így a fák is többfélék. Sok akác, tölgy, és néhány fenyő váltja egymást. Egy gombász legtöbbször lefelé néz, de érdemes felfelé is pillantgatni, mert a sárga gévagomba például a fák törzsén nő, és igen finom. Minden fafajta más erdei növényzetet vonz maga köré, ezért egy szakértő sokszor adott fát keres, mint egyfajta útmutatót.
- Mire figyeljünk, melyek azok a laikus számára láthatatlan útjelző táblák, amik a gombákhoz vezetnek?
- Itt van például egy kisebb tisztás. Ilyenkor azonnal a Nagy őzlábgombára gondolunk, amely szereti a nyíltabb, füvesebb területeket.
De a galambgombák is eszünkbe jutnak, amelyek ezeken a félárnyékos, naposabb helyeken nőnek. Vannak "vezető gombák", amik megmutatják, hogy ott megtalálhatjuk más társaikat is. Ahol most járunk, ez afféle őserdő-jellegű, szarvasok is megfordulnak ebben a részben. Ezek a legszebb élmények... Gombászás közben, amikor valaki egyedül van, és az esős, párás erdőből előbukkan egy szarvas. Mivel ő sem látott még itt embert, megtorpan, és persze én is. Nézzük egymást egy ideig, aztán szétpukkan a buborék. A gyerekekkel közösen külön élmény egy ilyen program! Figyelemmel lenni az erdőben, sokat mozogni a friss levegőn, miközben keresünk, és ráadásul csodaszép gombákat találni – igazi családi esemény.
