Ismerjük meg!
A hajdina (Fagopyrum esculentum) a keserűfűfélék családjába tartozik. Egyéves, dudvásszárú növény, mely 70-90 cm magasra nő, szív alakú levelei, ernyős virágai vannak. Sötétbarna színű, 5-7 mm hosszú, legömbölyített gúla alakú, háromélű magja van.
Közép-Ázsiából, pontosabban a Himalája mellől került el Ázsia más részeibe (például Japánba) és Európába. Nem rokona a kalászosoknak, botanikai értelemben nem gabona (a sóskafélék családjának tagja), csupán azért sorolják mégis azok közé, mert az elkészítési módja hasonlít amazokéhoz: lisztes magját egészben vagy hántolva, megőrölve használják fel.
Magyarországra a népvándorlás korában, a tatárok közvetítésével került, a XV. századtól kezdve ismerik szélesebb körben. Régen általános volt a fogyasztása a Kárpát-medencében, de a második világháború után hosszú időre gyakorlatilag megszűnt a termesztése. Két fajtáját termesztik: az egyik szürke magvú, hosszabb tenyészidejű, bőtermő. A sötétbarna magvú változat kevesebbet terem, de előnye, hogy igénytelenebb, rövidebb tenyészidejű, így másodvetésre is alkalmas.
Miért jó?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A hajdina rendkívül értékes élelmiszer szénhidrát-, fehérje-, ásványianyag-, vitamin- és rosttartalma miatt egyaránt. Hasonló mennyiségű fehérje van benne, mint például a búzában, de ezek fajtái eltérnek amazétól: olyan esszenciális aminosavakat is tartalmaz, amelyeket az emberi szervezet nem vagy csak igen kis mennyiségben tud előállítani, így például figyelemreméltó a magas metionin-, lizin-, arginintartalma. Jelentős mennyiségű ásványi anyagot, kalciumot, káliumot és magnéziumot találhatunk benne, emellett nyomelemeket, vasat, rezet és cinket is tartalmaz.
Vitaminokban gazdag: a B-vitaminok családjának szinte minden tagjából, emellett az antioxidáns hatású C- és E-vitaminból valamint a flavonoltípusú, P-vitaminnak is nevezett rutinból is nagy mennyiség van benne. Ez utóbbi egészségvédő hatású, különösen a szív és az érrendszer védelmében tölthet be nagy szerepet, mivel a C-vitaminnal együtt erősíti a kötőszöveteket , segíti a sejtfalak regenerálódását, csökkenti a magas vérnyomást és az érfalak erősítésével gátolja a hajszálerek sérüléseit, vérzéseit.
A kutatók úgy tapasztalták, hogy a rutin sokszorosára növeli a C- és az E-vitamin antioxidáns hatását, így az öregedés, a daganatok és a gyulladások kialakulása ellen is hat. Zsírtartalmának döntő része telítetlen zsírsav. Rosttartalma hasznos a székrekedésre hajlamosak, a cukorbetegek és az energiaszegény diétára szorulók számára, sőt, hozzájárul a bélrendszeri daganatok megelőzéséhez is. Fontos, hogy használhatják a lisztérzékenyek is, mivel nem tartalmaz glutént.
Hogyan fogyasszuk?
Hajdinából szinte minden olyan étel elkészíthető , amihez egyébként szokásosan hántolatlan rizst használunk. Köretként, kásaként önálló ételként is fogyasztható, lisztjét pedig kenyérsütéshez, tésztákhoz, süteményekhez is alkalmazhatjuk. Salátába, krémlevesek, fasírt készítéséhez is alkalmas. Mivel a hajdina íze kicsit kesernyés, és sütési tulajdonságai sem a legideálisabbak, ezért mindenképpen ajánlatos magasabb sikértartalmú liszthez keverni.
Tippek-tanácsok
Érdemes kipróbálni a hajdina házi csíráztatását is, mivel a hajdinacsíra értékes, ízletes táplálék, hozzáadható salátákhoz, köretekhez, de akár önálló ételként vagy levesbetétként is megállja a helyét, frissen és szárítva is. A hajdina terméséhez hasonlóan a csírája is gazdag vitamin- és ásványi anyagtartalmú, egészséges eledel. A levelében is található rutin, ezért szárított levelét vérnyomáscsökkentő gyógyteák adalékanyagául is használják.
Érdekességek
A hajdinát a mongol és a török népek (a keresztény európaiak szemében "pogányok") ismertették meg a térségben. Eredetére, Európába érkezésének körülményeire utalnak a népies nevei is: egyes vidékeken nevezik pohánkának, pogánykának, pogánybúzának, tatárkának, szerecsenbúzának is. Maga a (leggyakrabban használt) hajdina név is a német heiden "istentelen, pogány" szóból származik.
Ez is érdekelhet
A mezőgazdászok számára is hasznos lenne a hajdina újrafelfedezése, mivel nemcsak az emberi táplálkozásban, hanem az állatok takarmányozásában is felhasználható lenne, illetve a termőtalaj feljavításában is jó szolgálatot tehetne. Ráadásul igénytelensége, kártevőkkel szembeni ellenálló-képessége miatt biotermesztésre is alkalmas. Régen ismerték azt a tulajdonságát is, hogy remek mézelő növény , így ún. "méhlegelőnek" is vetették, az innen származó méznek gyógyító, szívvédő hatást tulajdonítottak.
