A jojóeffektusra sokféle magyarázata létezik, de az utóbbi időben ezek közül kiemelkedik az alapérték- elmélet (set point) Ennek magvát az a gondolat alkotja, hogy a testtömegünk egy genetikailag meghatározott tartományban az étrendtől, az életmódtól, az éltkortól és egy sor másik tényezőtől függően mozog - írja az Instyle magazin. Az életkor különösen fontos, hiszen az anyagcsere sebessége jelentősen megváltozik az évek során, ami a változókori hormonális átalakulás idején a legszembetűnőbb.
Normális esetben a szervezet nem engedi nagyon eltérni a testsúlyt a genetika által meghatározott alapértéktől. Ha például éheznénk, az alkalmazkodás az anyagcsere hatékonyságának javulásában mutatkozna meg. Tehát, ha valaki elkezd a szokásosnál kevesebbet enni, akkor a szervezete energiamegtakarítással válaszol, lassítja az anyagcserét. Jó, ha tudjuk, az agy nem tesz különbséget a szándékos és a valódi éhezés között.
Amennyiben ez az elmélet megállja a helyét, akkor meg is van a magyarázat arra, hogy miért olyan nehéz fogyni. Ha a szervezetnek megfelelő az elért testsúly, akkor ellenáll a változásnak. Hasonlóképpen, ha túl sokat eszünk , akkor valószínűleg több energia felszabadítására van lehetőségünk, azaz többet tudunk mozogni. Kutatások kimutatták, hogy a (a sporton kívüli) testmozgást hajlamosabbak vagyunk akkor elkezdeni, ha túlesszük magunkat. Ezért, ha valaki izeg-mozog, nem képes nyugton maradni, vagy muszáj elmennie egy kicsit sétálni, az összefüggésben lehet a túlevéssel. Természetesen egyénenként változik, hogy a szükségesnél több kalória bevitele, mikor vált ki ilyen hatást.
Az alapérték valóságos?
A dietetikusok egy része hisz az alapérték-elméletben. Vannak ugyanis emberek, akik sikeresek voltak a fogyókúrában, de ehhez kihagyták a diétájukból azokat a fogásokat (általában a szénhidrátban- és cukorban gazdag ételeket, mint például a süteményeket vagy a fagylaltot), amelyeket igazán szeretnek. Érdekes módon nem csak az éhségérzet miatt panaszkodtak, hanem szorongásról , ingerlékenységről is beszámoltak, továbbá képtelennek érezték magukat a fogyókúra folytatására, mert a testük mintha ellenált volna az erőfeszítéseiknek. Egyes esetekben ezeknek a tüneteknek a megszüntetése, egy komfortosabb állapot elérése csak úgy megy, ha a súlyuk ismét közelebb kerül az alapértékhez, azaz visszahíznak egy kicsit.
Az elmélettel szembeni egyik legfőbb kritika, hogy nem magyarázza meg az elhízást. Az ugyanis nehezen hihető, hogy bárkinek a szervezete egészségtelen testsúly mellett érezné jól magát. De miért kellene feltételezni, hogy mindenki meghatározott súlya belefér az egészséges ideálba. A társadalom jelenleg a soványabb, sportosabb alkatot értékeli követendőnek, így azokat kevésbé fogadja el egyensúlyi állapotukban, akiknek magasabban van az alapértékük. Arra ritkán gondolnak az emberek, hogy az evolúció nem rövidtávon alakította ki a génkészletünket, s a fejlett világban, ahol az élelmiszer mindig rendelkezésre áll, és kényelmes az élet, a genetikusan meghatározott érték az ideálisnak tartottnál magasabb testsúlyt eredményez.
Az elhízás folyamatáról szóló kutatások kimutatták, hogy ebben a folyamatban lehet egy kritikus pont, amikor már a zsírsejtekben elraktározott tartalékok egy nemkívánatos folyamatot indítanak el, ami fokozza az elhízást. Ennek lényege, hogy a szervezetben a leggyorsabban a fehérzsírsejtek képesek lekapcsolni az anyagcsere folyamán megjelenő glükózt, ami a sejtek üzemanyagaként funkcionál. Mivel a zsírsejtek a vérből gyorsan kivonják a tápanyagot, a szervezet többi sejtje éhezik, s jeleket küld az agyba, hogy tápanyagot kér. Ez pedig fenntartja az éhségérzetet, ami túlevést vált ki. Azaz, nem azért híznak meg az emberek, mert sokat esznek, hanem azért esznek sokat a kritikus pont elérése után, mert meghíztak. Vizsgálatok azt is kiderítették, hogy egy sLR11 kódjelű fehérje elnyomja a hőtermelést a zsírszövetben, és ezzel a zsír hőenergiává való átalakítását. Ráadásul bizonyították, hogy ez a fehérje a zsírszövetekből szabadul fel. Ezek az ismeretek további adalékkal szolgálnak a fogyasztás nehézségeihez: minél nagyobb a túlsúly, annál nehezebb megszabadulni tőle.
Végső soron, ahhoz, hogy a megfelelő állapotot elérjük, figyelnünk kellene, mit mond a testünk arról, hogy mikor együnk, mennyit együnk és mennyit mozogjunk a komfortérzetünk megmaradásához. A rendezetlen étkezés a modern társadalom egyik legnagyobb problémája. Hajlamosak vagyunk útközben, a televízió előtt vagy munka közben enni. A figyelmünk ilyenkor nem a szervezetünkre irányul, nem érzékeljük finom üzeneteit, következésképpen elhanyagolhatjuk az étkezést, de túlzásba is vihetjük, mert gyakran pótcselekvésként alkalmazzuk, vagy a feszültségünk csökkentésére.
A jóllakottság tízfokú skálája
A környezetünkből pedig általában vegyes üzeneteket kaptunk arról, hogy hogyan kellene étkeznünk és kinéznünk. Nem csak a családunk vagy a barátaink megjegyzéseiről van szó, hanem a kereskedelmi térből érkező impulzusokról is, amelyek egyszerre sarkallnak bennünket evésre és a tökéletes megjelenés elérésére is. Aki hallgat a testére, elérheti a természetesen komfortos súlyát. Ehet (azt, amit megkíván), amikor éhes, de abba kell hagynia abban a pillanatban amint felvillant az agyában, hogy elég. Ez az "all in" vagy intuitív étkezési stílus sok embernek segít a számukra megfelelő étkezés kialakításában. Különösen olyanok esetében lehet hasznos, akiknek valamilyen pszichés problémájuk van az étkezéssel kapcsolatban. Persze nekik feltétlenül érdemes elfogadni szakemberek tanácsait a megfelelő módszer kiválasztásához.
Az étkezés beállítását otthon is megpróbálhatjuk. Dietetikusok egyik javaslata egy tízfokozatú mérőskála használata, amelynek az egyik végén a mardosó éhség, a másikon pedig a túlevés áll. Egy tányérnyi egyensúlyban összeállított étel elfogyasztása után megállapíthatjuk, hogy mennyire éreztük elegendőnek az adagot. Mivel az agyunknak 20-30 percre is szüksége lehet , hogy értékelje az elfogyasztott élelmiszer mennyiségét és minőségét, az értékelést az étkezés után félórával is fontos megismételni. Ha ekkor sem érzünk elégedettséget, akkor az adagot érdemes úgy átalakítani, hogy abban több rost, fehérje vagy egészséges zsiradék legyen, amivel a skála középértéke felé haladhatunk.
Megtörténhet, hogy az eddig fogyasztott ételek köre nem tette lehetővé, hogy kiegyensúlyozott és komfortos táplálkozást folytassunk. Például gyermekkorunkban nem ettünk otthon halat, és ez a tartózkodás a felnőttkorra is megmaradt. Ezért érdemes fokozatosan nyitni sokfajta élelmiszer felé, hogy a paletta gazdagodjon, s ezáltal az érkezés ne csak testi, de szellemi kalandot is jelenthessen, és komplexebb öröm forrásává váljék.
