Rövid leírás
A cisztoszkópia húgycső- és hólyagtükrözést jelent. A húgycsőtükrözés során a húgycsövet nézik végig egy száloptikás rendszerrel, amivel bejutnak a húgyhólyagba is, folyadékkal való feltöltés után pedig azt is átnéznek. A cisztoszkópia segítségével sok urológiai betegség diagnózisa felállítható.
Mikor alkalmazzák/Mikor van rá szükség?
Cisztoszkópiára akkor van szükség, ha olyan elváltozás gyanúja merül föl, amelyet egyéb képalkotó vizsgálat segítségével (UH, CT, MR) nem lehet egyértelműsíteni. Ilyenek lehetnek egyes hólyagbetegségek – például a kisebb hólyagdaganat vagy hólyagkő – egyéb húgyhólyag vagy a húgycsőbetegség, húgycsőszűkület. Vizelési panaszoknál szintén szükség lehet cisztoszkópiára olyan esetekben, amikor a kiváltó okot nem tudjuk egyértelműen beazonosítani.
Mit diagnosztizálnak vele?
A húgycső- és hólyagtükrözés több betegség diagnózisának felállítását segíti. Egyértelműen láthatók vele a hólyagdaganatok vagy a hólyag gyulladásos területei, illetve a hólyagkő. Utóbbi diagnózisa sokszor csak cisztoszkópiával állítható föl. Daganatnál mintát is lehet venni a hólyagtükrözés során, de manapság erre csak olyan esetekben szokott sor kerülni, amikor a gyanú nem egyértelmű. Egyéb esetekben a szövettani elemzésre inkább a képlet műtéti eltávolítása után szokott sor kerülni. A húgyhólyag-daganatok gondozásának alapvető eszköze a cisztoszkópia.
Hogyan kivitelezik a beavatkozást?
A hólyagtükrözéshez a betegnek elég deréktól lefele levetkőznie, majd lefeküdnie a vizsgálóasztalra. Ez hasonló ahhoz, mint amilyen egy nőgyógyászati vizsgálóágy. Ezt követően fertőtlenítik a húgycsőnyílását, majd a húgycsövébe úgynevezett csúsztatót juttatnak, ami helyi érzéstelenítőt is tartalmaz.
Magát a katéterezést kétféle eszközzel végzik. Az egyik merev, tulajdonképpen egy egyenes cső, míg a másik flexibilis, hajlítható. Olyasmi, mint amit gyomortükrözéshez is használnak, csak annál vékonyabb. Az 5-9 milliméter vastagságú eszközökkel a húgycsőbe hatolnak be, onnan haladnak a hólyag felé (a cső akkor vastagabb, ha valamilyen beavatkozást is végeznek a tükrözés közben).
A beavatkozás nőknél és férfiaknál lényegében nem különbözik, de kivitelezése nőknél sokkal egyszerűbb. Náluk a húgycső sokkal rövidebb, míg a férfiaknál hosszú és kanyargós. Esetükben a beavatkozás emiatt kicsit kellemetlenebb, a vizsgáló részéről is nagyobb jártasságot igényel.
Miután az eszközzel a húgycsövet végignézték, a hólyagot is áttekintik. Ehhez a szervet folyadékkal töltik, az segít kitágítani, láthatóvá tenni. A kamerarendszer segítségével nyert képet az orvosok folyamatosan figyelik, keresik az esetleges elváltozásokat.
Mennyi időt vesz igénybe?
Ha nincs húgycsőszűkület és anatómiai eltérés, kóros elváltozás, néhány perc elegendő a cisztoszkópiához. Ha az eset problémásabb, hosszabb ideig is elhúzódhat a vizsgálat. Altatásban ritkán végzik, nincs rá szükség, és az altatóorvosi kapacitáshiány is ellene szól.
Milyen szakorvos végzi?
Cisztoszkópiát urológus szakorvos végezhet.
Hogyan kell rá készülni?
A betegnek nem kell készülnie a cisztoszkópiára, de a vizsgálat előtt az orvosok általában „kivizeltetik”. Ez azt jelenti, hogy elküldik mosdóra, ami azért hasznos, mert utána a vizsgálattal azt is meg tudják nézni, mennyi vizelet marad vissza a hólyagjában. Az mindenképpen betegségre utal, ha az orvos azt látja, az érintett nem tudott vizelni, de a hólyagja tele van.
Mire kell utána figyelni?
Húgycső- és hólyagtükrözés után a beteg azonnal távozhat, de egy napig nem szabad úsznia, fürdőznie. Ez azért ellenjavallott, mert a beavatkozás során kinyitják a záróizmot, ami kedvez a fertőzéseknek. A helyzet csak akkor változik, amikor a záróizom visszanyeri normális rugalmasságát.
Milyen veszélyei lehetnek?
Húgycső- és hólyagtükrözés során a sterilitásra nagyon kell figyelni, úgy lehet elkerülni, hogy a hólyagba bejusson valamilyen fertőzés. Minimális veszély még a legnagyobb óvatosság mellett is van, hiszen a húgycsőben lehetnek olyan kórokozók, amelyeket a tükrözőeszközzel, a mosófolyadékkal följuttathatnak egészen a hólyagig.
Veszély lehet az esetleges húgycsősérülés, és az annak következtében kialakuló húgycsőszűkület is. Jelentkezhet vérzés is, ami nagyobb prosztatájú férfiaknál viszonylag gyakori következmény. Ilyenkor a rizikó azért magasabb, mert a prosztata mérete miatt tágabbak, kanyargósabbak a vénák, azok óhatatlanul sérülnek a beavatkozás közben. Az ilyen vérzések jellemzően hamar elmúlnak, néhány vizelés után megszűnnek. Komolyabb, külön beavatkozást igénylő vérzések csak ritkán alakulnak ki. Erre a gyakorlatban csak idősebb, kifejezetten nagy prosztatájú, vagy véralvadásgátlót szedő betegeknél van példa.
Jár vele fájdalom?
A beavatkozást nőknél és férfiaknál is helyi érzéstelenítés mellett végzik, így érdemi fájdalommal nem jár, csak kellemetlenséget jelent. Férfiaknál a hosszabb, kanyargósabb húgycső miatt ez az érzés fokozottabb lehet, ők a vizsgálatot rosszabbul élhetik meg. Tükrözés után a vizelés okozhat kisebb-nagyobb fájdalmat, de idővel az is elmúlik.
Kinél nem végezhető?
Fertőzésveszélynél vagy vérzésveszélynél csak sürgős esetben végeznek cisztoszkópiát. Ilyen esetekben megvárják, míg a húgyúti fertőzés megszűnik, vagy elmúlik a vérzésveszély. Aki véralvadásgátlót szed, annak a beavatkozás előtt föl kell függesztenie annak alkalmazását. Nőknél a menstruáció elvileg nem ellenjavallat, de ha a cisztoszkópia nem sürgős, jobb utána végezni.
Milyen szövődményi lehetnek?
Szövődmény leginkább a hegesedés és a húgycsőszűkület, a vizeletelakadás, a húgycsővérzés, a hólyaggyulladás és a hólyaghurut lehet.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Albert István andrológus, urológus, klinikai onkológus szakorvosnak.