Az Alzheimer-kór egy visszafordíthatatlan, fokozatosan súlyosbodó, az agyi idegsejtek pusztulásával járó betegség, egyben a demencia leggyakoribb kiváltó oka . Jellemző korai tünete a memória romlása, de idővel egyaránt zavarokat idéz elő a gondolkodásban, koncentrációban, döntéshozatalban, tervezésben, rutinfeladatok elvégzésében, illetve megváltozhat a betegek hangulata, személyisége, viselkedése is. Az Alzheimer-kór egyelőre nem gyógyítható, a napjainkban alkalmazott kezelési módszerek az állapotromlás lassítására, ezáltal az életminőség javítására szolgálnak.
Ezzel együtt folyamatosan zajlanak a világban kutatások mind lehetőséges gyógymódokat, mind megelőzési módszereket keresve. Egy, a napokban megjelent tanulmányban egy nemzetközi kutatócsoport közel négyszáz korábbi tudományos munka adatait vetette össze, hogy kimutassa, mely tényezők járulhatnak hozzá az Alzheimer-kór fellépéséhez, ezáltal mi mindent javasolt figyelembe venni a prevenciós stratégia kialakításakor. A kutatók összesen tíz olyan tényezőt találtak, amelyek tudományos bizonyítékok alapján erős összefüggésbe hozhatók a kockázat növekedésével. Mark Dallas, a Readingi Egyetem celluláris neurobiológusa ezeket mutatta be a The Conversation oldalán megjelent cikkében.
Iskolai végzettség
Minél képzettebb valaki, átlagosan annál kisebb a veszélye, hogy Alzheimer-kór alakuljon ki nála. Különböző edukációs háttérrel rendelkező emberek vizsgálata során kiderült, hogy a magasabb képzettség nagyobb agytömeggel is társul. Mivel pedig a demencia következtében akár az agy tömegének egyharmada is elveszhet, így egy nagyobb tömegű agy fokozhatja a betegséggel szembeni ellenálló képességet.
Kognitív aktivitás
A meglévő bizonyítékok arra utalnak, hogy agyunk aktivitásának megőrzése szintén segíthet felvenni a harcot a demenciával szemben. Az olyan tevékenységek, mint például a keresztrejtvényfejtés, stimulálják az agyat, ezáltal erősítik az idegsejtek közötti kapcsolatokat. A demencia éppen ezeket a kapcsolatokat bontja le. Fontos tehát, hogy a kor előrehaladtával is folyamatosan munkát adjunk agyunknak, hiszen ezáltal csökkenthető a demencia veszélye.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Magas vérnyomás középkorban
Az egészséges szív kapcsolatba hozható az egészséges aggyal. Jelen esetben ezt úgy értelmezhetjük, hogy kutatások szerint a középkorúaknál fennálló magas vérnyomás növeli a későbbi Alzheimer-kór rizikóját. Hipertónia mellett gyakrabban alakulnak ki egyéb szív- és érrendszeri betegségek, ami kihatással van az agy vér- és tápanyagellátására is. Mi több, a tudományos eredmények szerint ez az összefüggés azok esetében is létezik, akiknél nem alakultak ki egyéb szövődmények a magas vérnyomás talaján. A lényeg tehát, hogy a csökkent agyi vérellátás elősegíti az Alzheimer-kór megjelenését.
Szédülés felálláskor
A helyzetváltoztatás nyomán fellépő alacsony vérnyomás, az úgynevezett ortosztatikus hipotónia szintén egy bizonyított kockázati tényező. Ez nem más, mint az ülés vagy fekvés utáni hirtelen felállás kapcsán jelentkező vérnyomásesés, aminek jellemző tünete a hirtelen jelentkező szédülés. Mivel a szervezet ilyenkor átmenetileg nem képes fenntartani az agy megfelelő vérellátását, így a probléma hosszú távon az oxigénhiány révén károsan befolyásolhatja az agyműködést, egyben növeli a demencia veszélyét.
Cukorbetegség
A tanulmány úgy találta, hogy diabéteszes betegek körében gyakrabban fordul elő Alzheimer-kór. A cukorbetegség következtében a szervezet nem képes megfelelően szabályozni az inzulint, márpedig ez a hormon kulcsfontosságú szerepet tölt be a szénhidrátok, zsírok és fehérjék anyagcseréjének szabályozásában. Végeredményben mindez kihatással van mind az agyi idegsejtek közötti kommunikációra, mind a memóriára - két olyan funkcióra, amelyet az Alzheimer-kór károsít. Az Alzheimer-kórról úgy vélik a kutatók, hogy csökkenti az agy inzulinnal szembeni érzékenységét.
Testsúly
Ugyancsak veszélyt jelent a 65 éves kor előtti magas testtömegindex ( BMI ), ahogy a túlzottan alacsony testsúly is növeli a demencia kialakulásának kockázatát későbbi életkorban. Feltételezések szerint genetikai tényezők, szív-érrendszeri betegségek és gyulladások egyaránt szerepet játszanak a BMI és a demencia közötti összefüggésben.
Fejsérülés
Már 1928-ban is megfigyelték, hogy az olyan korábbi fejsérülések, mint akár az agyrázkódás , elősegíthetik a demencia későbbi kialakulását. Abban ugyanakkor a kutatók sem biztosak, hogy már egy egyszeri trauma is gondot okozhat-e, vagy inkább az ismétlődő sérülések jelentenek szignifikáns kockázatot. Az mindenesetre egyértelmű, hogy a fejet ért traumák okozta agysérülés hasonló ahhoz, mint amit a demencia okoz. Emiatt az érintettek fogékonyabbá válnak a demencia által kiváltott további sérülésekre.
Hiperhomociszteinémia
A homocisztein egy, a szervezetben természetesen előforduló aminosav, amely szerepet játszik a test egyes védekező mechanizmusaiban, beleértve például az oxidatív stressz okozta sejtkárásodás kivédését szolgáló antioxidánsok működését is. Állatkísérletek tanúsága szerint azonban az emelkedett homociszteinszint károsíthatja az agysejteket azok energiatermelésének gátlása által. Több mint két évtizede megfigyelték már a kutatók, hogy a magas homociszteinszint összefüggésbe hozható a demencia kialakulásával, csökkentése pedig preventív hatású e tekintetben. Ebben a megfelelő folsav- és B12-vitamin-bevitel jelenthet segítséget.
Depresszió
Az Alzheimer-betegek körében gyakori a depresszió, mindazonáltal nem teljesen tisztázott, hogy pontosan milyen irányú az ok-okozati viszony a két betegség között. Számos tudományos bizonyíték utal arra, hogy a depresszió valójában rizikófaktora az Alzheimer-kórnak. Ennek lehetséges magyarázata, hogy a depresszió miatt megemelkedik egyes káros vegyületek szintje az agyban, az egyensúly felborulása pedig az agyi idegsejtek pusztulásához vezethet. Amennyiben pedig ehhez társul a demencia okozta sejtpusztulás is, úgy fokozódik az Alzheimer-kór kockázata.
Stressz
Hosszú távon a stressz károsítja az immunvédekezést, márpedig az immunsejteknek fontos szerep jut a demencia távoltartásában. Különösen a kortizol hormonról tartják úgy a kutatók, hogy hozzájárul a stresszhez, egyben kihatással van a memóriára. Végeredményben tehát a stressz enyhítése és a kortizolszint csökkentése révén javíthatók a demencia megelőzésének esélyei.
Legjobban: