A demencia nem természetes része az öregedésnek. Valójában ez egy átfogó terminus, amely körülbelül száz különböző agyi megbetegedés tüneteit foglalja össze a memóriazavaroktól a nyelvi képesség problémáin át a megértési, a gondolkodási és az ítéletalkotási nehézségekig. Az Alzheimer-kór a legismertebb olyan betegség, amely ezeket a tüneteket okozza; és ez a leggyakoribb is: az esetek kétharmadában valóban az Alzheimer-kór okozza a tüneteket.
Jelenleg 44 millió embert érint a demencia, 2050-re pedig várhatóan ez a szám a háromszorosára fog nőni, ahogyan a várható élettartam nő. Az érintettek számának növekedése viszont komoly gazdasági nehézséget jelent a társadalom számára, ugyanis ezeknek a betegeknek az ellátása és felügyelete igen költséges.
A demencia tünetei nem egyformán érintik az egyes embereket . Sokan nehezen emlékeznek vissza a közelmúltbeli eseményekre, nem tudják követni a beszélgetés fonalát, és sokszor keresik a megfelelő szavakat. Előfordulhat az is, hogy elfelejtenek neveket, ismétlik önmagukat, összezavarodnak a dátumokat és az időpontokat illetően.
Előfordulhat például, hogy a demens beteg az éjszaka közepén fölébred, azt hiszi, hogy reggel van, fölkel és felöltözködik. A betegség előrehaladtával pedig a beteg viselkedése megváltozhat - akár a személyiségétől teljesen idegen módon is. Előfordul, hogy újra és újra ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, megváltoznak az étkezési szokásaik, és rosszul vagy össze-vissza alszanak. A betegség késői stádiumaiban pedig erős fogyás és izomgyengeség lép föl.
A tünetekből látható, hogy a demens betegek egy idő után napi 24 órás felügyeletre szorulnak: ez praktikusan azt jelenti, hogy egy családtagnak vagy egy gondozónak állandóan vele kell lennie. Másik lehetőség, hogy a beteg egy otthonba kerül, ahol megoldott az állandó felügyelet. Az otthoni gondozás nagy pszichés, fizikai és anyagi terheket ró a családra. Sokan kötelességüknek érzik a gondozást, és emiatt otthagyják vagy elveszítik munkájukat, anyagi nehézségeik adódnak. Ehhez járul hozzá, hogy a nagy pszichés terhelés miatt a gondozó családtagok kiéghetnek.
Manapság azonban már elképzelhető az a megoldás is, hogy a betegek otthonát robotok segítségével olyanná alakítsák, hogy abban a demens személyek relatíve önállóan tudjanak élni . Ezek az "okos otthonok" segítenek a betegeknek abban, hogy minőségibb életet élhessenek.
Ma már elképzelhető, hogy a fürdőszobában, a konyhában a víz, illetve a gázcsapok olyan érzékelőkkel legyenek ellátva, amelyek elzárják saját magukat és vészjelzést küldenek, ha nyitva felejtik őket. Az ágy ugyanígy ellátható olyan szenzorokkal, amelyek riasztják a gondozót, ha a beteg az éjszaka közepén fölkel . De az is elképzelhető, hogy ilyenkor egy hang figyelmezteti a beteget, hogy éjszaka van, és menjen vissza az ágyába.
A lakásban, illetve közvetlenül a betegnél (például egy nyakláncon) elhelyezhető egy úgynevezett pánikgomb, amit akkor használ, amikor feltétlenül segítségre szorul. Az időzavarral is fel tudják venni a harcot a különböző intelligens naptárak és órák, amelyek képesek emlékeztetőket küldeni. Mindezen technikai vívmányok segítségével a demens betegek felügyeletének terhe csökken , az önállóságukat tovább meg tudják őrizni.