A statisztikák rendkívül eltérő eredményeket mutatnak, ha arról van szó, hogy hány embert érint az aranyeresség . De még a legóvatosabb becslések is azt mondják, hogy a népesség egyharmadánál biztosan kialakul. Emellett léteznek olyan kutatások is, amelyek adatai alapján a felnőttek 70-80 százaléka tapasztalta már magán a betegség egy vagy több tünetét. És hogy miért ilyen nehéz meghatározni az aranyérbetegek számát? Mert a kór hosszú ideig lehet jelen úgy, hogy teljesen panaszmentes, vagy csak enyhe fájdalmat, esetleg vérzést okoz. Ráadásul erős szégyenérzet társulhat mellé, ezért gyakran azok sem keresik fel a rendelőt, vagy csak sokkal később kopogtatnak be az ajtaján, akik már érzik, de még elviselhetőnek tartják a problémát. Így akár hónapok, sőt, évek is eltelhetnek a megfelelő diagnózis felállításáig. Pedig ezzel sokat kockáztatunk. Legalábbis többet, mint kellene.
Sokan szégyenletes dologként tekintenek az aranyeres panaszokra , pedig a magyar felnőtt lakosság zöménél előbb-utóbb fellépnek különböző eredetű végbélproblémák. A megfelelő kezelés ráadásul nem csupán a kellemetlen tüneteket szüntetheti meg, de akár életveszélyes betegségektől is megóvhatja az érintetteket.
Amit az aranyérről feltétlenül tudni kell
Tulajdonképpen nem egy darab érről, hanem egy egész érkötegről van szó, amely a végbél nyálkahártyája alatt helyezkedik el. Latin kifejezéssel nodus haemorrhoidalisnak, vagy hemorrhoidnak nevezzük, amelynek a széklet tartásában, valamint a székletürítés folyamában is fontos szerepe van. Aranyere tehát mindenkinek van, betegségről viszont csak akkor beszélünk, ha az ezt rögzítő kötőszövet megnyúlik. Ekkor ugyanis a vénás érhálózat kitágul, lecsúszik a végbélnyílás felé, és ki is türemkedhet belőle. A fizikai súrlódás hatására az erek fala megsérülhet, a folyamatos nyomás, illetve a széklettel történő érintkezés miatt pedig begyulladhatnak, elfertőződhetnek a felületi sebek. A betegek ezért gyakran látnak friss, élénkpiros színű vért a toalettpapíron, esetleg a vécékagylóban. Emellett egyéb váladékozással is találkozhatnak, és állandó viszkető, irritáló érzettől szenvedhetnek.
A panaszok alapján az orvosok a betegség enyhébb és súlyosabb állapotait különböztetik meg. Az első, úgynevezett korai fázisba azokat az eseteket sorolják, amikor még csak kissé megnagyobbodik az aranyér, de nem figyelhető meg az előreesése a végbélcsatornából. Ennél rosszabb az, amikor székelés közben lesüllyednek az érpárnák, bár spontán vissza is húzódnak az eredeti helyükre. Előrehaladottabb stádiumban már kevesebb mozgás is elég ahhoz, hogy a végbélnyíláson kívülre kerüljenek. Ilyenkor nem jellemző, hogy spontán visszahúzódnak, de manuálisan könnyen visszahelyezhetők. A végső szakaszban pedig már vissza sem helyezhetőek, folyamatos, heves fájdalmat okoznak, amely akár reflexes záróizomgörcshöz is vezethet.
Mi minden áll a háttérben?
Vannak olyanok, akiknél a genetikai tényezők vezetnek el az aranyerességig. Azaz nagyobb az esély a betegség kialakulására azoknál, akiknek örökletesen gyengébb a kötőszövete. A legtöbben azonban az életmódjukkal növelik a kockázatokat. Kiváltó ok lehet ugyanis a gyakori hasmenés, székrekedés, székelés közbeni erőlködés, ennek hátterében pedig általában az egészségtelen, rostokban szegény, de szénhidrátokban és zsírokban gazdag táplálkozás, valamint a mozgáshiány áll. De azoknál is gyakrabban jelenik meg a kór, akik napi 8-10 órát ülve dolgoznak, vagy a munkájukból kifolyólag gyakran emelnek nehéz súlyokat.
Mit kockáztatunk, ha elhanyagoljuk?
Röviden: sok mindent. Sajnos a már kialakult aranyérbetegség nem fordítható vissza, mégis érdemes alaposan kivizsgáltatni, mert kezelés nélkül folyamatosan romlani fog az állapotunk. Ráadásul számos szövődmény jelenhet meg.
A leggyakrabban az aranyeres krízisre panaszkodnak a páciensek. Ilyen esetekben nemcsak egyszerűen a végbél záróizomzatán kívülre kerül az érköteg, hanem ki is záródik. A bab méretű kékes-lilás csomó pedig megnehezíti, sőt, gyakorlatilag meg is akadályozza, hogy mozogni, állni, ülni tudjon a beteg. A folyamatot kísérő gyulladás miatt be is lázasodhat, de a trombózist, azaz a vérrög keletkezését is kockáztatja. A kizáródás ugyanis lassítja az erekben a keringést, a pangó vérben pedig nagyobb eséllyel képződhet akadály a véralvadásban olyan fontos szerepet játszó vérlemezkék összetapadása miatt. Általában azonnali műtétet javasolnak az orvosok.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Akik elhanyagolják az aranyerüket, azoknak számolniuk kell azzal, hogy a gyakori vérzés miatt vérszegénnyé válnak. Ez pedig azért nagy baj, mert vashiányhoz vezet, amelynek állandó fáradékonyság, kimerültség, idegességérzet a következménye. A szakemberek azt is folyamatosan figyelemmel kísérik, hogy a vérzés hátterében „csak” az aranyeresség, vagy esetleg végbéldaganat is áll. A két betegség sajnos összefügghet egymással, hiszen az aranyeret kísérő állandó gyulladás és a nyálkahártya irritációja könnyen elindíthatja a rosszindulatú sejtburjánzást.
Az aranyérbetegeknek gyakran a fekélyesedéssel is szembe kell nézniük, ha nem veszik igénybe szakember segítségét. Az ércsomót borító vékony nyálkahártyaréteg ugyanis gyakran megsérül, ezáltal a bélsárban jelen lévő kórokozók könnyen bekerülhetnek a sebbe, amelyek akár gennyes keléseket, tályogokat, sipolyokat is okozhatnak.
Ez is érdekelhet
Mindezek mellett biztató, hogy az aranyér tünetei könnyen enyhíthetők, rendszeres orvosi kezelés és ellenőrzés mellett pedig a betegség karban tartható. Első körben gyógyszerekkel, különböző krémekkel, kenőcsökkel, kúpokkal csökkenthető a fájdalom és a gyulladás az érintett területen, valamint gyorsítható a sebgyógyulás is. A doktorok azonban emellett azonnali életmódváltást szoktak javasolni, amelynek segítségével jó eséllyel elkerülhető a külső aranyér kialakulása, és a műtét is. Talán a legfontosabb a rostokban gazdag ételek bevezetése a táplálkozásba, és a megfelelő folyadékfogyasztás, hiszen ezzel lazítani lehet a székletet. Persze a fokozatos, kímélő, de rendszeres testmozgás is elkerülhetetlen, hiszen jelentősen javítja a bélműködést.
