Az aranyeres csomók a végbél és a végbélnyílás falában keletkező vénatágulatok. Amennyiben a végbélen belül fejlődnek ki, belső aranyérről, ha pedig a végbélnyílást körülvevő bőr alatt, akkor külső aranyérről beszélhetünk. A belső aranyér kezdeti stádiumban szinte semmilyen diszkomfortérzést nem okoz, egyedül a székeléskor tapasztalható fájdalmatlan vérzés figyelmeztethet rá. Második és harmadik stádiumban azonban az aranyeres csomó kifordulhat, ami viszketést, székelési ingert, fájdalmat idézhet elő. Az aranyér egy ideig kézzel még visszahelyezhető, negyedik stádiumban viszont ez már nem lehetséges, és ilyenkor csak a műtét segíthet a páciensen.
A külső aranyér ezzel szemben már kialakulásakor változatos és kellemetlen panaszokkal járhat, a többi között az anális régiónál érezhető viszketés, irritáció, duzzanat utalhat a problémára, de fájdalmat, vérzést szintén tapasztalhat a beteg. Bár belső aranyér esetén is megvan a veszélye (amennyiben a csomó kifordul, és a végbélnyíláson kívülre záródik), külső aranyérnél jóval gyakoribb, hogy a pangó véráramlás miatt vérrög keletkezik az aranyeres csomóban. Ezt nevezzük trombotizált aranyérnek, amely olyan szimptómákkal járhat, mint a végbélnyílás környékén tapintható kemény csomó, duzzanat, gyulladás, illetve fájdalom. Azonnali ellátást igényel.
Aranyérgyűrűzés: mit kell tudni róla?
Aranyérbetegséggel célszerű minél hamarabb bejelentkezni szakemberhez, hiszen kezdeti stádiumban általában életmódbeli változtatások segítségével, illetve helyi hatású krémek, kúpok, esetleg szájon át szedhető gyógyszerek alkalmazásával könnyedén meg lehet szabadulni a zavaró tünetektől. Természetesen előfordulhat, hogy mindezek nem válnak be, vagy az aranyér már valamivel előrehaladottabb stádiumban van, amikor a beteg orvoshoz kerül - ilyenkor gyakran alkalmazott eljárás az aranyérgyűrűzés.
Az aranyérgyűrűzés vagy a Barron-féle gyumigyűrű ligatura (az elnevezés dr. James Barronra, az eljárás tökéletesítőjére utal) kizárólag második-harmadik stádiumú, belső aranyér esetén alkalmazható - első stádiumban nincs elegendő szövetmennyiség ahhoz, hogy a gyűrűt felhelyezzék, míg negyedik stádiumban már az aranyérgyűrűzésnél komolyabb módszerek szükségesek. Az eljárás során az orvos anoszkópot vezet a végbélnyílásba, hogy feltérképezze az aranyér pontos helyét, ezután pedig egy speciális eszköz segítségével gumigyűrűt helyez a csomó tövére - ismerteti a részleteket a Michigani Egyetem weboldala . Fontos megjegyezni, hogy egy alkalommal csak egy-két aranyeret lehet így kezelni. Mivel a gyűrű elzárja a véráramlást, az aranyér összezsugorodik, elhal, végül lelökődik, majd a gumigyűrűvel együtt a széklettel távozik a szervezetből. A folyamat egy-két hét alatt zajlik le.
Az aranyérgyűrűzés nem jár kellemetlenséggel, mivel azonban az eljárás után az érintett egy rövid ideig tapasztalhat enyhe fájdalmat, puffadást, gázképződést, székrekedést, az orvos fájdalomcsillapítók, székletlágyítók alkalmazását javasolhatja. Az aranyér lelökődésekor (körülbelül a 7-10. napon) némi vérzés észlelhető. Aranyérgyűrűzés után figyelni kell arra, hogy kíméljük magunkat: pihenjünk sokat, és ne végezzünk megerőltető fizikai tevékenységet. Ugyancsak fontos a rostban gazdag étrend és a bőséges folyadékfogyasztás, így megelőzhetjük a székrekedés kialakulását.
Mint azt a medicalnewstoday.com írja, egy, a Diseases of the Colon & Rectum című folyóiratban megjelent tanulmányból kiderült: az aranyérgyűrűzés 10-ből 8 embernél sikeres, az ő esetükben további kezelés nem szükséges. 10-ből legfeljebb 1 betegnél kerül sor műtétre aranyérgyűrűzés után. Nagyon ritka, hogy az aranyérgyűrűzésnek komolyabb szövődménye legyen, mindenesetre, ha valami rendelleneset tapasztalunk az eljárás után - nagy mennyiségű vérzés, erős fájdalom stb. -, azonnal forduljunk orvoshoz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ez is érdekelhet
Népbetegséggé vált
Az aranyerességre mára már népbetegségként hivatkoznak, nem véletlenül, hiszen négyből három felnőttnél jelenik meg időről időre élete során. Kialakulását egyebek mellett elősegíti a rostszegény táplálkozás, a kevés folyadék fogyasztása, a mozgásszegény életmód, a túlsúly, valamint a székelés közbeni rossz szokások (túl sok időt töltünk a vécén, erőlködve nyomunk). A megelőzés és már kialakult betegség esetén a panaszok enyhítésének, a minél hamarabbi gyógyulásnak egyik leghatékonyabb módja tehát, ha kerüljük az előbb felsoroltakat. Terhesség idején vagy 50 év felett nagyobb a rizikója az aranyérbetegség megjelenésének, ilyenkor fokozott körültekintés szükséges.
