A végbél és a végbélnyílás falában keletkező vénatágulatok, az aranyeres csomók természetes jelenségnek számítanak, és egészen addig nincs tennivaló velük, amíg nem okoznak panaszt. Sokaknál viszont sajnos okoznak: az aranyérbetegség becslések szerint négyből három embernél legalább egyszer előjön élete során. Két típusa van: a végbél záróizmától való elhelyezkedésétől függően megkülönböztethetünk külső és belső aranyeret .
1. tévhit: az aranyérbetegség csak az idősekre jellemző, a fiatalokat alig érinti
Noha az aranyérbetegség természetes okokból adódóan – a szövetek lazasága miatt – valóban gyakrabban fordul elő az idősebb korosztály tagjainál – az életkor előrehaladtával, tízévente körülbelül tíz százalékkal emelkedik a betegek száma –, egyre több fiatal tapasztal aranyeres problémákat. Globális statisztikák szerint 50 éves kor felett minden második ember küzd, vagy küzdött már aranyeres tünetekkel, mint a végbéltáji viszketés, a fájdalom, a székelés után jelentkező vérzés, esetleg az aranyeres csomók kitüremkedése, előreesése, váladékozása. Ugyanakkor a betegség kialakulásában nem csak az életkor játszik szerepet, hanem egy sor egyéb tényező, a genetikai hajlamtól kezdve az életmódig. Éppen ezért nem véletlen, hogy a 20-as 30-as korosztály tagjai is érintettek. Sőt, gyerekeknél is előfordul, hogy az esetlegesen visszatartott, kemény széklet vagy az állandósult székrekedést kísérő erőlködés hatására külső aranyér keletkezik.
2. tévhit: az aranyér az ülőmunkától alakul ki, és elsősorban azokat fenyegeti, akik a nap nagy részében ülnek
Ennek az állításnak is van igazságtartalma, az ülőmunka ugyanis hajlamosíthat aranyér kialakulására. De nem kizárólag a hosszú és rendszeres ülés válthatja ki. Számít a genetikai hajlam, vagyis az örökletes kötőszöveti gyengeség, egyes életmódbeli tényezők, mint például az egészségtelen, rostszegény táplálkozás, az elégtelen mennyiségű folyadékfogyasztás, vagy az elhízás. Emellett kialakulását elősegítheti a nehéz fizikai munka, az emeléssel járó versenysportok, és bizonyos egészségi állapotok, mint a terhesség, amikor a medencefenékre és a végbélre is fokozott nyomás nehezedik. De a székrekedést kísérő, erőteljes nyomással járó ürítés is okozhat aranyeret. Sőt, az erőlködés hatására a végbél nyálkahártyája berepedhet, ami súlyos, azonnali orvosi ellátást igénylő állapotot eredményezhet.
3. tévhit: az aranyér mindig vérzik és fáj
Az aranyérbetegségnek több stádiuma van. Mivel az enyhe, belső aranyérnek kezdetben egyáltalán nincsenek érezhető vagy látható jelei, éppen ezért felismerni is nehéz. Ebben a tünet- és panaszmentes időszakban csak a végbéltükrözés deríthet fényt a problémára. Mire a kellemetlen tünetek felbukkannak, a betegség többnyire már előrehaladottabb stádiumban jár. A véres széklet, a fájdalom, a végbéltáji viszketés, feszülés, vagy a begyulladt, vérző esetleg váladékozó csomó, a nehézkes és gyötrelmes ülés csalhatatlanul jelzi, hogy az aranyérbetegség kialakult és hogy ideje tenni ellene, ha nem szeretnénk, hogy még több kellemetlenséget okozzon.
A betegség második stádiumában székletürítéskor az aranyeres csomók kitüremkednek a végbélnyíláson, ám még képesek maguktól visszahúzódni. Ilyenkor még nem feltétlenül jelentkezik fájdalom, a vérzés pedig jellemzően kis mértékű: egy-egy csík marad a toalettpapíron. A harmadik stádiumban a kitüremkedett aranyeres csomók már nem húzódnak vissza maguktól, ám kézzel még visszahelyezhetők, ez azonban rendkívül kellemetlen és kényelmetlen megoldás. A negyedik stádium – ami már erős fájdalommal, vérzéssel és folyamatos végbélkörnyéki irritációval jár – a legtöbb érintett számára már annyira megterhelő, hogy napi teendőiket is csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudják ellátni. Ilyenkor már csak a célzott orvosi beavatkozás – műtét – hozhat tartós javulást, gyógyulást.
4. tévhit: az aranyér idővel magától is elmúlik, felesleges orvoshoz menni, elég házilag kezelni
Sokan igyekeznek elbagatellizálni aranyeres panaszaikat, amolyan "ha nem beszélünk róla, nem létezik" elven. Vagy mert szégyellnek szakemberhez fordulni, esetleg abban bíznak, hogy saját maguk is meg tudják oldani a problémát. Amikor még "csak" az állandó székrekedés okoz gondot vagy valószínűsíti az aranyér kialakulását, valóban elegendő lehet, ha saját magunkra hagyatkozunk. Ebben az esetben a tudatos életmódváltás, vagyis a rendszeres testmozgás, a rostokban gazdag élelmiszerek – zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék –, és napi 2-2,5 liter folyadék fogyasztása, valamint az optimális testsúly megtartása elég lehet a gyógyuláshoz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Amennyiben viszont a tünetek előrehaladottabb aranyérbetegséget sejtetnek, nem érdemes abban bízni, hogy varázsütésre maguktól elmúlnak: célszerű minél előbb proktológus segítségét kérni. Vérző például a meleg ülőfürdőt vagy a kamillás borogatást. Ezek azonban nemhogy nem enyhítik, még súlyosbíthatják is a meglévő panaszokat. A meleg víz hatására ugyanis emelkedik a vérnyomás, és az aranyeres csomók még jobban megduzzadnak. A kamillás "borogatás" vagy ülőfürdő pedig ahelyett, hogy lehúzná a gyulladást, allergizálhat: kimarhatja az amúgy is irritált, vérző és sebes bőrt.
Ez is érdekelhet
5. tévhit: a vérző aranyérből bizony végbélrák lesz
Gyakori félelem, hogy a vérző aranyér elrákosodik. E tévhitet valószínűleg az táplálja, hogy a legtöbb ember számára a vér ijesztő, és ha rendszeres kísérője a székletürítésnek, esetleg fájdalom is társul hozzá, az már komoly bajt sejtet. A két betegségnek azonban proktológusok szerint – az esetek többségében – nincs köze egymáshoz. Ám ritkán akadnak kivételek: előfordulhat, hogy az elhanyagolt, orvosi ellátást igénylő aranyérbetegségből – ami folyamatosan fennálló gyulladással jár – idővel a végbélrákot megelőző állapot alakul ki. De ez nem általános jelenség. Időben felismert, szakszerűen kezelt aranyér esetén rosszindulatú elváltozástól nem kell tartani.
Legjobban: