Dr. Tisza Tímea immár több mint három évtizede gyógyít betegeket. Tanulmányait a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán végezte, majd hosszú ideig dolgozott az intézmény - mai nevén - Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikáján. Igazgató főorvosként jelenleg a Budapesten működő Belvárosi Orvosi Centrumban fogadja pácienseit. Számos tudományos társaság tagja, alapító tagként a Magyar STI Társaság alelnöke.
HáziPatika.com: A laikusok közül sokan már a szakterület hallatán is elpirulnak. Pályája kezdetén miért döntött éppen a bőr- és nemigyógyászat mellett?
Dr. Tisza Tímea: A bőrgyógyászati előadásokat és gyakorlatokat nagyon élveztem az egyetemen, illetve a gyakorlatvezetőm is szimpatikus volt. Vele később együtt is dolgoztam, és azóta is jó barátságot ápolunk. Egyrészt tehát ez alapozta meg a választásom, másrészt pedig eleinte az is közrejátszott, hogy úgy hittem, a bőrgyógyászat egy kifejezetten nőknek való szakma, amely nem jár különösebb mentális megterheléssel. Persze hamar kiderült, hogy ez abszolút téves elképzelés, ahogy ugyanis elkezdtem dolgozni, rögtön a Semmelweis Egyetem bőrklinikája onkodermatológiai részlegére osztottak be. Itt súlyos állapotban lévő bőrdaganatos betegeket kezelnek, így gyorsan rá kellett ébrednem, hogy a bőrgyógyászat távolról sem egy könnyed szakterület. A daganatos betegségektől az autoimmun betegségekig számos nagyon durva kórkép tartozik ide, amelyek bizony nem csupán felületes, elegáns nézelődést igényelnek az orvostól, hanem igenis el kell merülnünk szinte a teljes medicinában. Nagyon sokféle dologra ki kell tehát tekinteni, ha az ember tényleg színvonalasan és igényesen szeretne ezzel foglalkozni.
HáziPatika.com: Hogyan került szakmai érdeklődése középpontjába a szexuális úton terjedő betegségek kezelése?
T. T.: A Semmelweis Egyetem Bőr- és Nemikórtani Intézeténél Horváth Attila professzor úr volt a főnököm, neki pedig a szíve csücske volt ez a terület. Olyannyira, hogy 1991-ben megalapította az ország első STD-ambulanciáját az intézet keretein belül. Akkoriban ez egy teljesen újszerű kezdeményezésnek számított. Addig jellemzően csak a tripper és a szifilisz tartozott a nemigyógyászathoz, illetve idővel ezekhez csatlakozott a HIV-fertőzés és az AIDS . A korszerű szemléletet, miszerint a felsoroltak mellett még számos más kórokozó is szexuális úton terjed, Horváth professzor úr hozta be a hazai köztudatba. Szintén ő ismerte fel, hogy ez a terület interdiszciplináris, azaz egyetlen szakterület nem tudja az egészet átlátni, vagy kisajátítani magának.
Főként fiatal szakorvosokból létrehozott tehát 1991-ben egy csapatot, illetve Várkonyi Viktória Tanárnő, a Magyar STI Társaság mai elnöke személyében egy tapasztalt bőr- és nemigyógyász is csatlakozott az ambulanciához mint vezető. Így kezdtünk el építkezni néhányan ezen a területen, miközben bizonyos betegségek kapcsán szinte a nulláról indultunk. A klasszikus nemi betegségeket persze tanultuk, a nagyon szigorú protokollok szerinti ellátási szabályokat álmunkból felkeltve is tudnunk kellett. Ezeken kívül viszont volt számos másik olyan kórkép, amelyekről alig létezett magyar nyelvű szakirodalom. Igyekeztünk tehát eljutni külföldi kongresszusokra, illetve idegen nyelvű szakirodalmat beszerezni. Volt ennek az egésznek egy egyfajta önképző kör jellege, de éppen ettől volt nagyon izgalmas.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
HáziPatika.com: A téma kapcsán az STD (sexually transmitted diseases, szexuális úton terjedő betegségek) és az STI (infections, fertőzések) betűszóval is lehet találkozni. Mi a különbség?
T. T.: Korábban az STD gyűjtőnevet használtuk ezekre a betegségekre, néhány éve azonban már inkább az STI szót alkalmazzuk. Ennek az az oka, hogy az érintett kórképek között bőven akadnak olyanok, amelyek hosszabb-rövidebb ideig teljesen tünetmentesek lehetnek. Hiába kapja el valaki a fertőzést, előfordulhat, hogy csak évek múlva jelentkeznek nála panaszok, eközben viszont minden további nélkül átadhatja a fertőzést a szexuális partnereinek. Eklatáns példa lehet erre a humán papillómavírus (HPV) vagy éppen a herpesz.
HáziPatika.com: Említette, hogy a 90-es évek elején élt egyfajta felfedező attitűd ezen a szakterületen. Mennyire maradt meg ez a jelleg, mennyit változott a gyógyászat ezen ága az elmúlt lassan három évtized alatt?
T. T.: Rengeteget fejlődtek az ismereteink, amire szükség is volt, mivel olyan fejlemények történtek, történnek, amelyek folyamatos mozgásban tartják ezt a területet. Az egyik leginkább veszélyes újdonság, hogy a gonorrhea kórokozója, a Neisseria gonorrhoeae (gonococcus) baktérium gyors és erőteljes genetikai átalakuláson megy keresztül, így mára szinte majdnem az összes létező antibiotikumnak ellenáll. Az orvosi pályám elején még penicillinnel kezeltük a gonorrhoeát, ma viszont orvosi műhiba lenne ezt tenni. Pillanatnyilag az jelenthet reményt ebben az ügyben, ha sikerül újabb és újabb antibiotikumokat kikísérletezni.
Szintén hatalmas előrelépés történt a HPV kapcsán. Már a 70-es években is sejtette Harald zur Hausen ( 2008-ban Nobel-díjat is kapott a felfedezésért), miszerint a méhnyakrákot a HPV bizonyos típusai okozzák. Először 2006-ban jelent meg HPV elleni védőoltás, úgy, hogy a vakcinát akkor már 13 éve tesztelték. Magyarán sikerült ezt a felismerést a 90-es évek közepétől a kétezres évek közepéig gyakorlati megelőzési módszerré alakítani. Ez már önmagában is egy óriási áttörés, később ráadásul kiderült, hogy a vírus nemcsak méhnyakrákot, hanem más nemi szervi, végbél- és szájüregi daganatokat is okoz. Így még inkább felértékelődött a vakcina hatása.
Érdemes megemlíteni a klamídiafertőzés egy bizonyos fajtáját is mint újdonságot. Ezt a fertőzést évtizedekig trópusi nemi betegségként tartottuk nyilván, és azt hittük, hogy nem jelent ránk veszélyt, mivel úgysem járunk a trópusokra. Csakhogy a világ megváltozott, igenis járnak az emberek trópusi vidékekre, így különböző egzotikus betegségeket is behurcolnak Európába. Ezzel egyidejűleg a Chlamydia trachomatis baktérium egyes szerotípusai által kiváltott limfogranulóma venereum betegség felütötte a fejét egy furcsa végbélgyulladás formájában is a homoszexuális férfiak között. Hirtelen tehát a gasztroenterológia területe is érintetté vált, mivel a kórkép nagyon hasonlít egy teljesen más kóroki mechanizmusú bélgyulladáshoz.
Fontos beszélni a herpeszvírusról is. Míg ugyanis régen a nemi szervi herpeszt az esetek túlnyomó részében a vírus 2-es típusa váltotta ki, addig ma már egyre többször látjuk, hogy az 1-es típus áll a panasz hátterében. A változás az orális szex elterjedésének eredménye, ami jól mutatja, hogy a szexuális szokásaink megváltozása is hatással van a fertőzések alakulására. Éppen ezért orvosként nem engedhetjük meg magunknak, hogy csak üldögéljünk a babérjainkon. A kórokozók és a kórképek, valamint a társadalmi-gazdasági környezet is úgy változik, hogy mindenképpen fejlődni kell.
HáziPatika.com: Maradva az újdonságoknál: a közelmúltban több hír is megjelent a nemzetközi médiában arról, hogy sikerült fertőzött emberek szervezetéből végleg kiirtani a humán immunhiány vírust (HIV). Mekkora a jelentősége Ön szerint ezeknek a bejelentéseknek?
T. T.: Fontos kiemelni, hogy ezek a kezelések nagyon egyediek, borzasztóan költségesek, ráadásul nem is teljesen kockázatmentesek. Éppen ezért úgy gondolom, biztosan nem lesznek egyhamar elérhetőek széles körben a HIV-fertőzöttek számára. Ennél sokkal lényegesebb viszont, hogy a már ma is rendelkezésre álló eszközökkel teljesen visszaszorítható a vírus kópiaszáma az érintettek szervezetében, így a kórokozó semmilyen hatást nem fejt ki az immunrendszerükre, azaz nem alakul ki AIDS sem. Emellett a megfelelő kezelésben részesülő betegek nem fertőznek, olyan, mintha teljesen egészségesek lennének. Ez egy óriási dolog! Van még egy csavar ebben a történetben, mégpedig az úgynevezett preexpozíciós profilaxis, avagy PrEP. Létezik olyan HIV-ellenes gyógyszer, amelyet már eleve akkor is lehet szedni a fertőzés megelőzésére, ha valaki ugyan még nem érintett, de, mondjuk, jellemzően védekezés nélkül létesít szexuális kapcsolatot, illetve magas kockázati csoportba tartozó partnerei vannak.
Összességében óriási ívet járt be mostanáig a HIV kezelése. Kezdve onnan, hogy sokáig azt sem tudtuk, mivel állunk szemben, egészen odáig, hogy már a fertőzöttek is teljes életet élhetnek, amennyiben időben felismerik náluk a problémát, és megkapják a szükséges HAART-kezelést (highly active antiretroviral therapy; magas aktivitású antiretrovirális terápia - a szerk.). Ez mindenképpen egy sikertörténet, még akkor is, ha egyhamar nem lesz elérhető olyan gyógymód, amely ténylegesen eradikálni tudná a HIV-vírust.
HáziPatika.com: Említette a HPV elleni védőoltást , amelyet ugye Magyarországon a 7. osztályos lányok térítésmentesen megkaphatnak. Elképzelhető-e, hogy az oltási program révén hosszú távon a súlyos HPV-fertőzések, valamint ezáltal a méhnyakrákos megbetegedések is a kanyaró sorsára jutnak, azaz szinte teljesen eltűnik ez a kórkép az országból?
T. T.: A programban elérhető, kilenckomponensű vakcina a méhnyakrákot okozó vírusok körülbelül 90 százaléka ellen nyújt védelmet. A laikusok persze gyakran megjegyzik, hogy csak a vírus kilenc típusa, így hét rákkeltő és két szemölcsöt okozó típus ellen hatásos a védőoltás, miközben van még ezeken kívül 143 másik. Csakhogy utóbbiak nem nagyon okoznak problémát. Természetesen, ha a magas kockázatú HPV-típusokat nézzük, akkor azt lehet mondani, hogy 25 típus potenciálisan rákkeltő, de ezek közül a gyakorlatban csak hét olyan van, amely valóban ki szokott váltani daganatos megbetegedést. Nem véletlen tehát, hogy éppen ezek kerültek a vakcinába.
A másik, amit gyakran szoktak hangoztatni, hogy azok a típusok, amelyek ellen nincs védőoltás, majd biztosan el fognak szaporodni. Ez azonban egy nagyon lassú folyamat. Általában véve azt lehet mondani, ahhoz, hogy egy ország teljes lakossága védve legyen, legalább 80 százalék feletti átoltottság szükséges. Megfelelő átoltottság esetén létrejöhet egy olyan ideális állapot, hogy azt mondhatjuk, nagyjából felszámoltuk a rákot okozó HPV-fertőzéseket. Később persze lehetséges, hogy a ma még ritkább és kevésbé veszélyes típusok törnek előre, de ismétlem, ehhez évtizedek kellenek. Éppen ezért szükség esetén a vakcinafejlesztőknek is lesz lehetőségük kiterjeszteni a védőoltást.
HáziPatika.com: Az egyik oldalt nyilván a fertőzések és betegségek jelentik, de a másik oldalon ott van az emberi tényező is. Mennyire nehéz feladat orvosként ennyire intim témákról részletekbe menően beszélni a páciensekkel?
T. T.: Bevallom, a pályám legelején még szinte félelemmel éltem meg ezeket a helyzeteket. Külön felkészültséget igényel ugyanis, hogy ennyire intim témákkal foglalkozni tudjunk, amire annak idején az egyetemen még nem igazán fektetettek kellő hangsúlyt. A szexuális úton terjedő fertőzések kapcsán olyan kérdéseket kell feltennünk, amelyek enyhén szólva nem szalonképesek. Ha viszont nem kérdezünk rá ezekre, akkor nem tudjuk meg, hogy egyáltalán miben kellene gondolkodnunk, hiszen minden betegségnek más például a lappangási ideje, vagy az, hogy miként terjed. Nem véletlenül tartja úgy a régi mondás, hogy "a jó anamnézis fél diagnózis". Így aztán egyebek mellett meg kell kérdeznünk a páciensektől, hogy hány szexuális partnerük volt életükben és az elmúlt három hónapban, milyen típusú szexuális érintkezésekben volt részük, használtak-e óvszert, stb. Azért ezek a válaszok nagyon személyes dolgokat árulnak el egy emberről.
Amikor megalakult az STD-ambulancia '91-ben, létrehoztunk egy sablon ambulánslapot. Ezen szerepeltek a sztenderd kérdések, amelyek idővel rögzültek a fejünkben, így teljesen rutinszerűen, szenvtelenül kérdeztük már végig a sort. Lényegében protokollá vált a dolog, ami nagyban megkönnyítette a helyzetet. Előtte viszont egy darabig úgy dolgoztam, hogy olykor szinte azt sem tudtam, mit és hogyan kérdezzek. Eközben viszont a betegek esetenként meglepően nyíltan és egyszerűen fogalmaztak, sőt, előfordult, hogy rá is játszottak a helyzetre, miután látták, hogy a velük szemben ülő huszonéves doktornő csak irul-pirul. Összességében kell tehát némi gyakorlat, hogy az ember jól tudjon kérdezni, és pókerarccal tudomásul venni, amit hall.
Persze a világ is változik. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején például közel sem volt mindenki számára evidens, hogy rákérdezek az orális szexre. Voltak, akik zokon vették, hogy ilyesmit feltételezzenek róluk, míg mások természetesnek vették, hogy az együttléteik során ilyen érintkezésre is sor kerül. Az anális szex még később nyert úgymond polgárjogot, olyannyira, hogy a női páciensek ma is zokon veszik, ha rákérdezek az anális szexre. Ugyanígy nem mindig könnyű megkérdezni, hogy az illető homoszexuális-e. Bármennyire is kényelmetlenek azonban ezek a témák néha, muszáj, hogy tisztázzuk a helyzetet. Ezzel együtt időnként nagyon meg kell dolgoznunk az igazságért, mert kényes helyzetekben sokan hajlamosak a végsőkig tagadni. Hiába a legszigorúbb diszkréció, nehezen vallják be például, ha megcsalták a párjukat vagy a házastársukat.
Hozzáteszem, a sajtóban, az interneten és egyéb fórumokon is sokkal szabadabban beszélnek ma már az emberek a szexualitásról, ami valamelyest számunkra is megkönnyíti a páciensekkel való kommunikációt. Ettől függetlenül persze az emberek többsége azért szemérmes a rendelőben. Nagyon tapintatosnak kell tehát lennünk, hogy ne bántsunk meg senkit.
HáziPatika.com: Mondhatjuk, hogy manapság kevésbé ciki ilyen problémával orvoshoz fordulni, mint két-három évtizeddel ezelőtt?
T. T.: Tulajdonképpen igen. Egyrészt az is sokat segít, hogy már nem nemi betegségeknek hívjuk ezeket a kórképeket, hanem szexuális úton terjedő fertőzéseknek. Másrészt fontos, hogy rengeteg olyan kórokozó is e körbe tartozik, amely a nem különösebben extrém szexuális életet élő embereknél is ugyanúgy előfordulhat. Míg például trippert vagy szifiliszt nem kap el csak úgy bárki, addig, mondjuk, a HPV, a herpesz vagy a klamídia közel sem annyira stigmatizáló. Egyébként azt látom, hogy a fiatalok sokkal könnyebben meg tudják egymással beszélni ezeket a problémákat, míg az idősebb generációknál gyakran szinte azonnal a megcsaláshoz kötnek egy-egy fertőzést, holott ez egyáltalán nem magától értetődő. Általánosságban véve a fiatalok minden szempontból lazábbak, együttműködőbbek, és kevésbé alakulnak ki náluk párkapcsolati krízisek ilyen okokból.
HáziPatika.com: Tájékozottabbak is a kockázatot illetően?
T.T.: Bárcsak így lenne! A betegekkel való beszélgetések közben gyakran tapasztaljuk, hogy amikor valaki elkap egy ilyen fertőzést, egyáltalán nem érti a helyzetet, mert mindaddig azt hitte, hogy vele ez nem eshet meg. Éppen ezért kollégáimmal közösen 2014-ben elindítottunk egy tájékoztató kampányt "Stop STD! Felelős szex" címmel. Létrehoztunk egy tematikus weboldalt , ahol a szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos legfontosabb információkkal találkozhatnak a látogatók, illetve rendszeresen kitelepülünk a legnagyobb hazai fesztiválokra is. Világosan látszik sajnos, hogy az itthoni felvilágosítás messze elmarad az amerikai vagy a nyugat-európai szinttől. Amikor például az első évben kimentünk a Balaton Soundra, a külföldi vendégek teljesen képben voltak a témával, miközben a magyarok többsége abszolút újdonságként élte meg, amit tőlünk hallott. Az iskolai szexuális felvilágosítás általában csak arra koncentrál, hogy hogyan kerüljék el a fiatalok a nem kívánt teherbeesést, a fertőzésekről viszont nagyon kevés szó esik.
HáziPatika.com: Melyek a leggyakoribb és legsúlyosabb hibák, amelyeket az emberek elkövetnek?
T.T.: A legsúlyosabb hiba egyértelműen az, ha nem használnak óvszert egy idegennel való együttlét során. Az emberek óvatlanok, nem ritkán abban a hitben élnek, hogyha valaki csinos, ápolt, jó illata van, intelligens, vicces, diplomás, akkor nem lehet semmi baja, mert "ő nem olyan". Sajnos azonban mindenki lehet "olyan"! Szintén ide kapcsolódik, hogy nagyon sokan úgy hiszik, elég, ha hüvelyi szexhez használnak kondomot, csakhogy ez valójában az orális szexhez is elengedhetetlen lenne.
Ez is érdekelhet
Ugyancsak nagy hiba, ha nem élünk a védőoltások jelentette prevenciós lehetőséggel. Az idősebb korosztályokban például, akiket még nem oltottak rutinszerűen, sok esetben érdemes lenne beadatni a hepatitisz elleni vakcinát, mégsem gondolnak rá az emberek. Ugyanígy rengetegen vannak, akik koruknál fogva nem kapták meg térítésmentesen a HPV elleni védőoltást, de még évtizedekig szexuálisan aktívak maradnak, tehát érdemes lenne megvásárolniuk a vakcinát - ne sajnáljunk mondjuk százezer forintot az egészségünkre, ha így megelőzhetünk például egy rákot.
