- foglalta össze dr. Tisza Tímea bőr- és nemigyógyász szakorvos.
Hozzátette: a szexuális úton terjedő betegségekkel (STD), pontosabban mondva, a szexuális úton terjedő fertőzésekkel (STI) szemben nem alakul ki immunitás a szervezetben, ugyanazt a fertőzést tehát többször is el lehet kapni. Védőoltás is csupán a HPV és a hepatitisz A és B vírusa ellen áll jelenleg az orvostudomány rendelkezésére.
Mikor kell orvoshoz menni?
A szakember kitért rá, hogy tapasztalatai szerint a páciensek többféle indíttatásból is felkereshetik a nemigyógyászokat. Természetesen az egyik ilyen eset, amikor az érintetteknél problémára utaló tünetek jelentkeznek, legyen szó akár fokozott váladékozásról, folyásról, akár sebekről, fekélyekről vagy különböző növedékekről, illetve ezzel egyidejűleg felmerül a gyanú, hogy a szimptómák kialakulása egy közelmúltbeli szexuális aktushoz köthető. Érdemes továbbá kivizsgáltatni a fizikai panaszokkal küzdő betegek partnerét (vagy partnereit) is, hiszen elképzelhető, hogy tünetmentes hordozóként éppen ő volt a fertőzés forrása. Végezetül egy harmadik csoportban említhetők azok, akiknél ugyan nem léptek fel gyanús elváltozások, illetve a partnerüknél sem, azonban hallottak róla, hogy egyes fertőzések lappangva is jelen lehetnek a szervezetben, ezért szeretnének elvégeztetni egy STD-szűrést.
A vizsgálat során a tünetekkel érkező pácienseket először részletesen kikérdezik a nemigyógyászok, kitérve a panaszaik mibenlétére, jellegére, fellépésének kezdetére, illetve hogy mindez kapcsolódhat-e valamilyen szexuális együttléthez vagy akár partnerváltáshoz. Rákérdeznek a partner milyenségére is, hiszen fontos információ lehet, hogy az aktus alkalmi vagy stabil kapcsolatban történt-e, férfival vagy nővel volt-e együtt az érintett, netán valamilyen fokozott kockázatot jelentő személlyel, például egy prostituálttal. Szintén lényeges az együttlét módja, azaz hogy hüvelyi, orális vagy anális érintkezés történt-e a felek között, valamint hogy használtak-e óvszert mindezek során.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- hívta fel a figyelmet dr. Tisza Tímea.
Az anamnézis felvétele után következik a fizikai vizsgálat, amikor a szakember alaposan megvizsgálja a nemi szervek területét, sőt az egész anogenitális testtájékot, a beteg torkát, illetve esetenként a teljes kültakarót - egyes fertőzések ugyanis, mint például a szifilisz vagy a HIV-fertőzés, számos bőr- és nyálkahártyatünetet előidézhetnek. Ezután fokozott váladékozás esetén mintavétellel kenetet készít, amelyet egy nemigyógyász szakorvos azonnal meg is tud vizsgálni.
A kivizsgálás utolsó lépéseként vért vesznek a betegtől laborvizsgálatok céljára, mivel egyes kórokozók beazonosítására a vérben keringő ellenanyagok kimutatása révén van lehetőség. Ilyen például a szifiliszt okozó Treponema pallidum baktérium, az AIDS-ért felelős humán immunhiány vírus (HIV), továbbá a fertőző májgyulladásért felelős egyes vírusok - szexuális úton terjedő fertőzésként elsősorban a hepatitisz B. Emellett léteznek direkt eljárások is a kórokozók kimutatására, amelyeket ugyancsak laboratóriumban végeznek a váladékból vagy a sebből, fekélyből vett minta felhasználásával. E körbe tartoznak egyrészt a tenyésztéses eljárások, amikor megfelelő táptalajon kitényesztik az adott kórokozót, másrészt pedig a nem tenyésztéses, döntően molekuláris biológiai eljárások, amikor a kórokozók DNS-ét mutatják ki. Utóbbiak tekinthetők a modernebb megközelítésnek, egyben ezek alkalmasak olyan kórokozók diagnosztizálására is, amelyeket egyébként nem lehetne kitenyészteni. Előbbiek mellett szól ugyanakkor, hogy a kitenyésztett kórokozókon egyúttal tesztelhető azok érzékenysége is a fertőzésellenes szerekre.
A beteg kezelése a pontos diagnózis birtokában kezdődhet meg, fontos azonban, hogy a kezelést követően kontrollvizsgálattal meg kell győződni a tényleges gyógyulásról. Mivel sok esetben tünetmentes vagy rendkívül tünetszegény lehet egy fertőzés, a panaszok megszűnése sem jelzi egyértelműen, hogy a páciens immár teljesen egészséges. Emellett ugyanilyen fontos, hogy nem csupán az érintetteket, hanem szexuális partnerüket vagy partnereiket is vizsgálni kell.
- mutatott rá a szakember.
Hogyan kell felkészülni a vizsgálatra?
A megfelelő kezelés és a gyógyulás alapját a helyes diagnózis jelenti. Ehhez a betegeknek is be kell tartaniuk néhány alapszabályt, ha vizsgálat előtt állnak. Bár a vérvételre ez esetben nem kell éhgyomorra érkezni, a zsíros ételek fogyasztását érdemes kerülni. Férfiak esetében a vizsgálat előtt három órával már nem ajánlott a vizeletürítés, mivel ezáltal eltűnhetnek a húgycsőből a keresett kórokozók, nőknél pedig a megelőző két-három napban folytatott szexuális együttlét, pontosabban a hüvelyben megragadt sperma állhatja útját bizonyos esetekben a fertőzések zökkenőmentes kimutatásának.
Fontos továbbá, hogy panaszok esetén se a nők, se a férfiak ne kezdjék el patikákban vény nélkül kapható vagy egyéb szerekkel kezelni magukat. "Sajnos semmi értelme mintát venni, ha az illető éppen antibiotikumot szed akár a vélelmezett STI-re, akár bármilyen más egészségügyi problémájára, mert nagy valószínűséggel álnegatív eredményt fogunk kapni. Magyarul mondva, mindig a diagnosztikának kell megelőznie a terápiát, és nem pedig fordítva. Ha például egy nő gyanús tüneteket tapasztal, akkor ne az legyen az első dolga, hogy mindenféle recept nélkül megvásárolható kúpokat kezd használni, hanem igenis el kell mennie orvoshoz. Csakis így tudjuk ugyanis labordiagnosztikával kideríteni, hogy milyen fertőzéssel állunk pontosan szemben, illetve hogy miként tudjuk azt hatékonyan kezelni. Szintén kerülni kell a hüvelyöblítést, mert máskülönben hiába mondja a páciens, hogy erős folyása van, mi ebből semmit sem fogunk látni, illetve nem tudunk mintát sem venni. Fogalmazzunk tehát úgy, hogy minél natúrabb állapotban jön az illető a vizsgálatra, annál jobb" - szögezte le a nemigyógyász.
Magától nem szűnik meg a probléma
Amennyiben valakinél felmerül egy szexuális úton elkapott fertőzés gyanúja, netán hevesebb panaszok is jelentkeznek már nála, úgy semmiképpen sem érdemes habozni az orvosi segítségkéréssel. Kezelés nélkül ugyanis ezek a fertőzések nem tűnnek el az emberi szervezetből. "Veszélyt jelent, hogy idővel a panaszok enyhülhetnek, ezért az érintettek - tévesen - abba a hitbe kerülhetnek, hogy meggyógyultak. Nézzünk erre egy gyakorlati példát: a szifilisz első stádiumában egy kemény tapintatú csomó képződik, amely később kifekélyesedik. Pár hét alatt a fekély elmúlik, de ettől még maga a szifilisz nem szűnt meg, csupán lezajlott az első szakasza. Újabb néhány héttel később beáll a második stádium, amely kiütésekkel és egyéb tünetekkel jelentkezik.
Ez is érdekelhet
Ha a beteg még ekkor sem fordul orvoshoz, akkor ismét azt fogja tapasztalni, hogy panaszai idővel alábbhagynak, és meglehet, hogy egy-két évig ezt követően nem is lesz semmi érzékelhető gondja, közben viszont továbbra is szifiliszes, ráadásul a szexuális partnereit is megfertőzi. Ezekben a betegségekben a tünetes időszakokat követően kialakulhatnak tünetmentes periódusok, emiatt pedig az érintettek abban a tévhitben élhetik az életüket, hogy szerencsésen megúszták az egészet. Ez azonban egyáltalán nem igaz" - hangsúlyozta dr. Tisza Tímea. Kitért rá továbbá, hogy bár nőgyógyászok és urológusok is foglalkoznak szexuális úton terjedő betegségek kezelésével, javasolt inkább a speciálisan erre a területre szakosodott nemigyógyászokhoz fordulni baj esetén.
